Hirdetés

Hogyan győzzünk a vitákban?

"Elment az esze, hogy ezt javasolja?" Ilyen és ehhez hasonló mondatokat sajnos gyakran hallhatunk kollégáinktól vagy éppen a főnökünktől - nem hagyhatjuk, hogy állandóan gyötörjenek.

konfliktus, vita |

InforMed Hírek29   InforMed | Dicsőfy, E.

Kép: Bitmine
Éppen azok a nők szótlanok gyakran az ilyen helyzetekben, akik még órák múlva is azon rágódnak, hogy mit is kellett volna az ócsárlónak a szemébe vágnia. Mindenkinek meg kell tanulnia elvennie a támadójától a mérgezett nyilat - s el nem árulni a saját gyenge oldalát sem eközben. Ha egy kollégája elnémítja önt egy ilyen gyilkos frázissal: "Ezt mi már mindig így csináljuk?",  vagy ha megsérti önt - ne feledje, mindenre megvan a megfelelő válasz.
Kis fifikával, és nem kevesebb elszánással, sokféle - kulturált módon kivédhetjük, sőt akár meg is előzhetjük az ostoba avagy pimasz beszólásokat  Éppen azok a nők szótlanok gyakran az ilyen helyzetekben, akik még órák múlva is azon rágódnak, hogy mit is kellett volna az ócsárlónak a szemébe vágnia. 
Mindenkinek meg kell tanulnia elvennie a támadójától a mérgezett nyilat - s el nem árulni a saját gyenge oldalát sem eközben. Ha egy kollégája elnémítja önt egy ilyen gyilkos mondattal: "Ezt mi már mindig így csináljuk", vagy ha megsérti önt - ne feledje, mindenre megvan a megfelelő válasz. 
Sokféle - kulturált módon kivédhetjük, sőt akár meg is előzhetjük az ostoba avagy pimasz megjegyzéseket.
A legfontosabb szabály ilyenkor: ne némuljon el! Ne kerüljön ilyen könnyen egy inkorrekt tudálékosnak a hálójába.

A támadás a semmibe fut

Sok akadékoskodó csak egyet akar: provokálni. Önnek azonban nem feltétlenül kell vitába bocsátkoznia. Akkor sikeres igazán ez a stratégia, ha a támadó önnek alapvetően jelentéktelennek számít.
Kutyába sem venni - ennek a trükkje: az ellenfelet váratlan gondolatváltással összezavarni. Ha kigúnyolják önt: "A konferencián való hozzászólásával ön bakot lőtt", erre lehet az ön válasza: "Az én kedvenc színem a sárga, és az öné?" Ha paradoxnak is látszik, próbálja meg! Ezzel simán lefegyverzi az ellenfelét. A figyelembe nem vétel megszünteti a kötekedési vágyat.
Pusztába küldés - Az olyan froclizásra, mint "Máskor nem szokott ilyen nulla lenni" lazán válaszolja: "Ha önnek ezáltal jobban megy, én szívesen helybenhagyom ezt." Ez elveszi a támadás erejét. De akár egy közmondással is kiütheti az ellenfelét a nyergéből: "Kutyából nem lesz szalonna."
Mindegy, hogy ez a kötekedő mondathoz passzol- e vagy sem, a fő dolog: az ellenfél agya zakatol és füstölög, s végül ő válik védtelenné, amikor is megkérdezi, hogyan is gondolja ezt.

Vértezze fel magát a párbajra

Mindannyian szeretnénk talpraesettek lenni, de sajnos sokunknak gyakran túl későn jut eszébe a megfelelő válasz.
Mit tehetünk? Először is meg kell fontolni: kifizetődik-e az ellencsapás. És jó, ha szem előtt tartja: valóban csattanós válaszok jobbára csak a filmekben léteznek - a forgatókönyvírónak ugyanis elegendő ideje volt...
Jobb azonban, ha nem vesszük magunkra, amit a szemünkre hánynak. Gyakorlat kérdése az egész. A legjobb ehhez egy, a munkahelyen kívüli gyakorlópartner: egy barátságtalan eladó, egy udvariatlan pincér... Meglepő, de igaz: ha kialakítja magában az ellenállást, gyakran már ez is elegendő a másikat a támadástól visszatartani.

Átütő erejű védelem

Ez a stratégia akkor ajánlatos, amikor az ellenfél fontos önnek, vagy ha a szemrehányást nem akarja elfogadni.
Iróniával való felfegyverkezés - a humor alkalmazása az ellenfél rendreutasítására. Gratuláljon egy jó adag iróniával az ő fogalmazó művészetéhez, pl.: "Szeretem azt a módot, ahogyan ön a szavakat egymáshoz fűzi". Ez jó módszer a piszkálódó kollégák ellenében. A főnöknél azonban inkább egy enyhébb változatot válasszon.
A lényegre térni - Érdeklődjön: mit jelent pontosan a sértő szó. Például: "Mit akarsz mondani pontosan a badarság szóval"? Vagy: "Mit ért ön a teljesen gyengeelméjű fogalom alatt?"
Így ön távolságot tart a sértő féltől, és ezzel segíti őt tárgyilagossá válni.
Sűrűn előfordul vita, veszekedés olyan környezetben, ahol kötetlenül nyilváníthatunk véleményt. Sokan ilyenkor nem képesek megtalálni a hangot a vitapartnerrel: bizonytalanul, sértődötten, idegesen, sírással reagálnak
Pedig akit kritizálnak, az egyúttal lehetőséget is kap arra, hogy érveléssel bebizonyítsa az igazát.
A kritikát sohase keverjük össze veszekedéssel, agresszióval, személyes utálattal. Hallgassuk meg a másik felet! Mindig érdekes lehet, hogy mások hogyan látnak bennünket, tanulhatunk belőle. Miközben beszél, magunkban megállapíthatjuk a következőket:
• jogos-e a kritika
• meggyőző-e a bírálat, netán jóindulatú
• vagy az illető csak kötözködni, sértegetni akar
• csak egyedül ő kritizál, vagy többen is azonos véleményen vannak kitől
• halljuk a bírálatot, mikor és milyen környezetben.
Ha megválaszoltuk magunkban ezeket a kérdéseket, elkezdhetjük felsorakoztatni ellenérveinket. Okosan érvelni, véleményt nyilvánítani és győzni kizárólag az képes, aki tisztában van a saját képességeivel, de a korlátaival is.
Vonjuk le a tanulságot, ismerjük el, néha értsünk egyet a kritikával, és ami a legfontosabb, törekedjünk a mielőbbi megoldásra.
Őrizzük meg a nyugalmunkat, sugározzunk önbizalmat.
Sokszor vitatkozni sem érdemes, jobban tesszük, ha a vádakat egyszerűen elengedjük a fülünk mellett.
Ne tartsuk magunkban a mérgünket! Egy kiadós kocogástól, erőteljes tornától, légzőgyakorlattól szó szerint elszáll a mérgünk.

Tippek a támadóknak

Mielőtt bárkit letámadnánk, gondoljuk át, jogos-e a kritika. Ezután találjuk meg a megfelelő módot, hangnemet a közlésre. 
Érdemes megszívlelni, hogy a kritika édestestvére a dicséret, ezzel se fukarkodjunk, ragadjunk meg minden konkrét alkalmat az elismerésre! A kritika célja mindig a megoldás legyen, a hibák kiküszöbölése, a dolgok közös mederbe terelése. 
Vannak helyzetek, amikor a keménységre van szükség, rövid időre. Azután hagyjuk, hogy magunktól meglágyuljunk. 

Kőkemény helyzetben

A sértés visszautasítása: akár a főnökről, akár egy kollégáról van szó - szidalmazásnál -, különféle szexuális jellegű megjegyzéseknél a szellemesség véget ér. Itt nem segít sem a semmibevevés, sem az irónia. Reagáljon jéghidegen, mutassa meg, hogy túllépték a határt: "Ezzel a megjegyzéssel ön engem megsértett. Elvárom, hogy elnézést kérjen." 
Fontos: maradjon kemény. Ne bocsátkozzon vitába! A döntő nem az, hogy az ellenfél valóban bocsánatot kér-e, hanem hogy kapálóddzon és kellemetlenül érezze magát. A következő támadást majd alaposan meg fogja fontolni.
A saját stílus érvényre juttatása: ha valaki állandóan mérgezett nyilakat lő önre, magyarázza el neki, hogy ön az objektív síkot részesíti előnyben. Másként szólva: tanácsoljon jobb érintkezési formát az ellenfelének. Például: "Én ezt nyugodtan szeretném megbeszélni. Kérem, hagyja abba a kötekedést!" Vagy: "Így nem beszélhetünk tovább. Azt tanácsolom, ..." Ezzel a vitát konstruktív irányba tereli.
konfliktus, vita

2023-08-07 12:01:50

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop