A halál megállapítása egy arra feljogosított személy, általában egy orvos feladata.
A halál okát és körülményeit dokumentálni kell. A halálesetet követő teendők
attól függően változnak, hogy melyik országban, illetve az ország mely vidékén
történt az eset. Ha valaki otthon kíván meghalni, jó ha előre tudják a családtagok,
hogy mire számíthatnak, és mik a teendőik. Ha a beteg hoszpisz gondozásban részesül,
az ápolónő rendszerint mindenről felvilágosítást ad. Amennyiben a rendőrséget
vagy más hivatalokat is tájékoztatni kell az eseményről, jó ha azokkal már előre
tudatják, hogy az illető otthonában haldoklik és rövidesen meghal. A hoszpisz
és az otthoni gondozást vállaló szervezet gyakran rutinszerűen értesíti a hatóságokat,
megkímélve a családot a kényelmetlen találkozásoktól. Amennyiben nincs bevonva
hoszpisz vagy otthoni gondozást végző szervezet, a család fel kell hogy vegye
a kapcsolatot a halottkémmel, vagy a llaház vezetőjével, hogy informálódjon,
mire számíthat.
A halotti bizonyítvány jelentőségét gyakran alábecsülik, pedig egyaránt fontos
a biztosítási igények érvényesítéséhez, a bankszámlákhoz való hozzáféréshez,
az elhunyt nevén lévő ingatlan átruházásához, illetve az ezzel kapcsolatos ügyek
intézéséhez. Ezért a családnak gondoskodnia kell elegendő számú példány beszerzéséről.
A családok általában vonakodnak a boncolás kérvényezésétől vagy engedélyezéséről.
Noha az elhunyton már nem segít, segíthet a családnak és más, az elhunytéval
azonos betegségben szenvedőkön. A boncolás után a tetemet a halottasház vagy
a család felkészítheti a temetésre vagy a hamvasztásra. A boncolás során a holttesten
ejtett vágásokat a ruha rendszerint elfedi.
Oldalak: 1
; MSD Orvosi kézikönyv a családban Merck
2002-06-04 17:44:33
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
