Sokszínűségük analóg emberi világunkkal, hiszen köztünk is akadnak a boldogulásukat időszakosan más helyen keresők, lelassult betegeskedők, de a tél viszontagságaival dacoló, a hidegben erősödők-edződők egyaránt. Az egyes állati „telelési technikák” megismerése segíthet önmagunk jobb megismerésében.

KÖLTÖZŐ ÉS TELELŐ MADARAK

Hazai költöző madaraink, például a füsti fecske vagy a fehér gólya és a telelők, például az uhu, a fogoly és a házi veréb között lényegében az a különbség, hogy utóbbiak még ilyenkor is találnak ennivalót, előbbiek pedig már nem. A hideg légtérben nem röpködnek rovarok, a befagyott mocsarakban békák sem vadászhatók, ellenben magvak, hernyók, nyulak, egerek még télen is csőrre, illetve karomra akadhatnak. A verebek persze az etetőkbe kihelyezett eleségre is számíthatnak, de ha nem találnának ilyen étren-di kiegészítést, még akkor is maradnának, lévén genetikai programjuk szerint nekik csak egy haza jutott, és sorstársaikhoz hasonlóan, ha akarnak, ha nem, itt élniük és halniuk kell! Persze költöző madaraink sem hálátlanok, inkább a jólétükhöz nagyon is ragaszkodó állatok, hiszen csak ott képesek élni, ahol a folyamatos táplálék biztosított a számukra. Hazai költöző madaraink nálunk költenek, itt nevelik fel fiókáikat s a távoli, déli, vidékeket - Afrikát - csupán átmeneti szálláshelyként keresik fel. Mihelyt szervezetükben aktivizálódik a költözésre késztető hormon, legyen akár szép vagy zord idő, csapatba verődve indulnak el téli szálláshelyük felé. De milyen jól jönne például a parlagfű allergiában szenvedő embereknek, ha a sze zon kezdetén, augusztus közepén egy-két hónapra pollentiszta vidékre, például a déli tengerpartra költözhetnének! Vagy milyen jó lenne a téli depresszióban szenvedőknek, ha a telet napfényes, meleg helyen tölthetnék! Az átmeneti költözés, ingázás sajnos csak a gazdag emberek kiváltsága, a szegények kénytelenek a verebek, esetleg széncinegék, kenderikék vagy feketerigók példáját követni. A költöző madarakat viharok, természeti csapások tizedelik, elsősorban a gyengébbeket, mint ahogy az otthon maradtak közül a kemény telet is csak a legellenállóbb, legerősebb példányok élik túl.

ALVÓK ÉS HIBERNÁLTAK

Amíg a költözés, vándorlás a hazai állatvilág tekintetében inkább a madarakra jellemző, addig a téli álom és a hibernálás az emlősök és természetesen a hüllők, rovarok sajátossága.

A motiváció esetükben is az ínségesebb napok túlélése, csakhogy ők nem a terített asztal felkeresésére, hanem vegetálásra kapnak genetikai parancsot. (Kivételt képeznek a hazai denevérek, melyek csupán azért vándorolnak el ősszel, hogy megfelelő alvóhelyet találjanak maguknak. Jellemzően egy-egy alkalmas barlangban különféle fajtájúak csoportosulnak, de mindig elkülönülve. Így például a melegigényesebb patkós denevér a barlang belsejében, a hideget jól tűrő „kései” pedig a bejáratnál találja meg optimális helyét. A barlangban az állatok belső testhőmérséklete igazodik a külső hőmérséklethez, de fagypont alá nem süllyedhet, mert ekkor már bekapcsol a test hőszabályozása.) A téli álmot alvó többi állat, emlős testhőmérséklete is nagyon alacsony, lelassulnak az életfunkcióik, a szívverés, a légzés, alig mozognak, ritkán vagy egyáltalán nem vesznek magukhoz táplálékot, s barlangban, föld alatti vacokban, esetleg odvas fában, de mindenképpen a világtól távol - attól kiszolgáltatottságuk miatt elbújva - tartózkodnak ilyenkor.

Az alvást a környezet hőmérséklet-csökkenése motiválja. A tartós hideg bekövetkezésekor kikapcsol a testhőmérsékletet szabályozó központ, látszatra elromlik a „termosztát”, s az állat kezd kihűlni. De még mielőtt elpusztulna, akárcsak a denevéreknél, bekapcsol a hőfokszabályzó, s beállítja a fajnak megfelelő alvóhőmérsékletet.

ÁTMENETI ÉBREDÉS

A vándorláshoz hasonlóan a téli álmot is a hormonok okozzák, de szerepet játszik benne a bioritmus és a külső hőmérséklet változása is. A fogságban tartott ékszerteknősök ébren vészelik át a telet, mert a környezetük hőmérséklete nem csökken számottevően, sőt - a túlfűtött lakásokat ismerve - még emelkedik is. Ennek ellenére az állat nem betegszik meg, s bár kevesebb táplálékot vesz magához, életfunkciói ugyanúgy működnek, mint nyáron.

ÉRDEKES! A vadon élő hörcsögök a hideg ellenére hetente felébrednek álmukból, esznek, ürítenek, majd folytatják alvásukat, hiszen nekik ilyen a bioritmusuk. A mozgást persze nem viszik túlzásba, mert „tudják”, annak végzéséhez energiára, tehát még több táplálék elfogyasztására lenne szükségük. A medvék is felszínes alvók: ha tavasz kezdetén felébrednek, s nem tetszik nekik az idő, még visszafekszenek. Így vannak ezzel a rovarok, legyek is: a nyaraló téli felfűtésekor ébredeznek, ám a távozásunk után visszatérő hidegben ismét megdermednek.

ÁLLATI ÉRDEKESSÉGEK

Skandináviában a lemmingek, Amerikában a bölények, Afrikában az elefántok vándorolnak be nagy távolságokat, de így tesznek egyes rovarok, halak, vízi emlősök is.

ETESSÜNK IS!

A sűrű növényzetű, bokrokkal, magas fákkal, etetőkkel teli kertek segítik a telelő madarakat a megmaradásban, ezért, ha télen madarakat is szeretnénk látni a kertünkben, jól tesszük, ha meghagyjuk azt a maga burjánzó természetességében.

ÉBERSÉG KELL AZ AGYNAK!

Az állatokhoz hasonlóan télen sok ember is szívesen álomra hajtaná a fejét, álmossággal, levertséggel, fáradtsággal, szénhidrátéhséggel küszködik, s feltűnően kerüli a társaságot is; kvázi „takaréklángon üzemel”. Ennek ellenére mégsem lehet átaludni a telet, s még csak délebbre se vándorolhatunk, ezért sokan megbetegszenek, depresszióba esnek, vagy mélyen a pohár fenekére néznek. A hideg, fénytelen téli időszak á bizonyos tekintetben számunkra is hasznos lenne, segítségével a teljesítőképességünk csökkenését, az immunrendszerünk gyengülését, a rossz közérzetet feltétlenül áthidalhatnánk, mentesülnénk a depressziótól és az italozási kényszertől, de a nyáron annyi problémát okozó súlyfelesleg felszedésétől is. Ráadásul alvás közben több kilót fogynánk, ideálissá tehetnénk a testsúlyunkat. Csakhogy a szellemünket nehéz és veszélyes hosszú távon tétlenségben tartani, az emberi agy igényli a rendszeres ébrenlétet; azt, hogy önmagunk kifejezésére is használjuk. Márpedig hónapokig álomba merülve, hibernálva, tetszhalottként ezt nem tudnánk megtenni. A szervezetünk nincs is berendezkedve a téli alvásra, s még az elvándorlásra kényszerítő hormonnal sem rendelkezünk. De nem nélkülözhetjük a napirendet, a szellemi és testi lét kiegyensúlyozottságát, az évszakok hatásán is felülemelkedni tudó harmonikus létezést. Ennek kialakításában segíthet a téli meditáció, az ima, a diéta, a rendszeres mozgás és szellemünk ébrentartása.

Váczi Gábor