Vannak kutatási eredmények arra vonatkozóan, hogy a szervezetbe jutó nehézfémek kapcsolatba hozhatók bizonyos betegségek kialakulási kockázatának emelkedésével. Nemzetközi szinten is megosztott a szakma az amalgám használatával kapcsolatban. Egészen szélsőséges vélemények is olvashatók, amit a sajtó előszeretettel fel is kap.
Egy tömés elkészítése és az amalgám keményedési ideje alatt néhány molekulányi mennyiség képes pl. a nyálkahártyával érintkező felesleg morzsákból a szervezetbe felszívódni, ami esetleges higany allergia esetén az összes egyéb allergiához hasonlóan elég lehet egy túlérzékenységi reakció beindításához, de károsodást egyébként nem okoz. Ilyen mennyiségben különböző nehézfémek a porral belélegezve vagy a növényi táplálékkal is folyamatosan bejutnak a szervezetünkbe. Megnyugtatásul az amalgámmal dolgozó fogászati személyzet vagy az ólmozott benzin korszakában minden egyes nagyvárosi ember nagyságrendekkel nagyobb nehézfém terhelést elviselt. Arról nem beszélve, hogy az alternatív lehetőségek megjelenéséig (kb. 160 év) gyakorlatilag mindenki amalgámtöméssel a szájában élt tömeges megbetegedések, károsodások vagy mérgezési tünetek nélkül.