Az újszülöttet csecsemőnek is hívjuk élete első hónapjaiban. Ez az elnevezés
arra utal, hogy szopással csillapítja éhségét. A szopást a magzat már az anyaméhben
gyakorolja, emiatt néha születéskor karjukon vagy kézfejükön kis, égésnyomokra
emlékeztető hólyagok találhatók.
Az újszülöttnek az a természetes, ha közvetlenül a születést követően az édesanyja
hasán fekve megkeresheti a mellbimbót. Idővel újra és újra ki kell próbálnia,
hogyan történik valójában a szopás.
Zavaró, ha az első napokban a baba hol szopik, hol pedig a cumisüvegből kell
ennie. A mellből – főleg a szopás kezdetén – erősebben kell szívnia a tejet,
hogy az meginduljon. Ezzel szemben a cumisüveg nyílása általában nagyobb, belőle
könnyen kiszívható a folyadék. A mellbimbónál szopáskor az újszülött kénytelen
nagyra nyitni száját, a cumisüvegből történő étkezéskor erre nincs szükség.
Azért nem előnyös, ha a kicsi az első napokban túl gyorsan hozzájut cumisüveghez,
mert ez hátrányosan befolyásolhatja a szoptatást. A gyerek „ellustulhat”, és
már csak üvegből hajlandó inni. Így előfordulhat, hogy a mellen már csak szopikázik.
Ezáltal lecsökken a tejtermelés, ami azt a benyomást keltheti, hogy nem elég
az anya teje. Ettől még többet tesz az üvegbe. Így kialakulhat egy ördögi kör,
ami végül a szoptatás befejezéséhez vezet.
A szoptatás véd?
A szoptatás előnyei: Elősegíti a méh összehúzódását. Az anyatej mindig
rendelkezésre áll, tökéletesen higiénikus és mindig megfelelő hőmérsékletű.
A szoptatott gyerek ritkábban kap fertőzéseket és könnyebben átesik rajtuk.
A szoptatott gyerek védettebb a bélgyulladással járó súlyos emésztési zavarok,
szepszis és agyhártyagyulladás ellen. Az allergiáktól véd, ha az első hat hónapban
kizárólag szoptatjuk a csecsemőt. A szoptatás elemi kapcsolatot teremt a gyermek
és az anya között.
Néha a szopás csupán a jó közérzetet szolgálja. Az újszülött azért szopik,
hogy megnyugtassa magát, kikapcsolódjon. Nyelvecskéjével cuclizik, nyalakodik,
játszik.
Micsoda megnyugvást jelent a saját ujjacska szopása! Ám nem minden újszülött
találja meg saját ujját. Ha a kicsi megtanulta, hogyan hívhatja segítségül saját
ujját ahhoz, hogy azt cuclizva elaludjon, az éjszakák nyugodtabbá válhatnak.
Hosszú távon azonban az ujj- vagy a cumiszopás deformálja az állkapcsot, ezért
nem érdemes külön, tudatosan rászoktatni a babát. Érdekességek Méhen
belüli felvételek tanúsága szerint a magzat már a 34. héttől próbálkozik a szopással.
Ha finoman megérintjük a kicsi arcát vagy ajkacskáját, azzal kiváltjuk a szopóreflexet:
az újszülött odafordul, és kinyitja a száját. Egy-két hét elteltével a felső
ajkon képződik egy párnácska, mely szopáskor fehéresen megduzzad. Ez segíti
elő, hogy a mellbimbó ne csússzon ki a baba szájából. Azt, hogy mi ízlik és
mi nem, az újszülött szopással jelzi. Szakértők megfigyelték, hogy amikor édeskés
a tej, a kicsi mohóbban szopik, ha az íz kesernyéssé válik, abbahagyja a szopást.
A cuclizás sok kisgyermek számára fontos, még akkor is, ha már rég nem ily módon
fedezi táplálékszükségletét. A külvilág viharai közepette nyugalmat és biztonságot
jelent, ha például kedvenc babájának sapkáján a bojtot vagy akár cumiját szopogathatja.
Hasznos tippek mamáknak
A sok szopástól, cumizgatástól az anyának kezdetben kipállik, kisebesedik a
mellbimbója. Erre az esetre nagyon jól bevált, ha a szoptatás előtt és alatt
melegen tarjuk a mellet. Akár meleg kendőbe is bebugyolálhatjuk. Ettől könnyebben
megindul és folyásban marad a tej.
A szoptatás után kenjük be a mellbimbót és környékét 5-10%-os orbáncfűolajjal,
és néhány percig szárítsuk meg melegen infravörös lámpa elé feküdve vagy ülve.
Ezután újra és újra kenegessük be, hogy mindig kissé olajos legyen. Hogy ne
kenje össze a ruhát, a melltartóba belehelyezhetünk egy nyelétől megszabadított
teaszűrőt. Ennek további előnye, hogy a ruha nem dörzsöli a sebes bimbót, és
az pihenhet a következő szopásig. Szoptatás előtt nem kell lemosni az olajat,
csak gyengéden letörölni.