Minden gyereknek van hisztis periódusa. Kinek hosszabb, kinek rövidebb ez
az időszaka - valahol a génjeikben eldöntött kérdés ez. Rövidíteni ezen az időszakon
nem tudunk, de meghosszabbítani igen könnyű. Igazuk lehet az idősebbeknek, amikor
azt mondják, hogy a hisztis gyereket "át kell lépni".
Valóban, akkor, ha ez nem jár közvetlen életveszéllyel - nem az úttest közepén
kezd hisztizni a gyerek -, hagyják nyugodtan, és igyekezzenek tudomást sem szerezni
az eseményről. Ha látja a gyerek, hogy dühösek vagy idegesek emiatt, akkor elérte
célját, mert érzelmi reakciót váltott ki. A legrosszabb, ha miden erővel igyekeznek
rájönni hisztijének a kiváltó okára, s a gyermek kívánságának eleget is tesznek,
mert akkor a kicsiben rögződik az a tapasztalat, hogycéljai elérésének ez a
módja.
Tehát próbáljanak tudomást sem venni a hisztiző gyermekről, viszont ha abbahagyta,
maximális odafordulással és szeretettel kell bánni vele, és csak akkor próbáljanak
eleget tenni kívánságának, ha az nem irreális -, vagy ha már nagyobb egy kicsit,
akkor nagy-nagy szeretettel próbálják megmagyarázni, hogy miért nem lehet.
Tudom, hogy rendkívül kellemetlen, ha az utcán a földön fekszik az éktelenül
síró gyermek, s a járókelők elítélően méregetik a "kegyetlen" szülőt, vagy még
jó tanácsokat is adnak, de gondoljanak arra, hogy "kibicnek semmi sem drága".
Néha, főleg fiatalabb korban az éppen csak elinduló hisztizésnél beválhat a
figyelem gyors elterelése.
A hisztizőnek mindig szüksége van "vevőre", tehát elég gyakori, hogy épp annak
az édesanyának hisztizik leginkább, akihez a legszorosabb érzelmi szálak fűzik.
Nem lesz-e baja a gyereknek, ha a fejét dühében a földhöz verdesi? Ilyen eredetű
maradandó sérülést még nem láttam. Úgy tűnik, azért kellő óvatossággal, inkább
csak látványosan csinálják ezt a mutatványt.
A hisztinek egy egészen szélsőséges esete, amikor a kisgyerek elkékül, megmerevedik
és nem vesz levegőt. Ez szaknyelven az affekt apnoe. Ez elég ijesztő kép, s
addig, amíg az ideggyógyászati kivizsgálás alá nem támasztja, hogy csak erről
van szó, ne is nyugodjanak meg!
Oldalak: 1
Molnár, Z.; Legyen egészséges a gyermekünk! 1997; SubRosa Kiadó
2003-01-06 18:44:52
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
