Hirdetés

A jövő ökotermesztése

Az egészséges életmód, a vegyszermentes táplálékok hívei és a biogazdák egyaránt aggódva lesik, vajon egy-egy hazai kormányváltás után milyen gazdálkodást támogat az új vezetés, illetve a szakminiszter...

|

Ideál - Reforméletmód magazin 2005 ;17(7):72-73   Celsus Kft. | Váczi, G.

A tiszta élelmiszerek, zöldségek, gyümölcsök termesztőinek egyáltalán nem mellékes, hogy kapnak-e állami támogatást, megteremtődnek-e (vagy megmaradnak-e) a működésükhöz szükséges feltételek, piaci viszonyok, avagy tönkremennek, s más foglalkozás után kell nézniük. De ha már nem lesz ökogazda, nem lesznek biotermények sem...

Kormányzati felelősség

Az ökotermesztés jövőjét alapvetően az határozza meg, hogy egy kormány lát-e üzletet benne vagy sem, illetve a hozzá közelálló üzletemberek számára az megfelelő üzletnek számít-e, avagy éppen a genetikailag módosított termesztés fellendítése áll az érdekükben. Az ökotermesztés jövőjének alakulása elsősorban az érdekektől függ. Ugyanekkor nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió is befolyást gyakorol a jövőre, s kérdés, hogy ott hogyan fogadják évről évre a magyar biotermékeket... Ma az uniós piac jobb felvevő, mint a hazai, így a magyar gazdák elsősorban külföldön próbálják eladni portékájukat.

Érdekes, hogy hazánkban ritkán találkozhatunk külföldi ökoterményekkel, legfeljebb csak tiszta konzervekkel, bioitalokkal, de nyers zöldségekkel, gyümölcsökkel már nem. A magyar gazdáktól átvett termények is külföldi feldolgozócéghez kerülhetnek, amely bioitalát már Magyarországon is értékesítheti - s itt jelentkezik a kormány, illetve a mezőgazdasági tárca szerepe, mert ők teremthetik meg a hazai feldolgozás és értékesítés feltételeit, és segíthetik elő, hogy a hazai biotermény itthon maradjon.

A biogazdának csak azért éri meg külföldön értékesíteni a terményét, mert itthon nem tudja ezt megtenni. A hazai értékesítés jószerével csak a kis biopiacokon folyik: Budapesten csupáncsak három van belőlük - ez rettenetesen kevés -, s oda is vidékről járnak fel a termelők, míg a legtöbb vidéki településen egyáltalán nem kaphatók vegyszermentes, tiszta termények. Csak öt városban árusítanak ilyeneket.

Irány a világ vége!

A piacon kívül a termelők másik felvevője a bioüzlet, ám sajnos ebből is kevés van. De itt a hazai vásárló már nem is szívesen vásárol; kevésbé frissek, de drágábbak a zöldségek, mint a piacon.

Az év elején a legnagyobb budapesti ökopiac - a Marczibányi téri, 10-12 árussal - fennmaradása veszélybe került, a termelők nem kaptak engedélyt a további árusításra. Egy ilyenpiac elköltöztetése pozitív változásokat is hozhat, hiszen az új piac környékén élők esetleg felkeresik majd, míg a régi vevők, a törzsvásárlók biztosan veszik a fáradságot, s akár a világ végére is elmennek kedvelt zöldségeikért.

Nálunk azonban még mindig nagyon gyér a kereslet a biotermények iránt, a jelen gazdasági helyzetben nagyon kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy például ne a nagyáruházak filléres sárgarépájából - 1 kg kb. 30 forint -, hanem a bioárus drága portékájából - 1 kg kb. 200 Ft - vegyenek. A kevés ökotermesztő megél a kis piacon is, figyelembe véve, hogy külföldre is elad, de ők, ha akarnák, sem tudnának versenybe szállni a nagykereskedők kínálatával, hiszen nem képesek annyit termelni, hogy a vegyszeres terményeket leválthassák.

A jövő útja

Hazánkban az árutermelő biogazdálkodás feltételrendszerét már a kilencvenes évek elején megalkották; minden gazda tudja, mit kell tennie azért, hogy a földjén tiszta növényeket termeszthessen, s terményét bioterményként adhassa el. Sok biogazda régebben egyáltalán nem gazdálkodott, értelmiségiként, kertészmérnökként, közgazdászként dolgozott. De az ország népességéhez mérten kevés ökotermesztő között találhatunk például hajdani hivatásos katonát is. Ezek az emberek kénytelenek voltak befektetni, földet, gépeket vásárolni; a biogazdaságot csak kölcsönből vagy állami támogatásból tudták megvalósítani. Sok gazda összefogott, szövetkezetet alapítottak, így próbálták csökkenteni költségeiket. Az ilyen összefogásokban rejlik a biogazdálkodás jövője, hiszen egy-egy szövetkezet érdekvédelmi szervezet is: ügyvédjük, gazdasági szakemberük is van. Amennyiben menedzsereket, reklámszakembereket, piackutatókat is képesek foglalkoztatni, s megteremtik a nagyobb gazdálkodás eszmei és anyagi hátterét, feltétlenül kihívást, konkurenciát jelenthetnek az államilag - intézményesen - és nemzetközileg támogatott génkezelt termények forgalmazóinak. A globalizált világ vezetői természetesen a génkezelt termesztés hívei, hiszen ebbe fektettek bele, ennek a kísérleteit támogatták, és ezt tudják kézben tartani, irányítani. De a sok és erős szövetkezet, ha képes megszólítani az egyszerű fogyasztót, feltétlenül sikerre számíthat! A kormányzat azzal segíthet, ha engedi a biotermékek szélesebb körű kereskedelmét, illetve esélyegyenlőséget teremt, visszaszorítja a túlsúlyban lévőket. Mert ha a magyar átlagfogyasztókhoz nem jutnak el a biotermékek, illetve nem a biotermékek jutnak el hozzájuk, kétséges a biotermesztés jövője. Legjobb esetben a jelen helyzet konzerválódik. Akiknek igényük van a tiszta zöldségekre, gyümölcsökre, s pénzük is van rá, felkeresik a termelőket, s közvetlenül vásárolnak tőlük, esetleg a megmaradt biopiacokon. Akinek pedig nincs igénye rá, vagy anyagilag nem teheti meg, hogy ilyen terményt vásároljon, az megveszi a belga répát vagy a brazil csirkét...

Azért az elmúlt évben, ha nem is a zöldségek frontján, de történtek pozitív változások: az egyik külföldi élelmiszer-áruházlánc üzleteiben kapható magyar, természetes takarmányon nevelt, vegyszermentes csirkehús. Ha a vásárló csak ezeket vásárolja majd, s kerüli az egyéb üzletek vegyszeres-tápos kínálatát, a többi bolt is rákényszerül a vegyszermentes hús forgalmazására. Mert a jövő, az ökotermesztés jövője, rajtunk is múlik!

Hasznos lenne...

Az ökotermesztés jövője attól is függ, hogy hányan foglalkoznak ökotermesztéssel, ám ha nincs piaca ezeknek a terményeknek, az őstermelők nem fognak áttérni a biotermesztésre. Más kérdés, s ez megint a mindenkori kormányzatokat minősíti, hogy ha tudjuk, a biotermények hasznosak az emberi szervezetnek, vagy legalábbis nem károsak rá, miért nem gátolják a vegyszeres termesztést, s miért nem motiválják átállásra a termelőket? úgy tűnik, jelenleg a hagyományos gazdálkodást folytató termelők is képtelenek megélni, tüntetéseket szerveznek, eldobálják terményeiket, de sajnos semmi és senki sem motiválja őket arra, hogy biotermesztéssel foglalkozzanak...

Váczi Gábor

2005-07-07 19:19:11

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop