A táplálkozással szervezetünk energiaforgalmának egyensúlyát biztosítjuk.
A táplálkozás során felvett tápanyagok részint energiát szolgáltatók: szénhidrátok,
zsírok és fehérjék, részint a szervezet normális anyagcseréjét biztosító, de
energiát nem adó anyagok: vitaminok, sók és folyadék. Rajtuk kívül az emésztésben
fontos szerepet játszanak a tápanyagnak nem számító ballasztanyagok is (cellulóz).
A tápanyagok energiaértékét hőmennyiségben fejezzük ki, melynek az egysége
a mai rendszerben a joule: "J". A régi iskolák kalóriát: "cal"-t használtak,
melyről a mi korosztályunk nehezen szokik le. A váltószám köztük 4,2, azaz 1
cal = 4,2 J.
Jelen és a következő írásban azzal foglalkozunk, hogy egy sporttevékenységet
folytató egyén napi kalóriaszükségletét hogyan számítjuk ki. Ezt a különösen
verseny- és élsportban roppant fontos tevékenységet, melynek értéke a nálunk
kizárólag favorizált sportsebészetével egyenlő, általában elhanyagolják, kivéve
az egyéni sportágak művelőit, különösen a testépítőket.
A napi energiaszükségletnek két összetevője van:az alapanyagcsere
és a munkaanyagcsere. Ma az elsővel foglalkozunk. Alapanyagcsere egy konvencionális
fogalom, amely azt a legkisebb energiatermelést jelenti, amely az ébren lévő
egyén életfolyamatainak fenntartására alkalmas. Régen nagyon bonyolult módszerekkel
mérték: 12 órás koplalás után, minden más oxigénfogyasztást igénylő tevékenység
kizárásával, zárt térben, abszolút nyugalomban és közömbös hőmérsékleten. Ma
már gyorsabb és egyszerűbb. Régi megfigyelés az, hogy relatíve az alapanyagcsere
fordítottan arányos a test nagyságával. Végül tudományosan bizonyították, hogy
lineáris összefüggés az alapanyagcsere és a testfelület között van. Nomogramok
és táblázatok segítségével a testfelület és a hozzá tartozó energia könnyen
kiszámítható.
Ha
az itt látható nomogramon (1.) összekötjük az illető személy testsúlyát a test
magasságával, a középső oszlopon a kereszteződési pont mutatja meg azt, hogy
milyen nagy a testfelület négyzetméterben.
Példa: 170 centiméter magas és 70 kilogramm súlyú sportoló. Összekötjük a
70-et a 170-nel, s máris megkaptuk a testfelületét: 1,808 négyzetméter. Mivel
egy 30 évessel van dolgunk, megállapítjuk a második táblázattal, hogy nála 1
négyzetméterre egy egész napra 4120 J (984 kcal) számítható. Ezt megszorzom
a kiszámított teljes testfelülettel, és megkapom a személy napi alapanyagcsere-igényét:
4120x1,808 = 7450 kJ (1779 kcal).
Gyakorlatban: mivel 5-10 százalékos eltérést még el lehet nézni, valamint
az élet 10-15 százalékos egyéni eltéréseket is produkál, egy normál sportolónál
1 kcalt számítunk 1 kilogrammra 1 óra időtartamra. Így a fenti fiatalember számítása
1x70x24 = 1680 kcal (eltérés nem nagy!).
Ügyelni kell a következőkre az energiapótlásoknál:
- Specifikus dinamikus hatás: a táplálék feldolgozásába (rágástól a felszívódásig)
a szervezet munkát fektet, amely haszontalan hőt termel (illetve csak hidegben
hasznosítható). Ez a veszteség cukroknál 5-9 százalék, zsíroknál 3-6 százalék,
fehérjéknél 15-30 százalék!
- Maradéktalanul a tápanyagok nem emésztődnek meg.
- Maradéktalanul a tápanyagok nem szívódnak fel.
- Ha a bevitt teljes kalóriából (bruttó érték) az előző kettőt levonjuk (gyakorlatban
10 százalék), megkapjuk a nettó értéket.
- Nyugtalanság 50 százalékkal, egy cigaretta 20 százalékkal, levegő lehűlése
10 Celsius-fokonként 5 százalékkal emeli az alapanyagcserét.
- Trópusi meleg 10 százalékkal, alvás 7 százalékkal csökkenti ugyanazt.
Végül egy utolsó adat, amely meglepőnek tűnhet: az alapanyagcsere összértékének
40 százalékával működtetjük alapfokon szerveinket, míg a nagyobb rész, a 60
százalék hőmérsékletünk fenntartására fordítódik.
Metakereső
Főoldal
)
Levél a szerkesztőségnek 
