Mi, gyermekorvosok nem tekintjük jó megoldásnak a bölcsődét. Azt tapasztaljuk,
hogy a bölcsődés gyermekek gyakrabban betegszenek meg otthon maradt kortársaiknál,
ami érthető, mert lényegesen több kórokozóval találkoznak, hiszen hasonló korú
társaik is ebben az időszakban esnek át a számukra még ismeretlen, de nagyon
gyakori légúti vírusfertőzéseken.
Rontja a helyzetet, hogy az anatómiai viszonyok is kedveznek a szövődményeknek,
s így a gyakori, szinte egymást érő náthák az orrmandula megnagyobbodását okozzák.
Elhúzódik a nátha gyógyulása, s mire meggyógyulna a kicsi, már jön is a következő
betegség. Ezért gyakoribbak a szövődmények (középfülgyulladás, hörghurut stb.).
Ráadásul a gyermekek többségét lelkileg is megviseli a mama hiánya. Ennek igen
meggyőző bizonyítéka, amit gyakorta tapasztalunk:
A bölcsődébe szoktatás ideje alatt, amikor a mama is bent van a gyerekkel -
jóllehet ugyanazokkal a kórokozókkal találkozik-, kevésbé fogékony a fertőzésekre.
Sokszor 2 hétig is egészséges marad. Aztán azon a héten, amikor már egyedül
marad, 2-3 nap után megbetegszik, de legalábbis náthás lesz. Ennyi a lappangási
ideje általában a légúti vírusfertőzéseknek.
Jól nyomon követhető tehát, hogy nemcsak kórokozó kell a megbetegedéshez, hanem
az ellenálló képesség csökkenése is, aminek több oka is lehet - előző betegség
által legyengült vagy a fogzás által meggyötört szervezet, és - nem utolsósorban
- a lelki állapot.
Ezt látszik alátámasztani az a mindennapos tapasztalat is, hogy amikor egy
otthon ápolt kisgyerek, aki ezért eddig nem, vagy csak nagyon ritkán volt beteg,
amikor az édesanya kórházba megy a kistestvérét megszülni, szinte törvényszerű,
hogy a legrosszabb időpontban, mikor hazajönnek az újszülöttel a kórházból,
megbetegszik. Ez nagyon rosszkor jön és veszélyes lehet a kisbabára, ráadásul
nem egy családi perpatvar eredője. (Igaztalan vádak: nem figyelt oda a papa,
a nagyszülő az otthon maradt gyermekre, hiszen megfázott stb.) Pedig egyszerűen
csak arról van szó, hogy a mama hiánya miatt fogékonyabb lett a nagyobbik testvér
a fertőzésekre.
Egy igen speciális, kivételes, de annál tanulságosabb eset, amikor siketnéma
szülők gyermeke egészséges, halló. Ebben az esetben létfontosságú, hogy a gyermek
minél előbb beszélő környezetbe kerüljön. Ezért, bár mi, a gyermekorvosok tudjuk,
hogy a csecsemőknek nem közösségre, bölcsődére van szüksége, hanem a bensőséges,
az édesanyával kialakuló kapcsolatra, ebben az esetben mégis azt javasoltam
a szülőknek, hogy 1 éves kora előtt írassák be bölcsődébe a gyermeket.
Hosszú rábeszélés eredményeként elkezdett közösségbe járni, s bár tartottunk
a gyakoribb betegségektől, úgy gondoltam, hogy megéri a kockázat a várható eredményt.
A bölcsőde gondozónői megértve a helyzet fontosságát - odaadó munkával, nagy-nagy
szeretettel, sokat beszélve hozzá, elérték, hogy rövid idő alatt elkezdett beszélni,
s ma óvódás létére a szülők nagy támasza a hétköznapi életben, segíti őket a
környezettel való kapcsolatteremtésben, a kommunikációban. Az már külön
szerencse, hogy viszonylag kevés és főleg szövődménymentes betegséggel vészelte
át bölcsődés időszakát.
A bölcsődének- orvosának, gondozónőjének- joga és kötelessége a beteg
gyermekeket a bölcsőde látogatásától eltiltani! Erre írásban, többnyire
az üzenőfüzetben hívják fel a szülő figyelmét, akit betegség esetén egyébként
azonnal, telefonon is értesítenek és kérik, hogy jöjjön a gyermekért. Az ilyen
kitiltás után csak orvosi igazolással mehet vissza az egészséges kisded a
bölcsődébe. Ugyancsak igazolás kell akkor is, ha nem a bölcsőde tiltotta
ki a gyermeket, de beteg volt, vagy hosszabb - általában 3 napnál több időt
hiányzott. Ehhez az igazoláshoz a gyermekorvosnak vizsgálattal kell meggyőződni
a gyermek egészséges állapotáról.
Ne kételkedjenek a gondozónők észrevételeiben, nem érdemes felülbírálni, ha
azt javasolják, hogy menjenek el gyermekorvoshoz, mert valami nincs rendben
a gyermekkel (hőemelkedést, lázat tapasztaltak, hányt, nyűgösebb a szokottnál
stb.). Ők nagyon jól meglátják, képzettségük és tapasztalatuk alapján, ha valami
nincs rendben a gyermeknél.
Itt említek meg egy sajnálatos, de egyáltalán nem ritka jelenséget. Előfordul,
hogy egy bölcsődés gyerek este vagy éjszaka belázasodik. Semmi előjele nem volt,
semmi egyéb tünete nincs. A szülő reggel a biztonság kedvéért bead egy lázkúpot
és elviszi a gyermeket a bölcsődébe. Ez lehet jóhiszemű cselekedet is, vakhittel
bízva abban, hogy semmi sem fogja követni a lázat. Lehet viszont tudatos, rosszhiszemű
is, általában az attól való - sajnos nem alaptalan - félelmükben, hogy veszélybe
kerül az állásuk, nem akarnak betegállományba menni. Szinte mindig "lebuknak",
mert a gyermek vizeletében a kúptól zsírcseppek lesznek, s ha olyan szerencséjük
volt, hogy tényleg nem lesz folytatása a láznak, akkor is elvesztették a gondozónők
bizalmát. Arról nem beszélve, hogy ha a gyermek valóban beteg lesz, s erre igen
nagy az esély, nem csak vele szemben kegyetlen dolog ez, hanem 2-3 nap múlva
más anyukáknak teremt hasonló problémát, mert garantáltan el fogja kapni a betegséget
legalább 3-4 gyerek.
Tudom, hogy sokszor nehéz megvalósítani, de higgyék el, saját és mások gyermekeinek
az érdekében még egy egyszerű náthával is tartsák a kisdedet.
Oldalak: 1
Molnár, Z.; Legyen egészséges a gyermekünk! 1997; SubRosa Kiadó
2003-01-06 18:51:33
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
