Arra a kérdésre, hogy pontosan hány, sürgős beavatkozásra váró betegről van szó, Székely László úgy válaszolt: legalább két beteg esetében nagyon sürgős lenne a beavatkozás.

A vele szemben lezajlott vizsgálat nyomán kitört politikai viharral kapcsolatban a főorvos azt mondta: nem szeretne politikus lenni, nincs politikai motivációja. Úgy fogalmazott: azért a közösségért teszi, amit tesz, amelynek az eltávolítása előtt maga is része volt.

Mint kifejtette: az általa vezetett osztályon nem csupán szakmai szempontból igyekeztek a maximumot adni, de abban is, hogy emberségesen kezelték a betegeket. Székely László szerint az ott dolgozók egy jól működő ellátó egység részesei voltak, és büszkék voltak erre.

Magáról a vele szemben indított vizsgálatról elmondta: szerinte formai hibát követett el márciusban, amikor idegen orvos segítségét kérte egy betege műtéte során. Hozzátette: ők egy egyszakmás intézmény, így a műtét során fellépő komplikációk miatt kívülről kellett orvost hívni.

Méghozzá – mondta Székely László – nem egy, hanem három orvost kellett hívni: egy plasztikai sebészt, egy mellkassebészt és egy tüdőgyógyászt. A vizsgálat során csak az elsőből lett probléma, a másik két orvos behívása nem zavart senkit – tette hozzá Székely László.

Azokkal a vádakkal kapcsolatban, amelyek szerint a márciusi műtét körülményei a hálapénz miatt alakultak úgy, ahogy, Székely László azt mondta:a hálapénz egy létező jelenség, nem akar álszent lenni. Ám a hálapénz és a plasztikai sebész behívása között nem volt összefüggés.

A baj az volt, hogy a szilikon bekerült a vérkeringésbe, és ha nem távolítja el, a páciens életveszélybe került volna. Márpedig ő maga nem alkalmas ennek a problémának a megoldására. Döntése tehát nem a hálapénzről, hanem a beteg életéről szólt.

Arra a kérdésre, hogy hányszor volt hasonló helyzet a praxisában, Székely László úgy válaszolt: több tucatszor volt ilyen esete, havi szinten előfordult az ilyesmi. Hozzátette: plasztikai sebész jelenléte nem volt mindennapos.

Sváby András kérdésére, amely arra vonatkozott, hogy miért nem adja tovább a tudását, Székely László úgy válaszolt: tovább akarja és tovább is fogja adni a tudását.

Mint elmondta: ahhoz is idő kellett, amíg ő maga megtanulta a speciális technikát, amelyet alkalmaz a műtétek során, és most jön az a szakasz, amikor a következő generációnak át tudja adni a megszerzett tudását. Ehhez azonban azoknak, akik a speciális technikát alkalmazni akarják, először meg kell tanulniuk a hagyományos műtéteket.

Arra a kérdésre, hogy elbocsátása előtt volt-e rivalizálás Andréka Péter, a Kardiológiai Intézet megbízott főigazgatója és közte, Székely László azt válaszolta: volt konfliktus, de nem ő akart igazgató lenni, annál is inkább, mivel akkor nem praktizálhatott volna. Hozzátette: a konfliktus nem az ő esetleges ambícióiból, hanem abból adódott, hogy megfelelő körülményeket akart a munkájához, a megbízott főigazgató pedig ellehetetlenítette a szívsebészeti főosztály munkáját.

Távozásának következményeivel kapcsolatban Székely megjegyezte: érdemes lenne megvizsgálni azokat a szövődményeket, amelyek azóta léptek fel, hogy ő eljött az intézetből.

Arra a kérdésre, hogy elgondolkodott-e a külföldi folytatáson, Székely László úgy reagált: 1996 és 1998 között az Egyesült Államokban dolgozott, ám amikor terhes lett a felesége, hazajöttek, mert azt szerették volna, hogy a fiuk itthon szülessen meg. Mint elmondta: ma is itthon szeretnének maradni.

Székely László úgy véli: arra a csapatra, amely a kardiológiai intézetnél dolgozott a vezetésével, szüksége van Magyarországnak. Mint elmondta: ott dolgozna a legszívesebben, ahol eddig, de máshova is szívesen megy.