A tervek szerint Obama szövetségi forrásokból terjesztette volna ki a meglevő magán- és állami programokat.

A tervezett reformok:

– megkövetelik a munkaadóktól, a kisvállalkozókat kivéve, hogy biztosítsák alkalmazottaikat, vagy legalábbis járuljanak hozzá a költségekhez,

– elérhetővé teszik minden gyermek számára az egészségbiztosítást,

– kibővítik a Medicaid és az SCHIP (állami gyermekbiztosítási program) hatáskörét,

– országos egészségbiztosítási pénztárat hoznak létre a közös kockázatviselésért, és lehetővé teszik, hogy az emberek válasszanak az egymással versengő magán és az állami egészségügyi programok között.

Az adószakértők szerint ez a terv, ha megvalósul, a következő évtizedben a biztosítással nem rendelkező amerikaiak számát 67-ről 33 millióra csökkenti, 1,6 milliárd dolláros költséggel.

A fedezetet az évi 250 ezer dollárnál többet keresők adókedvezményeinek eltörlésével és a szövetségi adók 2009-es szinten tartásával kívánja biztosítani a leendő elnök.

Az adott körülmények között a legvalószínűbbnek látszik, hogy a gyermekek egészségbiztosítási programjának kibővítése kerül előtérbe, a többihez az új elnöknek nehéz lesz támogatást találnia, még akkor is, ha a kongresszus mögötte áll.

Az egészségügy alulfinanszírozottságát tarthatatlannak vélik a szakértők: 2007-ben az egészségügyre fordított összeg a GDP 16 százaléka volt, 2025-re ezt 25 százalékra kívánják növelni.

Elemzők szerint a jelentősebb reformok megvalósítására a legjobb esély a kétpárti támogatás lenne; ha Obama tanult Bill Clinton kudarcából, bölcs lenne, ha ezt mondaná: "Íme a tervezetem fő alapelvei. Önök kidolgozzák a részleteket, megszerzik a kétpárti támogatást, én pedig aláírom".

WebMD