Hirdetés

A test hatalma a tudat felett - Az Alexander-módszer

Negatívak a leleteink... Jó hír. Ám amikor ennek ellenére folyamatosan rosszul érezzük magunkat, aligha nyugtatnak meg. Sőt! Az orvostudomány mai állása szerint számos olyan betegség, illetve kellemetlen tünet létezik, melynek okát a legalaposabb orvosi vizsgálatok sem tudják kideríteni. Ugyanakkor nem is gondolnánk, hogy az olyan egyszerű és természetes dolgok, mint a légzésünk, a testtartásunk, mozgási és pihenési szokásaink nagyon is erőteljes hatást gyakorolnak testünk működésére! Így akár megfejtésül is szolgálhatnak egy-egy rejtélyesnek tűnő "kórság" esetén...

|

Ideál - Reforméletmód magazin 2004 ;16(10):30-31   Celsus Kft. | Heinisch, M.

Húzd ki magad, fiam! Ne állj úgy, mint egy kérdőjel! Fejet fel! Mellet ki! Hasat be!

Életünk során számtalanszor figyelmeztetnek minket arra - otthon a szüleink, az iskolában a tanáraink, később esetleg a kedvesünk -, hogy miként tartsuk helyesen magunkat.

Pihegő cövek?

Igen ám, de a mindenképpen jóindulatúan elhangzó tanácsoknak-utasításoknak csak egy kis töredéke tesz valóban jót testünknek!

Gondoljunk csak a jógalégzésre, mely a hasi lélegzésre - tehát pocakunk ki-be mozgására - helyezi a hangsúlyt! Ezzel szemben nálunk, Európában inkább a "Hasat be, mellet ki!" szlogen honosodott meg! Amennyiben betartjuk, s cövekként állunk, ülünk, megyünk, nem csoda, hogy légzésünk felületessé válik, már-már nem is lélegzünk igazán, csak pihegünk... Előbb csak panaszkodunk, később meg is betegszünk.

Ha hajlandóak vagyunk belegondolni, magunk is beláthatjuk, fejtartásunk óhatatlanul hatással van a fejünkben és a "szomszédságában" lévő szerveink működésére, illetve egész idegrendszerünkre.

Mindezt figyelembe véve, már a 19. század végén kifejlesztették az Alexander-módszert, bár e technika még napjainkban is méltatlanul ismeretlen a világ egy részén.

FONTOS! Az Alexander-módszer segítségével a helytelen - egészségünkre hosszú távon káros - testtartási szokásokat tudatosítani, illetve korrigálni lehet. Segítségével leküzdhetők a különböző légzőszervi, idegrendszeri, mozgásszervi és emésztési panaszok, valamint sok más, bizonytalan eredetű probléma.

Egyedülálló életút

Az Alexander-módszer kifejlesztésének izgalmas története hosszú időre nyúlik vissza. Frederick Matthias Alexander 1869. január 20-án látta meg a napvilágot Tasmania szigetén, nyolc testvér közül a legidősebbként. Beteges gyermek volt, asztmával küszködött, rövid életet jósoltak neki. Betegeskedése okán sokat hiányzott, javarészt kimaradt az iskolából. Az osztályterem helyett inkább az istállóban töltötte napjait, s a lovak körüli teendőket tanulta meg igazán. Így tett szert arra az érzékenységre és érintésformára, ami később annyira hasznosnak bizonyult számára. Tizenhét évesen egy ólombánya hivatalában helyezkedett el a lakóhelyéhez közeli Mount Bishoff környékén. Munkája mellett lelkesen gyakorolta a hegedülést és a színpadi szavalást, különösen a Shakespeare-monológok voltak kedvére valók. Teltek az évek, majd Melbourne-be költözött. A színpad iránti vonzódásának engedve saját drámatársulatot alapított, ám régi légzőszervi problémái kiújultak. Egyszer megesett, hogy szavalás közben elveszítette a hangját, az orvos pedig hosszas pihenést javasolt neki. Megfogadta a tanácsot, de alighogy visszatért a színpadra, az eset megismétlődött. Orvosa nagyon korrekt volt, mert nem kezdett el kísérletezni, hanem széttárta karjait, s bevallotta, hogy képtelen kideríteni betegsége okát.

A viktoriánus kor embere híres volt tudományos érdeklődéséről, így Alexander - jobb híján - elkezdte vizsgálgatni saját magát. Egy tükör segítségével megfigyelte fejtartását és légzését, majd minden észrevételét gondosan leírta naplójába. Két alapvető tapasztalattal gazdagodott. Eszerint:

  • a fej mozgása elemi fontosságú
  • amit saját elképzelésünk szerint teszünk, az akár ellentétes is lehet azzal, ami a valóságban történik!

Ha hátrahajtjuk a fejünket, vagy ülés közben kihúzzuk magunkat - sokszor gyakorlatilag tudatalatti indíttatásból -, olyan izomfeszültségek rakódnak egymásra, melyek komoly problémákat okozhatnak. Akárcsak ő, Alexander esetében, amikor a helytelen fejtartás légcsőgyulladást eredményezett... Megfigyelései során rájött: már a legkisebb testtartás-változtatások is jelentős fordulatot okozhatnak.

Kimerevített pillanat

A fejtartás fontosságának tanulmányozásában nagy segítséget jelentett a fényképezőgép feltalálása, a fotózás fejlődése, majd a mozgókép megszületése. Ennek köszönhető az a felfedezés is, hogy az állatok mindig először a fejükkel mozdulnak. Alexander tudományát megosztotta egyik fivérével, akivel később relaxációt és testtartás-korrekciót is tanított Sydneyben és Melbourne-ben. Majd 1904-ben elhagyta Ausztráliát, Londonba települt át, ahol saját praxist nyitott. Az I. világháború alatt Amerikába költözött, ahonnan csak 1925-ben tért vissza Londonba. 1931-ben létrehozott egy relaxációs technikákat oktató iskolát gyerekek számára. 1955-ben halt meg, de a szóbeszéd szerint 85 évesen még át tudta lendíteni lábát egy szék háttámlája felett, így demonstrálva hajlékonyságát és testi rátermettségét.

Kliensei között a drámaíró George Bernard Shaw-t, a kor híres színészét, Sir Henry Irvinget, az író Aldous Huxley-t, és az anatómusprofeszszor E. Coghillt is megtalálhatjuk.

A "normális" nem természetes!

Az emberi test fejlődése során egy olyan csodálatosan összehangolt, több mint 200 csontból és izmokból álló szerkezetté vált, melyet körültekintéssel kell kezelnünk. Az Alexander-módszer egyik lényege "önmagunk használata", emberi létünk intelligens megközelítése.

FONTOS! Testünkkel a természetnek nem az volt a szándéka, hogy a televízió előtt lehuppanjunk a kanapéra, és keresztbe rakjuk a lábunkat. Szervezetünk ilyetén használatából származnak testi és lelki betegségeink.

A természet arra "fejlesztette ki" az emberi testet, hogy gyakran változtasson helyzetet, mozogjon. Nagy terhet jelent gerincünk számára, ha órákig ücsörgünk előnytelenül kialakított bútordarabokon. A rossz testtartás és a káros szokások egymást erősítik, felszínes légzést, stresszt és depressziót eredményeznek.

Jobb megelőzni a bajt, mint gyógyítani, ám a mélyen belénk rögzült testtartási szokásaink mellett nehéz gyógyírt találni kisebb-nagyobb egészségügyi problémáinkra. Egyúttal egónk számára túl nagy feladatot jelent újratanulni valamit, akármilyen kézenfekvő is ez.

Ugyanakkor, ha vesszük a fáradságot, hogy megértsük, mivel vétünk magunk ellen, befektetéseink busásan megtérülnek.

"Használati utasítás"

Az Alexander-módszer hívei állítják, testi és lelki betegségeink részben abból származnak, hogy már gyerekkorunk óta rosszul használjuk a testünket. Ha szokásunkká válik, hogy természetellenes tartásba "rendezzük" testünket - izmainkat túlfeszítsük, hátunkat görbítsük, lábunkat keresztbe rakjuk, állkapcsunkat mereven tartsuk -, idegrendszerünk és izmaink működését akadályozzuk, elveszítjük koordinációs és egyensúlyozási képességünket.

Az Alexander-módszer elmélete szerint az emberek zöme akaratlanul, mégis folyamatosan károsítja a testét. Oly régóta, hogy számunkra már a természetellenes testtartás lett a normális és természetes. Felnőttkorunkra általában olyan káros testtartást - izomhasználatot - fejlesztünk ki, amelynek már fiziológiai, érzelmi, viselkedésbeli és szerkezeti változások a következményei. Észre sem vesszük, hogy állás közben milyen gyakran helyezzük egyik csípőnkre testsúlyunkat, holott ezzel megcsavarjuk a gerincünket, hátunkat pedig kimozdítjuk normális vonalából. Vállunk állandó, tudattalan megfeszítésével légzésünket és látásunkat is akadályozzuk.

Testtartási hibáinkat alapos és kitartó újratanulással kijavíthatjuk, ehhez nyújt segítséget az Alexander-módszer.

A technika oktatói pácienseiket megtanítják testük megfelelő használatára, hogy azután tudatosan irányíthassák testtartásukat, tagjaik összerendezettségét. A módszer keretében számos olyan cselekvést kell újratanulnunk, amit egyébként természetesnek veszünk - ilyen például az ülés, az állás, a lefekvés, a felkelés és a sétálás is. Az Alexander-módszer egyik legfőbb célja nyakunk tehermentesítése a nyakban és a vállakban lévő feszültség tudatosításával, majd pedig a spannoltság oldása különféle gyakorlatok segítségével.

Jó tudni!

Az Alexander-módszer segítségével leküzdhetők különböző légzőszervi, idegrendszeri, mozgás-szervi, és emésztőrendszeri panaszok, valamint sok más, bizonytalan eredetű probléma is!

Szabad kölcsönhatás...

A fejünk, nyakunk és hátunk közötti szabad kölcsönhatás elmélete talán egyszerűnek hangzik, mégis kiemelkedő a jelentősége sportolók, zenészek - különösen fuvolások és hegedűművészek - esetében.

H. M.

2009-02-18 14:42:13

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop