Itt a jó idő, mind többen indulnak búvárkodni a tengerekre. Számukra lehet érdekes az a segédeszköz, amelylyel egy vörös-tengeri expedíció során új, 100 méteres merülési világrekordot állítottak fel. A rekorder búvár egy olyan kontaktlencsét próbált ki, amellyel még ebben a mélységben is élesen látott.

A találmány az eltérő közegek fizikáján, konkrétan a fénytörés jelenségén alapul. A víz levegőtől eltérő törésmutatója miatt a búvár csak elmosódottan látja a környezetét. Felszerelésükhöz ezért tartozik egy búvármaszk is, amely légpárnát alkot a búvár szeme és a víz között. Nagyobb mélységekben azonban nagyobb a nyomáskülönbség is a maszk légnyomása és a víznyomás között (kb. tízméterenként egy bar). Ennek következtében a víz bepréseli az arcbőrt a maszk alá, és vértolulást, sőt vérzést is okozhat a bőrön keresztül. Kiegyenlítő hatású lehet, ha a búvár levegőt fúj az orrán keresztül a maszk alá, és ezzel csökkenti a nyomáskülönbséget. Nagy mélységekben azonban nincs lehetőség a maszk használatára.

Százméteres mélységben máshogy kell megoldani ezt a problémát. Egy hamburgi optikus, Rainer Holland találmánya az extrém görbületű kontaktlencse. Egy normál lencse legfeljebb 25 dioptriás, a "búvárlencse" erőssége viszont több mint 230 dioptria. Ennek következtében precíziós polírozógépet kell használni a felület megmunkálásához. A követelmény az, hogy az egyenetlenségek egy nagyságrenddel kisebbek legyenek, mint a fény hullámhossza.

A speciális lencse felhelyezése sem egyszerű. Eltart egy ideig, amíg pontosan beállítják és egy ozmotikus oldattal rögzítik, nehogy a vízben elmozduljon vagy leessen. A kísérlet alanya, Benjamin Franz elmondhatja, hogy halszemoptikával állította fel az új német csúcsot.