A napokban már a májusfa is fölkerült a ceglédi kórház új, szerkezetkész épületszárnyára. Az egymilliárd 257 millió forintos kórház-rekonstrukciónak ez a második üteme is ígéretesen halad tehát. A röntgenosztály, az új intenzív osztály és a patológia kap itt majd helyet. Hosszas ünneplésre nemigen lesz idő, mert nyomban nekilátnak a következő ütemnek, amelynek során egyebek között megújul a teljes műtőblokk. Nem egyszerre a teljes kórházat, hanem az egyes szakmákat érinti a folyamatos, egészen a kétezredik év végéig húzódó rekonstrukció, amelyre a pénzforrást címzett állami támogatásból szerezték meg, s az önkormányzat is letette - nem kis áldozatot vállalva ezzel - a maga százmillióját.

1994-1995-ben a laboratóriumot újították meg, és gyógyszertárat hoztak létre a kórházban. A vizesblokkok felújítása úgyszólván "műsoron kívül" zajlott, viszont nem lehetett halogatni. A betegelégedettségi kérdőíveken ugyanis a kórház lakóinak rendre visszatérő panasza volt a mosdók, a fürdők állapota, amit részben - saját bevételeikből előteremtve a harmincmilliós költséget - már orvosoltak, másrészt a felújítás folytatására szeretnék megnyerni az önkormányzatot.

A ceglédi kórház a hatvanas években épült, s az akkori építési technológiára nem az volt a jellemző, hogy az örökkévalóságnak emelte volna az épületeket. S bár a csak látogatóba érkezők nem szereznek rossz benyomásokat, mert nem egy lerobbant küllemű intézményt látnak, a benne dolgozók, na meg a betegek is jól tudják, hogy a csőtörések úgyszólván mindennaposak. Az épületgépészeti részek elöregedését az is jól jellemzi, hogy most, amikor az új szárny bizonyos csöveit próbálták rácsatlakoztatni a régi épületre, az eredetileg kiszemelt sarok helyett a kórház túloldaláig jutottak, amíg egy ép, használható részt találtak a szerelők. Mindazonáltal dr. Mohos György, az intézmény igazgató főorvosa nem panaszkodik, hiszen a rekonstrukcióval is éppen az igazolódik, hogy a kórház nemcsak hogy az életképes, de a fejlesztésre érdemes gyógyító intézmények közé tartozik. Holott a teljesítményelvű finanszírozás bevezetését követően, amikor más kórházak elkezdték lehúzni a rolót, a ceglédieken is eluralkodhatott volna a pesszimizmus. Sosem tartoztak ugyanis a túlfinanszírozottak közé. Viszont éppen a szükségből voltak képesek erényt kovácsolni. Időben felülvizsgálták költségvetésüket, megkeresték azokat a pontokat, ahol még takarékoskodni lehet. S kiderült például, hogy komoly tízmilliókat lehet megtakarítani azon, ha megszigorítják a gyógyszerek felhasználását. Kovács úr pénteken már nem úgy távozik a kórházi osztályról, hogy szatyornyi medicinát visz magával ingyenes biztonsági tartalékul a hét végére, hanem a receptjét a földszinti gyógyszertárban beválthatja. Csakúgy, mint a kórház dolgozói a sajátjukat, ha a szükség úgy hozza. A gyógyszerfelelős nővérnek pedig minden hónapban el kell számolnia a készlettel. A nagyvonalúság, a pazarlás ugyanis visszaüt. Kiküszöbölésével viszont elérhető, hogy Cegléden még sosem volt gyógyszerhiány, nem kell a családtagoknak üzenni, hozzanak már be kenőcsöt, tablettát.

S nincs messze már az az idő sem, amikor az újjáépítés a kórtermeket is érintve olyan szobákat teremt a gyógyításra szorulóknak, amelyek ma még leginkább csak a magánklinikákra jellemzőek: kisebb, kedvesebb, emberibb tereket.