A bíróság ítélete - amelyet a várakozások szerint júniusban fog kihirdetni - nemcsak a hivatalban lévő elnök újraválasztására lehet hatással, de jogi szakértők szerint nemzedékekre meghatározza majd a szövetségi kongresszus hatáskörét. A 2010-ben elfogadott törvény a betegek védelméről és megfizethető ellátásról 2014-ben lépne életbe, de rendelkezésit az Egyesült Államok 50 tagállamából 26 megtámadta, s a felperesek között szerepel a Független Üzleti Nemzeti Szövetség és több magánszemély is.

Az Egyesült Államok legfelső bírói testülete négy jogi kérdés alkotmányosságát fogja vizsgálni, amelyek közül a legtöbb vitát az váltotta ki, hogy vajon kötelezhető-e minden amerikai állampolgár - bírság kilátásba helyezése mellett - a szövetségi kormány által meghatározott, minimális szintű egészségügyi biztosítás megkötésére.

Az amerikaiak 51 százaléka nem ért egyet az egészségbiztosítás kötelezővé tételével a Kaiser Family Foundaton által elvégeztetett közvélemény-kutatás szerint. A támogatók aránya mindössze 28 százalék. Figyelemre méltó, hogy az összes republikánus elnökjelölt-aspiráns kilátásba helyezte, hogy győzelme esetén visszavonatja az általuk Obamacare-ként gúnyolt egészségbiztosítási törvényt.

Az elnök és kormányzata szerint Washingtonnak jogában áll az általa vélt kollektív előnyök érdekében befolyásolni a piacokat. Az igazságügyi tárca az alkotmány kereskedelmi záradékára hivatkozik, amely felhatalmazza a kongresszust, hogy szabályozza az államok közötti kereskedelmet és gazdasági tevékenységet, aminek értelmében bevezettetheti az egyéni kötelezettséget is.

A törvény a kormány szándékai szerint 30-50 millió biztosítással nem rendelkező amerikaira terjesztené ki a megfizethető ellátást, a biztosítóknak pedig egyúttal megtiltaná, hogy azoktól, akik már a szerződés megkötésekor egészségügyi problémájuk van, magasabb díjat szedjen, mint az egészségesektől. Washington szerint a minimális egészségbiztosítás kötelezővé tétele része az egészségügyi ellátás átfogó rendezésének, és lehetővé tenné, hogy annak szolgáltatásai mindenki számára elérhetők legyenek.

A republikánusok, akik korlátozni szeretnék a szövetségi kormány jogköreit, azt az álláspontot vallják, hogy a kereskedelmi záradék nem tartalmaz semmilyen felhatalmazást arra nézve, hogy bárki is áruk vagy szolgáltatások vásárlására lehetne kötelezhető. Az ellenzők szerint a törvény szakít a hagyományos amerikai szabadságfelfogással és az alapító atyáknak a szövetségi állam és a tagállamok közötti hatalommegosztásról vallott nézeteit, mi több, egészséges amerikaiak tömegeit kényszerítené fizetésre, akkor is, ha ezt nem akarják.

Az amerikai legfelsőbb bíróság a 40-es évektől és 90-es évekig számos alkalommal kiterjesztően értelmezte a kongresszusnak az alkotmány kereskedelmi záradékával kapcsolatos jogait a tagállamokkal szemben. Így például 1987-ben ahhoz a feltételhez kötötte az államoknak a központi autópálya-fenntartási támogatásokra való jogosultságát, hogy a tagállamok az alkoholfogyasztás engedélyezését a szövetségi szinten előírt 21 éves korhatárhoz kössék.

A múlt század utolsó évtizedében azonban fordult a kocka és az ítéletek inkább a szövetségi hatalom jogköreit korlátozták. 1992-ben a bíróság megállapította: a kongresszus nem "parancsolhatja meg" az államoknak, hogy részt vegyenek a radioaktív hulladék kezelésére vonatkozó szövetségi programban. Öt évvel később a testület úgy döntött, hogy a tagállamok tisztségviselői nem kötelesek szerepet vállalni a fegyvert vásárlók hátterének ellenőrzésében, ahogy azt a szövetségi fegyverellenőrzési törvény előírja.

Mivel jogkörök elválasztására vonatkozó ítéletek nem voltak egységesek, jogi szakértők nehezen lenne megjósolható, hogy hogyan dönt majd a legfelsőbb bíróság. A probléma bonyolultságát támasztja alá az is, milyen kacskaringós úton jutott el a törvény a legfelsőbb bíróság elé.

Az egészségügyi biztosítás kötelezővé tételének ügyében eddig hat körzeti szövetségi bíró foglalt állást; ebből három támogatta, ugyanennyi pedig alkotmányellenesnek minősítette a rendelkezést. Másodfokon egy szövetségi fellebbviteli bíróság igazat adott a felpereseknek, kettő ellenük döntött, egy pedig elutasította az ügy tárgyalását.