Az egészségügyi törvény megszületése óta a betegnek joga van az ellátáshoz, vagy annak visszautasításához, az emberi méltósághoz, megfelelően kell tájékoztatni, kérésére betekintést nyújtani, költségére másolatot készíteni a vele kapcsolatos orvosi dokumentációról. Ezek tehát az elvek. A gyakorlatról a tavaly nyár óta működő tizenhárom fővárosi betegjogi képviselő közül ezúttal dr. Záray Gyulánét kérdeztük.

- Aki volt már kórházban, tudja, hogy a betegek a legjobb ellátás mellett is mennyire védtelenek, kiszolgáltatottak, sérülékenyek - mondja dr. Záray Gyuláné. A betegjogi képviselő - aki ápolási igazgatóként naponta szembesül ezekkel a problémákkal - épp ezért tartja különösen fontosnak, hogy "ne menjen félre", jól épüljön ki a betegjogi képviselet rendszere; ha valami gondjuk van a betegeknek, ne kerüljék el az orvost; ne lehessen gátja gyógyulásuknak, hogy esetleg tüske maradt bennük. Legyen bizalmuk abban, ha sérelem is érte őket valamely egészségügyi intézményben, gondjaikat orvosolják.

Záray Gyuláné fogadóóráin esetenként kevesen fordulnak meg, mégis kitölti velük a "rendelési időt". Kórházaiban meghagyja telefonszámát, sürgős segítséget is nyújthasson, azonnal viszszahívhassa a beteget. A rendszer felállása óta eltelt tíz hónapban betegjogi képviselőként azt tapasztalta, hogy a betegek még kevéssé ismerik a jogaikat védő rendszert. Gyakran társadalombiztosítási, családjogi, vagyoni ügyekben várnának tőle mintegy ingyenes jogsegélyszolgálatot.

Az országos intézetekben viszonylag ritka, hogy az orvosi tájékoztatással kapcsolatos kérdésekkel keresik fel Záray Gyulánét. Az esetek hetven százalékában inkább az orvosi dokumentációba való betekintést kérik, a papírokról várnak fénymásolatot közbenjárásával. Az egyik beteg azért kereste fel: segítsen módosíttatni a róla, a kezelése megkezdése előtt felvett anamnézist, úgy érezte ugyanis, hogy az orvos által leírtak rá nézve kellemetlenek, félreérthetők voltak. A betegjogi képviselő közbenjárására az orvos a beteg által elfogadhatóan módosította a kórlapra felírtakat.

Záray Gyuláné kórházaiban nem fordul elő, hogy kérésre ne adnák ki a beteg dokumentációját. Az sem jellemző, hogy drágán, több ezer forintért másolják oldalanként a papírokat, sőt a betegjogi képviselő közbenjárására rendszerint ingyen jut hozzá a beteg az általa kért iratokhoz. Gondok esetenként csak a röntgenfelvételekkel fordulnak elő - mondja. Mivel az eredeti felvétel még egyszer nem állítható elő, s egy jogszabály szerint a beteget kezelő intézménynek őriznie kell páciense orvosi dokumentációját, a röntgenfelvételt időnként kérésre sem adják oda. Kiadják viszont a leletet, illetve lehetőséget biztosítanak rá, hogy a beteg által kért másik orvos, vagy - per esetén - szakértő az intézményben betekinthessen az eredeti felvételbe.

Gyakori panasz a titoktartás megsértése is. Záray Gyuláné eddigi betegjogi tevékenysége során egyszer fordult elő, hogy az egészségügyi személyzettel szemben el kellett járni a beteg jogainak sérülése miatt. Az egyik intézmény dolgozója ugyanis szomszédjának név szerint említette az egyik kezeltet, akinek - mint állította - később rendkívül sok gondja származott abból, hogy többen is megtudták, hol kezelték. A betegjogi képviselő szerint az országos intézetekben mintha kevesebb volna az ellátással kapcsolatos panasz is: Zárayné egy esetben azt vizsgálta, hogy megbízója állítása szerint gyógyulása nem az elvárásnak megfelelően történt. Kiderült, az agyvérzésen átesettek kezelése szigorúan a szakmai előírások szerint zajlik; három hét alatt a beteget épp csak el lehet indítani a felépülés útján.