Képzeljük el, amikor egy szép napon férjünk azt mondja, üzleti útjáról hazafelé meglátogatja egy régi osztálytársát! Egy hölgyet, akivel már 1 5 éve nem találkozott, akivel régen jókat tudott beszélgetni, s aki most - frissen a válása után - egyébként is nehéz helyzetben van...

NA, MILYEN VOLT?

Még ha általunk stabilnak is ítélt a kapcsolatunk, egy ilyen szituációban mint mérgezett tüske fúródik belénk a kétség...

Idegességünkben már gondolkodni sem tudunk, járunk fel s alá a lakásban, mint egy ketrecbe zárt tigris, és igyekszünk rendet teremteni a káoszban, ami a fejünkben keletkezett: Ki ez a lány? Volt régebben valami köztük? Ja, hogy frissen vált! Vajon hol tartanak éppen? Iszogatnak, táncolnak? Ilyenkor még arra is képesek vagyunk, hogy valahonnan előbányásszunk egyrégi fotóalbumot az érettségi képekkel, hogy megbizonyosodjunk róla: nem, nem csinosabb és nem is sportosabb a „rivális"...

Ám, amikor férjünk éjfél után megérkezik, csak ennyit tudunk odavetni neki: „Na, milyen volt?"

A féltékenység borzasztó dolog: kihozza belőlünk a rejtett dühöt, a gyermeteg viselkedést s az agressziót is. Öt gyilkosságból négyet féltékenység motivál!

ÖNBIZALOM HÍJÁN...

A féltékenység egyéb jellemvonásainkat is napvilágra hozhatja, így például gyakran nem is a szeretet, a szerelem váltja ki ezt az emóciót, sokkal inkább hiányzó önbizalmunk. A féltékenység az „összehasonlításból eredő félelemben" gyökerezik.

NE FELEDJÜK! A féltékenység gyakran blokkolja személyiségünk szabad megnyilatkozását. Így például férjünk vállalati összejövetelén úgy érezzük, kedvesünk remekül szórakozik nélkülünk, rezignáltan konstatáljuk, hogy mellékvágányra állítottak bennünket. Ahhoz hogy mi kezdeményezzünk és forduljunk mások felé, és önmagunk számára is kellemessé tegyük az estét, nincs elég bátorságunk. Az ördögi kör pedig máris beindul! Eltöprengünk, vajon tényleg olyan unalmasak-e azok az üzleti vacsorák, s vajon azokon az új kolléganő is részt vesz-e? Párunk telefonbeszélgetése után pedig néha megnyomjuk az ismétlőtárcsázás gombját...

SZEREPOSZTÁS...

Lehetünk konkrét személyek és dolgok nélkül is féltékenyek, például:

• kedvesünk minden szabad percére, amit másutt, esetleg másokkal tölt el, például egy teniszklubban
• „gondot" okozhat a leghőbben áhított kis lény, gyermekünk megszületése is, mert hirtelen elégedetlenek leszünk, áhítozunk az elismerésre, amelyet férjünk a munkahelyén kap, az érdekes beszélgetésekre, amelyekben része van s a kollegiális kapcsolatokra is. Egy olyan életre vagyunk féltékenyek, amelyben látszólag már nem játszunk szerepet.

TOVATÛNŐ SZIMPTÓMA?

A féltékenységet egy jéghegy csúcsához is hasonlíthatjuk. Úgy tűnik, ez az érzés az uralkodó probléma, ám az is lehet, hogy csak jelzi, a kapcsolatot egy nagyobb probléma terheli. A párok gyakran beszélnek a féltékenységről, bár sokkal fontosabb lenne magáról a kapcsolatról, a szeretetről/szerelemről beszélni, amely úgy tűnik, kihűlt. A szeretetkapcsolatot kell újra feléleszteni, hiszen a féltékenység csak egy szimptóma, amely később magától eltűnik.

De hogyan lássunk neki? Hogyan fordítsuk a féltékenységet kapcsolatunk javára?

VEGYÜK KOMOLYAN ÉRZÉSEINKET!

Aki elnyomja féltékenységét, nem használ magának. Az, hogy a másik szeressen, értékesnek és csinosnak tartson, s ezt ki is mutassa, jogos elvárásunk partnerünkkel szemben. Ha ezt nem teljesíti, az bántó, amikor pedig belenyugszunk, leértékeljük önmagunkat! Tehát, amikor férjünk a vállalati összejövetelen nélkülünk érzi jól magát, el kell mondanunk neki, hogy ez bánt bennünket. De ne csináljunk féltékenységi jelenetet, inkább fejezzük ki érzéseinket: „Bánt, ha látom, hogy másokkal nevetgélsz, és én még azt sem tudom, kikkel. Szeretném, ha gyakrabban táncolnál velem, bemutatnál, és bevonnál a beszélgetésekbe."

Egy ilyen közlés egyértelművé teszi, hogy érdekel bennünket a másik, a férj „viselkedéskorrekciója" pedig lehetővé teszi, hogy társa több embert ismerjen meg, s legközelebb ne csak szemlélője legyen a történéseknek.

VALLJUK BE FÁJDALMAINKAT!

Sok pár azonnal háborúba kezd, ahelyett, hogy elismerné, hogy fájdalmat okoznak egymásnak. Hatalmi harccal azonban nem lehet visszaszerezni a szerelmet. Eleinte lehet zokogni, csészéket összetörni, de aztán kellő nyugalmat kell teremteni a beszélgetéshez. Mondjuk el kedvesünknek, hogy szeretnénk többet együtt lenni vele! Nem csak mint szülőtárs, de mint partner is. A gyermek születése után nagyon sok nő idegileg is kimerül. Szüksége van arra, hogy partnere melléálljon, érzelmileg is támogassa őt.

TÖLTSÜNK EGYÜTT TÖBB IDŐT!

A partnerkapcsolat abból táplálkozik, ha férj és feleség közösen töltik az idejüket. Ha másképp nem megy, a naptárban kell rögzíteni a közösen eltöltendő idő dátumát. Ha sok szép közös élményünk van, kevésbé leszünk hajlamosak a féltékenységre.

NEVEZZÜK NEVÉN ÉRZÉSEINKET!

A féltékenység tág fogalom, s kellemetlen mellékízt hagy maga után. Ezért a pszichológusok azt ajánlják, hogy járjunk pontosan utána érzéseinknek, és nevezzük nevükön őket. Például: „Csalódott vagyok, mert a közös esténket újra feláldoztad a munkahelyi teendőid miatt." „Dühös vagyok, ha szombat délután inkább a szomszédasszonynak segítesz, ahelyett, hogy a saját gyerekeiddel játszanál."

SZABAD TERET A MÁSIKNAK!

Ha társunk nem ajándékoz meg kizárólagos figyelmével, az még nem jelenti azt, hogy elutasít. A dolog csupán annyit jelez, hogy önálló személyiség, akinek saját igényei vannak. Ugyanakkor vegyük észre szeretetének megnyilvánulásait! Aki társa részéről hűtlenségre gyanakszik, észre sem veszi a másik kedvességét, bizalmas gesztusait, apró szívességeit, kedves szavait.

HASZNOS TANÁCS: éppen a féltékenykedőnek kell párja jó oldalait is észrevennie, hogy újra visszataláljanak a szerelemhez.

MEGOSZTÁS...

Aki szeret, részt kíván venni a másik életében. Szeretné tudni, mivel foglalkozik, mi jár a fejében, kikkel van kapcsolatban. Aki ismeri társa mindennapjait, nem érzi magát kizártnak, s nem lesz féltékeny. Jó tehát a hétköznapok gondját-örömét megosztani társunkkal, hogy a bizalmat és a szeretetet fenntarthassuk. Így fölöslegessé válik a másik ellenőrzése.

NÖVELJÜK ÖNÉRTÉKELÉSÜNKET!

Akinek van saját érdeklődési köre, vannak barátai, annak stabilabb az önértékelése, ezért kevésbé függ partnere ítéletétől, s akit sokan elismernek, szívesen látott vendég, jó barátnő, az nem lesz azonnal féltékeny, ha férje egyszer másnak is bókol.

MI A FÉLELEM TÁRGYA?

Félelmünk, hogy elveszíthetjük a másikat, táplálja féltékenységünket.

TÖBB REALITÁST!

Aki belebonyolódik a féltékenységbe, a valóságnak csak kevés esélyt hagy. Tekintsünk reálisan a dolgainkra! Ne spekuláljunk feleslegesen, mert képzeletünk rendszerint sokkal kegyetlenebb, mint maga a valóság!

KOMMUNIKÁLJUNK!

Ha féltékenységünkben ajtót csapkodunk, éppen olyan helytelenül cselekszünk, mintha csendben tűrnénk és szenvednénk!

M. M.