- Talán negyvennégy éves vagyok.

A férfi fagyási sérüléseket szenvedett a villamosremíz környékén lévő, barakként emlegetett telep egyik fűtetlen lakásában. A kórházba a körzeti orvos utalta be haladéktalanul, miután a hajléktalan fölkereste őt a rendelőjében. A férfi lefagyott lábbal gyalogolt át a városon. A kórházban azzal kopogtatott, hogy öt évvel ezelőtt jobb lábáról itt vágták le a lábujjakat, lehet, hogy most le kell venni a többit is.

A betegszolgálati irodában kérték az iratait. A férfi azonban csak annyit tudott mondani, hogy Szabó Józsefnek hívják. Amikor a tajszámát kérdezték tőle, csak a vállát vonogatta.

- Hát az baj, ha nincs meg a tajszáma - mondta a szociális munkás. - A betegnek kell, hogy legyen tajszáma.

A kórház betegszolgálati irodáján sikerült kideríteni a hiányzó adatot, elég volt felhívni a férfit kórházba küldő körzeti orvos rendelőjét. Az ottani nyilvántartásban még régebbről megvolt a Szabó Józsefet a társadalombiztosítási rendszerek számára azonosító kilenc szám.

Ennek a számnak az ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a beteg ellátásának költségeit az egészségbiztosítási pénztár megtérítse a kórháznak. Ha ugyanis nincs tajszám, a beteg után nem fizet a biztosító. A miskolci Semmelweis Kórház korábban évente több millió forint térítési díjtól esett el, mivel a tb-kártya nélkül érkező betegeket ugyanúgy vették fel, mint a többieket. Az ezzel járó veszteség csökkentésére a kórház a napokban konferenciát rendezett, amelyre a hajléktalan-gondozásban érintett tizenöt helyi szervezet képviselőit hívták meg. A tanácskozáson egyebek között arra kerestek megoldást, hogy az adatvédelmi törvény megsértése nélkül mi módon segíthetnék egymás munkáját. Hiszen elképzelhető, hogy például az önkormányzat szociális osztályán a korábban folyósított segélyek okán nyilvántartják azt a tajszámot, amely nélkül a hajléktalan gyógyítását nem tudja elszámolni a kórház.

- Ha nem számolom az orvosi beavatkozás költségeit, csupán azt, hogy nálunk fekszik valaki, napi háromezer forintba kerül az ellátása - mondta érdeklődésünkre Koleszár Lajos kórházigazgató. - A Semmelweis Kórházba évente száz-százhúsz olyan hajléktalant hoznak be, akinek se tb-kártyája, se tajszáma nincs. Jórészt az utcáról kerülnek hozzánk ezek a betegek, akikhez a járókelők hívták ki a mentőt. Ha a beteg ellátása indokolt, a kórház senkit nem küld el. Az esetek többségében így alakulnak a dolgok, hiszen ezeknél az embereknél rendszerint több olyan akut betegséget is találnak az orvosok, ami szükségessé teszi a kórházi ellátást. Az illető adatainak ismerete nélkül azonban mindez tetemes, meg nem térített költségeket okoz az intézménynek.

Koleszár Lajos megjegyzi: a hajléktalanok társadalombiztosítási nyilvántartását illetően célszerű volna egy olyan adatbázis létrehozása és használata, amelyben a kórház számára hozzáférhető volna legalább a miskolci hajléktalanok tajszáma. Az elveszett tb-kártyák állandó pótlásának ugyanis nincs értelme, mivel újra elhagyják azokat, ráadásul több ezer forintba kerülnek.

A miskolci Semmelweis Kórházban 1998 augusztusában hat szociális munkásból álló szolgálatot hoztak létre, melynek vezetője Szögeczki József. A szolgálat munkatársainak a hajléktalan vagy bizonytalan lakhelyű betegekkel kapcsolatos problémák adják a legtöbb munkát.

- Van, amikor albérletekben, közös szállásokon kell megkeresni a betegek hiányzó adatait, máskor az egészségbiztosítási pénztártól kérjük meg az illető elveszett tajszámát, ami átlagosan kéthetes ügyintézéssel jár - mondja Szögeczki József. - Arra is volt már példa, hogy a Vöröskereszttől utcai szociális munkásokat kellett ide hívni egy eszméletlen állapotban beszállított férfi azonosításához.

A hajléktalan betegek többnyire a bőrgyógyászatra, a sebészetre vagy a belgyógyászati osztályra kerülnek, ahol átlagosan két-három hetet töltenek.

- Az utcáról behozott vagy maguktól jelentkező betegeket először fertőtlenítik, ruhájukat sok esetben elégetik vagy kidobják - mondja Szögeczki József. - Ez esetben távozáskor másik öltözetet adunk. Erre a célra van egy kisebb ruhatárunk - a máltai szeretetszolgálat jóvoltából. Más kérdés, hogy a hajléktalanok egy része nem hajlandó megvárni a kezelés végét, többen saját felelősségükre, idő előtt távoznak. Olyan is akadt közöttük, aki a kórházi pizsamában szökött meg.

Szabó József a tizenötödik napját tölti a kórházban, amikor meglátogatom. Az ágya előtt nejlonpapucs, a szekrényén két szelet kenyér. Raisz Csaba osztályos orvos kicseréli a kötéseket a lábán.

- Amikor a beteg bejött, fennállt a veszélye, hogy mindkét lábát amputálni kell, a kezelések hatására azonban a szövetek nagy részébe visszatért az élet - mondja a doktor. - Miután a bőrfelület sérült, a szervezetben - úgymond - baktérium-invázióra kell számítani, ezért infúzióban antibiotikumokat adunk. A kezelés hetekig eltarthat.

A fagyott lábú férfi reszket a takarók alatt, alig érteni, amit mond.

- Jó itt a kórházban - ismételgeti. - Nekem nem sürgős elmenni innen. Megvárom, amíg azt nem mondják, hogy vége. Hátha addigra jó idő lesz odakint.