A kézügyesség fejlődése

Miután világra jött a csecsemő, még alig különbözik attól, ami a szülés előtt volt: bár az anyaméhen kívül él, még teljesen az anyjától függ. De napról napra, hónapról hónapra egyre függetlenebbé válik, megtanul járni, beszélni, tájékozódni a világban.

kézügyesség | Gyógy-ír   Kisalföld
Cikkünkben a kézügyesség fejlődésével foglalkozunk a megszületéstől egészen 3 éves korig.

A fejlődéskutatók abból a tényből indulnak ki, hogy az újszülöttnek nincsenek tapasztalatai, nincsenek emlékképei. Nem lehet számára valami sem új, sem ismerős, mert nincs még meg a benyomásoknak az a háttere, amelyhez viszonyíthatóak lennének.

Az élet első 3 hónapjára jellemző a szemlélődés, és az, hogy a gyermek érzékelése és mozgása általában még külön-külön működik. 3-4 hónapos kortól kezdve azonban jelentős változásokat tapasztalhatunk. A szemlélődés mint a csecsemő jellegzetes tevékenysége ebben az időszakban kezd csökkenni, ugyanakkor nő a kutató manipulációra fordított idő, amely a megismerőtevékenység alapjának tekinthető. A kutató manipulációt már az érzékelés és a mozgás összefonódása jellemzi. Még az akaratlagos fogás megjelenése előtt eltűnik a veleszületett fogóreflex és ezzel párhuzamosan megfigyelhetjük, hogy a 3-4 hónapos csecsemő már nyitva tartja a tenyerét. Erre az időszakra jellemző az is, hogy miközben fekszik az ágyban, feszült arccal, elmélyülten saját kezével játszik, ujjait egyenként tapogatja, mintegy "számolja" azokat. Ez a "játék" nagyon tetszik neki, ezért újra és újra próbálgatja. Nem sokkal később a lábait is ugyanígy nézegeti. A kéz-, láb-, ujjnézegetés egyébként olyan bensőséges erejű megismerőmunkája a 3-4 hónapos csecsemőnek, amihez később csak a kiemelkedő tudósok kutatótevékenységét hasonlíthatjuk. Ezt követően a csecsemő a keze elé kerülő csörgőt, labdát, kendőt is ütögeti, tapogatja, ellöki, de még nem ragadja meg azokat. A közelben lévő tárgyak szándékos megragadását csak fokozatosan, számtalan sikertelen próbálkozás után sajátítja el kb. a 20. hétre. A tárgyak marokba fogását pedig 28 hetes korban figyelhetjük meg először. Amikor a csecsemő lábát és kezét nézegeti, ez korának jellemző bensőséges megismerőmunkája - szellemi intenzitásához a későbbiekben csupán a kiemelkedő tudósok kutatómunkáját hasonlíthatjuk.

A kéz lassanként idomul a tárgyhoz. Kezdetben mindent egyformán fog meg: azaz a 4 ujja együtt mozog, viszont a hüvelykujját még nem használja. Azonban a mozgásmódok egyre változatosabbak lesznek. Pl. a fél év körüli csecsemője mellett ülő édesanya a következőket figyelheti meg: a gyermek a kezében lévő színes kendőt markolgatja, gyűrögeti, arcára borítja, fejére húzza, teregeti, tépi. A vödör fülét húzogatja, rázza, lóbálja, majd forgatja, hajlítgatja stb. Az első 6 hónap jellegzetessége még, hogy a csecsemő még nem képes akaratlagosan elengedni a tárgyakat. Már át tudja tenni a tárgyat egyik kezéből a másikba, de gyakran úgy nyújtja át nekünk, hogy közben nem engedi el. 12 hónapos korban gyermekünk már túlságosan is ügyes lehet az akaratlagos elejtésben, de pl. a toronyépítésnél még mindig nehézséget okozhat a kocka megfelelő időben történő elengedése.

A 2. félév folyamán a műveletek számának jelentős növekedését tapasztalhatjuk. 9 hónaposan mutatóujjával tárgyakra mutat. Az első életév közeledtével pedig jellemzővé válik a mutatóujj és hüvelykujj közé való fogás is. Ettől kezdve a kisgyerek képes az ujjhegyei segítségével, mintegy csipeszként használva az ujjait, apró tárgyak, például egy golyó megfogására is.

Megfigyelhetjük, hogy a hosszúkás darabokat megmarkolja, a laposakat meg a hüvelykujjával szorítja a tenyerébe. Ezenkívül a gyermek egyre inkább elsajátítja a két tárggyal történő egyidejű cselekvés műveleteit. Kivesz, behelyez, ráhelyez, levesz egy tárgyat a másikról stb. A fogómozdulatoknak a tárgyhoz való alkalmazkodása segíti tulajdonképpen a látás és a fogás egybehangolódását.

A mozgás és az érzékelés fejlődésében szerepet játszó tényezők közül igen fontos az utánzás is. Ez nem a gyerek veleszületett tulajdonsága, hanem, mint tanult viselkedési forma, a csecsemőkor folyamán alakul ki. Nézzünk erre is néhány példát:

A csecsemőkori utánzás egyik legkorábbi megnyilvánulása az édesanya mosolyának utánzása. A 2. félév folyamán pedig örömmel tapasztalhatjuk, hogy gyermekünket például meg lehet tanítani a "pápá!"-t inteni, a "tapsi-tapsi" mozgásra, ujjal fenyítésre, tisztelgésre stb. Az első életév vége felé pedig arra lehetünk figyelmesek, hogy gyermekeink egyre inkább bennünket, felnőtteket utánoznak. Ilyen pl. a folyadék kevergetése bögrében, a fésülés vagy fésülködés utánzása. Ezen az alapon jönnek létre később az önálló cselekvések, amelyek 2-3 egyszerű cselekvési aktusból állnak. Erre példa a baba etetése vagy ringatása.

A kisgyerek ebben az időben a tárgyaknak vagy a kimondottan egyedi jelentőségét fogja fel - számára csak az a csésze, amelyikből inni szokott -, vagy pedig a tárgynak egyáltalán nincs funkciója. Ebben az esetben a csésze nemcsak ivóeszköz, hanem rágcsálásra, ütögetésre, dobálásra, forgatásra is használható.

1-3 éves kor között alakul ki az a tulajdonság, hogy minden tárgyat abból a szempontból néz, hogy mire használható. Ezt példázza az, hogy amikor gyermekünk megtanulja a tárgyak egymásba helyezésének mozdulatait, szinte minden tárgyat egy ideig ebből a szemszögből vizsgál. Nem véletlen, hogy gyermekeink ebben az időszakban előszeretettel játszanak kalappal, cipővel vagy éppen edényekkel. Megfigyelhetjük továbbá azt is, hogy 16 hónapos kor körül kezd kialakulni gyermekünk ceruzafogása, a ceruzát a markába veszi és firkálgatni kezd. 2 évesen pedig képes lesz arra, hogy vízszintes, vagy függőleges vonalakat utánozzon. 1,5 évesen pedig a cipőjét kifűzi, 2 évesen nagy lyukú gyöngyöt fűz, 3 évesen először kigombol, majd begombol és a cipőjét is befűzi, bár még nem szabályosan.

Ennek az időszaknak igen jelentős eredménye még az is, hogy kialakul az evőeszköz-használat. A gyermek eleinte a kanalat merítőrészénél fogja meg. Ha arra kérik, hogy a nyelénél fogja meg, akkor ferdén tartja és az ételt még mielőtt a szájába ér, kiömlik. Az eszköz helyes használatának elsajátításához sok-sok gyakorlásra van szükség, ami nem bízható teljesen spontán érzési folyamatra, hanem szükséges a felnőttek türelmes irányítása is.

A játékokkal való cselekvés természetesen kötetlenebb, mint az eszközhasználat, ezért ebben nagyobb a gyermek spontán kutatómanipulációjának szerepe. Ebben sem nélkülözhető azonban a felnőttek segítsége. Neki kell mindenekelőtt biztosítania a gyermek korának megfelelő (összerakható, szétszedhető, üreges, próbálkozásokra késztető, sérülést nem okozó és kézügyességet fejlesztő stb.) játékokat bemutatni, egyszerű cselekvési modelleket és ötleteket adni, amelyek elősegítik a később kibontakozó szerepjáték fejlődését.

| kézügyesség
2002-07-18 13:24:40


Egyre több a túlsúlyos, vashiányos kisbaba

Az egyéves gyerekek fele vas- és D-vitamin-hiányos, ami komoly egészségügyi problémákhoz vezethet – derül ki a 0-3 évesek táplálását vizsgáló legfrissebb hazai ku...


A rendszeres alvás a tanulás kulcsa

Az ember fejlődésének korai szakaszában a hosszú alvás a kulcsa mind a tanulásnak, mind az emlékezésnek - írja a BBC.


A szemkontaktus és a simogatás fejleszti a baba társas képességeit

A dajkabeszéd, a szemkontaktus, a simogatás olyan ingerek, amelyek fejlesztik a baba társas képességeit, mivel oxitocin hormon termelődését indítják el az agyban - mondta...


A hanyatt fekve alvó babák közel felének ellaposodik a tarkója

Az újszülöttek közel felének keletkezik lapos terület a fején kéthónapos korára, ha a hirtelen csecsemőhalál megelőzése érdekében a hátukon altatják őket - olvas...


Minden újszülötthöz ajándék CD jár Skóciában

Minden újszülötthöz ajándék CD jár Skóciában jövőre, hogy a zene szeretetét már az anyatejjel egy időben szívják magukba.


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^