Általában a bölcsődés korú, 1-3 éves gyermeket nevezzük kisdednek. Ebben a korban a leglátványosabb a gyermek idegrendszeri és szellemi fejlődése. Mozgásában is sokat ügyesedik. Az eleinte bizonytalan járása - mely még ilyenkor természetesen eltér a későbbi, a felnőttkorra is jellemző járástól - egyre rendezettebbé válik.
Igyekszik már egyedül enni, kezdi - ha nem is mindig rendeltetésszerűen, de - használni az evőeszközöket, igen nagy a mozgásigénye. Szinte az alvási időszakot leszámítva állandó mozgásban van, gyakran az evésre sem ér rá, minden sokkal jobban elvonja a figyelmét. Egyre gyakrabban - eleinte rövidebb, majd hosszabb időre - hajlandó elszakadni az édesanya közvetlen közeléből.
Igényli a kortársai társaságát. Nő az önbizalma, már futni is megpróbál, ennek következményeként sokat esik. Ezzel párhuzamosan viszont kezdi saját kárán felismerni, megtanulnia veszélyeket. Ebben a tanulásban - tapasztalatom szerint - nem helyes a szülőknek megakadályozni, mert ha a legkisebb sérüléstől, a „széltől" is óvják, akkor nagyobb korában, amikor óhatatlanul gyakrabban kikerül a védelmük hatósugarából, sokkal nagyobbakat, sokkal magasabbról fog esni. Itt a szülők szerepe az legyen, hogy az igazán nagy veszélyektől távol tartsák a gyermeket.
Erősödő önálló akarata, elképzelései miatt, miközben a helyváltoztatásban egyre gyorsabb és ügyesebb lesz, a világot megismerendő, mindent ki akarva próbálni, nagyon könnyen kerülhet veszélyes, balesethez vezető helyzetben.
Nyiladozik az értelme, fokozatosan elkezd beszélni. Előbb csak tőmondatokat mond, majd fokozatosan hosszabb mondatokat, egyre összetettebb fogalmakat használ, s ennék megfelelően már vannak önálló gondolatai, elképzelései, ötletei.
Ha valahová időre kell gyalog menni, akkor jobban járnak, ha kocsiba teszik a gyereket, mert nem olyan ütemben és irányba fognak haladni, ahogy elképzelték. A kisded - nagyfokú érdeklődése miatt - többet fog állni, nézelődni, visszaszaladni, hogy sem időre odaérjenek valahová. Ezeket az elképzeléseket mindenáron igyekszik megvalósítani, s ha ebben megakadályozzák, akkor jelentkezik a hiszti.
Nagyon gyakran azért kezd el a gyermek hisztizni, mert nem tudja még elmondani, hogy mit akar elérni. Ebben az időszakban kezdenek szobatisztává válni, elkezdik használni a bilit.
A más gyerekekkel való gyakoribb érintkezései miatt - játszótér, bölcsőde - elég gyakran lesz náthás, köhögős, lázas beteg. A magzati ellenanyagok még minimálisan védik egyes betegségek például a bárányhimlő - ellen. Más betegségekkel szemben - melyek ellen még nem kapott védőoltást, vagy nem vészelt át - teljesen védtelen.
A szülők feladatai
Meg kell teremteni a baba nagy mozgásigényének a feltételeit. Sokat kell levegőre, játszótérre járni vele. Igen nagy türelemmel kell elviselni ragaszkodását, és tudomásul kell venni, hogy egy ilyen korú gyermek egész embert kíván. Szinte állandó készenlétben kell lennie az őt gondozó édesanyának, viszont éppen ezért érdemes a ház körüli teendőkbe játékos formában bevonni, ha erre érdeklődést és kedvet mutat. Soha ne éreztessék vele, hogy fáradtak, ne panaszkodjanak a munka miatt, mert úgyis el kell végezni, ettől még nem lesz jobba mamáknak, és ráadásul az a kép alakul ki a gyermekben, hogy a munka kellemetlen, fárasztó nyűg.
Soha ne vegyék el a kedvét, ha valamit segíteni akar. Lehet, hogy így több időt vesz igénybe az elvégzendő feladat, de ez később, nagyobb korban, kamatosan fog megtérülni, mert képes lesz a gyermek sok dolgot maga is megcsinálni és nem fogja büntetésnek tekinteni a feladatokat!
Nagyon érzékenyek, s viselkedésükön hamar észre lehet venni, ha környezetükben valami megváltozott vagy nincs rendben.
Sokszor váltottam ki csodálkozást az édesanyákból, amikor észrevéve, hogy a gyermek nem olyan, mint amilyennek megszoktam, rákérdeztem: mikor költözött el a férje? Mert észre lehet venni, hogy más lett a gyermek.
Egy perc nyugta nem lehet a kisdedet gondozónak, s jellemző, hogy a játszótéren jól eljátszik a társaival és ezen felbuzdulva az édesanya elkezd olvasni. Pillanatokon belül ott lesz a gyermeke, vagy sírásával teszi lehetetlenné az olvasást, hogy a mama teljes hozzáfordulással, csak vele törődjön. Otthon a lakásban is csak rövid időre hagyja el az édesanyát; a tapasztalt anyukák rögtön gyanút is fognak, ha hosszabb időre magára hagyja őket a gyermek - sejthető, hogy valami rosszban sántikál.
Egyébként jellemző tulajdonságuk a kisdedeknek, hogy a tilos dolgokat igyekeznek kipróbálni a tiltás ellenére is. Jó tudni, hogy olyankor, amikor a tiltó személy jelen van, akkor be is tartják, hogy nem nyúlnak mondjuk a konnektorhoz, de amint látókörön kívülre kerülnek, meg fogják próbálni megfogni, használni a tiltott tárgyakat. Ez nem rosszaság, hanem annak a következmények, hogy a tiltást ahhoz a személyhez kötik, akitől a tiltó felszólítást kapták. Természetes kíváncsiságuknak tesznek ilyenkor eleget.
A fentiek miatt nagyon fontos, hogy értékes tárgyakat, könyveket s a gyerekre veszélyes dolgokat olyan helyre tegyék, ahol a gyerek nem látja, vagy ahol eleinte nem éri el. Egy könyv széttépése, egy váza összetörése miatt csak maguknak tehetnek szemrehányást.
Oldalak: 1
Molnár, Z.; Legyen egészséges a gyermekünk! 1997; SubRosa Kiadó
2003-01-06 18:39:26
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
