Elhízás: a genetika a töltény, de a környezet húzza meg a ravaszt
elhízás, genetika, környezet
Gondolkodott már azon, hogy az elhízást mekkora mértékben befolyásolja a genetika? Nézze csak meg a saját családfáját: vegye sorba azokat, akik kövérek voltak. Akkor beszélünk elhízásról, amikor a testtömegindex (BMI) 30 fölött van. A BMI szorosan követi a test zsírtartalmát, két esetet kivéve: sportolóknál a nagy mennyiségű izomszövet miatt a BMI magasabb, és időseknél az alacsonyabb izomtömeg alacsonyabb BMI-t eredményez.
Sokunknál jól követhető az elhízás öröklődése a családfán. Ez azt jeleni, hogy az elhízás elkerülhetetlen? Szerencsére ennél reménykeltőbb a helyzet. Valóban vagy egy úgynevezett elhízás-gén (az FTO gén), aminek hordozása kapcsán fokozott táplálékfogyasztás és zsírbevitel észlelhető. Valószínűleg arról van szó, hogy az ilyen egyének nem érzik magukat jóllakottnak egy normál adag étel elfogyasztása után.
Ha két példányban hordozzuk a gént (mindkét szülőnktől egyet), akkor két és félszer nagyobb az elhízás kockázata, mint annak, aki egyáltalán nem hordozza. Az emberek 17 %-a hordozza duplán a gént, és 40 %-nál lehet egy példányban kimutatni. De nem szabad kétségbeesni: a genetika csak akkor tud érvényesülni, ha megfelelő környezetet biztosítunk neki: például magas zsírtartalmú étrendet követünk, vagy ülő életmódot folytatunk.
Metakereső
Főoldal
)
Levél a szerkesztőségnek 
