Figyeljen meg egy totyogót, amikor játszik – egy parányi tudóst lát munka közben. Mire tizennégy hónapos lesz a kicsikéje, nagy örömmel vesz föl, tanulmányoz és minden bizonnyal meg is kóstol minden tárgyat, amit csak a laboratóriumában (otthon) talál. Különösen vonzók számára az alsó fiókok, kihúzgálja a ruhadarabokat, a lábasokat és fazekakat, műanyag mérőedényeket, vagy bármit, amit kis kezével meg tud fogni. És bár fizikailag minden képessége meglenne rá, nem hajlandó visszatenni semmit oda, ahova való. A szülő szempontjából ez a kis játék meglehetősen fárasztó lehet, hiszen hányszor képes valaki összehajtogatni ugyanazt a pulóvert? De a baba számára ez a játék a finom mozgások gyakorlását, vagy a kéz- és lábizmainak fejlesztését jelenti. Nemsokára azok a fürge (és erős!) pici ujjak integetni tudnak majd, csókot dobni és egy gyönyörű szép képet rajzolni Önnek.

Szociális fejlődés

Több mint valószínű, hogy a kisbaba az első év folyamán nemigen kérdőjelezte meg az Ön tekintélyét. Most azonban, hogy egyre inkább a tudatában van saját autonómiájának, lassan, de biztosan bekerül a szótárába a „nem” szó. Bármit kérdez tőle (Menjünk haza? Segítesz anyunak felhúzni a cipődet?), ugyanezt a választ kapja. Bár a „nem”-ek egyre gyakoribbak és határozottabbak, ahogy a gyerek közeleg a dackorszaknak is nevezett kétéves kor felé, tudni kell, hogy ez a fejlődésnek egy múló, ám szükséges fázisa. Ahhoz, hogy a totyogóból egyéniség váljék, el kell Öntől távolodnia, sőt, akár lázadnia is, és ennek ebben a korban a legkönnyebb módja, ha ellenkezik, és nemmel válaszol a kérdéseire, kéréseire vagy felszólításaira. Lehet, hogy ez a hirtelen változás a viselkedésében próbára teszi az Ön türelmét, de van fény a nem-alagút végén. Ahogy a kicsike a most következő hónapokban egyre érettebbé válik, viselkedése is mindinkább együttműködő lesz, és egyéniségét kreatívabb és pozitívabb módokon fogja kinyilvánítani.

Szellemi fejlődés

Mivel annyi minden van a világon, ami új és csábító a totyogó számára, úgy tűnik, hogy igen rövid ideig tud csak odafigyelni egyvalamire, állandóan az egyik lenyűgözően érdekes tevékenységtől a másikig kapkod. De a kicsik számára, akik teljesen más időbeosztásban élnek, mint a szüleik, néhány perc már nagyon hosszú időnek tűnhet, és tíz perc, amit a játékok, a kirakósok, könyvek vagy anyu táskájában matatással eltölt, örökkévalóságnak tetszik. Igaz, hogy a kicsik gyakran képtelenek egy dologra pár percnél tovább koncentrálni, ne feledje, még van szabad hely a földön, amit nem pakolt tele, és annyi új dolog, amit még nem fedezett föl!

<<

Előző hónap

Vissza a tartalomjegyzékhez

Következő hónap

>>