A túlsúlyosak álláspontjáról beszámoló kutatók hosszas interjúk során mérték fel alanyaik élményeit az orvosi vizitekkel kapcsolatban. A páciensek többek között beszámoltak hátrányos megkülönböztetésről, arról, hogy fizikailag nem fértek be a rendelőbe, súlyuk miatt megbélyegezte őket az orvos, vagy akár pont emiatt nem vállalta a gondozásukat.

Az egyik történet során arról számolt be az egyik páciens, hogy a kivizsgálása amiatt húzódott el, mert a nővér a szobában fel s alá futkosott azt mondogatva: nagyobb vérnyomásmérő mandzsettára van szükség, mert a mostani nem megy fel a karjára. Egy másik történetben egy igen kövér nőnek szülés után azt mondta az orvosa: „most gondoljon arra, hogy a tengerparton pihen, mint egy napozó bálna”.

Egy harmadik esetben az ízületi panaszokban szenvedő nőnek annyit mondott az orvosa: „csak fogynia kéne pár kilót”; röntgen és a vizsgálat sem történt meg. Sokszor ezek a páciensek úgy érzik, az orvosuk nem hisz nekik, amikor beszámolnak fogyási kísérleteikről.

Nem minden orvos és nővér ilyen. Az alapellátásban dolgozó orvosoknál valamivel jobb a helyzet, de többen beszámoltak arról, hogy rettegnek, amikor további vizsgálatokra küldik őket.

Természetesen szó sincs arról, hogy a túlsúlyos nők nem igénylik az orvosi ellátást, de a rendszeres megalázás elriasztó hatású is lehet. A kutatók szerint „fontos a megfelelő bútorok, műszerek, és egyéb kellékek beszerzése ahhoz, hogy a túlsúlyos nőbetegek is elégedettek legyenek az orvosi ellátással”.