Cukorbetegség terhességben
A cukorbetegség (diabétesz mellitusz) olyan állapot, melyben rendellenesen magas a vércukor (glükóz) szintje. A terhességben fellépő változások némelyike nehezebbé teszi a diabéteszes asszony számára a vércukor normális szinten tartását. A terhességben termelt hormonok szintjének és fajtájának változásai az inzulinnal szembeni érzéketlenséget okozhatnak, ami egyes nőkben diabéteszbe torkollik.
Az elégtelenül kezelt diabétesz mind a magzatot, mind az asszonyt veszélybe sodorhatja. Ha azonban megfelelően kezelik, a kockázat nem nagyobb, mint nem diabéteszes terhes asszonyoknál. Terhesség alatt a diabéteszes nő szájon át szedett vércukorcsökkentő gyógyszerek helyett injekció formájában inzulint alkalmaz, mert a tablettának magzatkárosító hatása lehet. Általában megtanítják a nőt a vércukormérő készülék használatára, s így a terhesség során mindig a megfelelő vércukorérték elérésének érdekében módosíthatja az inzulinadagjait.
A diabétesz a terhes nőben fokozza a fertőzés, a koraszülés és a terhesség okozta magas vérnyomás kialakulásának veszélyét. Ezeket az állapotokat úgy kell kezelni, mint bármely nem diabéteszes terhes asszony betegségét. Ha a vérnyomást rendben tartják, akkor a terhesség nem rontja a diabétesz okozta vesebetegséget és a terhesség során ritkán lép fel veseszövődmény.
A diabéteszes asszony gyermeke szokatlanul nagy mérettel születhet, annak ellenére, hogy az asszony normális vagy majdnem normális szinten tartotta a vércukorszintjét a terhesség alatt. A diabéteszes asszonyok gyermekei között kétszer gyakoribbak a veleszületett rendellenességek. Ezek leginkább akkor fordulnak elő, ha a magzat szerveinek kialakulása idején, főleg a hatodik és hetedik terhességi hét között, a diabéteszt nem kezelték kielégítően. A 16. és 18. terhességi hét között a nő vérében általában megmérik, egy a magzat által termelt fehérje, az alfa-fötoprotein szintjét.
A magas alfa-fötoproteinszint a gerinc és a gerincvelő fejlődési zavarára (szpina bifidára) utal, az alacsony szint pedig Down-szindrómára. A terhesség 20. és 22. hete körül ultrahangvizsgálatot végeznek további fejlődési rendellenességek felderítése céljából.
A terhesség 3 utolsó hónapjában a figyelem a magzat egészségi állapotára koncentrálódik, megfigyelik a tüdő fejlődését, és szigorúan rendben tartják az asszony vércukorszintjét.
A legtöbb diabéteszes asszony hüvelyi úton szülhet. Ha azonban az asszony nem részesült megfelelő orvosi ellátásban, vagy terhessége korai szakaszában a diabétesz kezelése elégtelen volt, nem feltétlenül tanácsos megvárni a hüvelyi szülést. Ilyen esetben amniocentézist végeznek, hogy megállapítsák, mennyire érett a magzat tüdeje - ez utal arra, hogy a magzat képes-e túlélni a megszületést -, s így időben elvégezhetik a császármetszést. Szintén császármetszésre kerül sor, ha a magzat túl nagy mérete miatt nem férne át a szülőcsatornán, vagy ha egyéb nehézség áll elő a vajúdás során.
A túlhordás egy diabéteszes anya magzatára nézve különösen ártalmas. A szülés általában természetes módon megtörténik a 40. héten vagy korábban, ellenkező esetben a 40. hét táján rendszerint megindítják a szülést a burok megrepesztésével és oxitocin intravénás beadásával, esetleg császármetszéssel kiemelik a magzatot. Ha a terhesség 42 hétnél tovább tart, a magzat megszületése előtt elhalhat.
Sok diabéteszes asszonynak közvetlenül a szülést követően nincs szüksége inzulinra. Azokban, akik teherbe esésük előtt már cukorbetegek voltak, a szülés után drámaian lezuhan az inzulinigény, majd mintegy 72 óra múlva ismét nőni kezd. Azokat a nőket, akikben terhesség alatt gesztációs diabétesz alakult ki, a szülést követően megvizsgálják, hogy kiderüljön, fennmaradt-e a diabétesz vagy elmúlt.
A cukorbeteg nők gyermekeit alaposan megvizsgálják születésüket követően. Az ilyen gyermekekben gyakoribbak a légzés zavarai, az alacsony vércukor- és kalciumszint, a sárgaság és a magas vörösvértestszám. Ezek a problémák átmenetiek és kezelhetők.
2009-02-11 12:59:07