A cukorbetegek, az anyagcserezavarokkal küszködők, a reumások és az allergiás megbetegedések egyre növekvő számából arra következtet az egyszerű halandó, hogy a gyógyítás területén nincs minden rendben.

Az utóbbi tíz évben tehát nem véletlenül fordult a figyelem a természetgyógyászat felé. Azonban úgy tűnik, a nagyon szép elvek ellenére (a betegségek megelőzésére koncentrál, a szervezet öngyógyító rendszerének erősítésével kíván javítani a kóros állapotokon, kizárólag természetes alapanyagokkal dolgozik) lehet, hogy a piacgazdaságnak köszönhetően, de ezek a gyógymódok sem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.

Eőry Ajándok természetgyógyász az orvosi egyetem elvégzése után is hű maradt eredetileg vállalt hivatásához, annak ellenére, hogy a természetgyógyászat ma még csak jogilag elfogadott (létezik már természetgyógyászatról szóló törvény), de a társadalombiztosítás egyelőre nem terjed ki az alternatív orvoslási módokra. A természetgyógyász, aki akupresszőrként praktizál, mégis bizakodó, szerinte előbb-utóbb ez a probléma is rendeződik. Reménnyel tölti el őt például az a tény, hogy egy orvos mellett dolgozó volt tanítványának már megtérítette a kezelést a társadalombiztosítás.

Beszélgetésünket Eőry társadalomfilozófiai elmélkedéssel kezdi. Úgy véli: a ma emberének a globalizációval öszszefüggő válságát sokan megélik. A fogyasztói társadalom gyarapodó negatívumai egyre nyilvánvalóbbakká válnak az emberek előtt. Minden életmódbeli változás hatással van az egészségre.

Rögtön leszögezi azt is, hogy a magyar egészségügy egyik igen nagy hibája, hogy az embereket passzív állapotban hagyja, a betegségeket jóformán csak tablettákkal kezeli. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a mai természetgyógyászati körkép is aggályos, a rengeteg lehetőség között a betegnek vagy aki a természetgyógyásztól várja a segítséget, egyáltalán nem könnyű eligazodnia. Ugyanazzal a problémával a páciens bekopogtathat a lézerakupunktúrával vagy a tűvel dolgozó természetgyógyászhoz, az akupresszőrhöz, választhat maszszázst, fitoterápiát, kineziológiát.

Az átlagembernek szinte lehetetlen eldöntenie, hogy a különféle lehetőségek közül melyik az igazán célravezető, ha egyáltalán van ilyen. Sokkal többen áldoznának a kezelésekre akkor, ha biztosan tudnák, hogy meggyógyulnak. Eőry szerint a legtöbb betegségnek leginkább a helytelen életmódban kellene keresni az okát, ami megnyilvánulhat a hétköznapi rohanásban, a helytelen táplálkozásban, a mozgáshiányban. Az egészség megőrzésének a kulcsa soha nem a tüneti kezelésekben rejlik - legyen az akár hagyományos, akár természetgyógyászati -, hanem az életmód kis lépésekben történő, de tartós megváltoztatásában. A szakember szerint ebben a természetgyógyászati módszerek azonban inkább tudnak segíteni, mint a gyógyszerek.

Meggyőződése szerint - öt évig a Gyógyszerkutató Intézetben is dolgozott - a gyógyszerek mellékhatásai rendkívüli módon rontják a gyógyhatásokat. Sok gyógyszerkutató és vegyész véleményének ismeretében állítja: az emberi szervezet egyáltalán nem úgy működik, mint ahogy a vegyészet tudománya elképzeli.

Szerinte a gyógyszerek nemcsak azért jelentenek veszélyt, mert eleve passzivitásra kárhoztatják a beteget, hiszen az nem tesz mást, mint beszedi a tablettákat és várja a gyógyulást, hanem azért is, mert a mellékhatásoknak köszönhetően egyre kisebb lesz az esély a valódi gyógyulásra. Persze kérdés, hogy a természetgyógyászat a pénz hajszolása miatt nem tér-e el eredetileg vállalt feladataitól.

Bizonyos jelzések ugyanis már utalnak erre, például egyre csökken az egy-egy páciensre jutó idő. A hagyományos és a természetgyógyászatban is tapasztalt doktor szerint azonban, ha magas a szakmai mérce és a finanszírozást a jövőben valamilyen biztosítási alapon megoldják, akkor nem valószínű, hogy a természetgyógyászok még többet szakítanak le a betegekről.

Eőry a pénzügyi háttérrel kapcsolatban érdekes példát említ, a Molét, amelynek egészségügyi pénztára megkereste őt, hogy szerződést kössenek az alkalmazottak ellátására. Valószínűleg lényegesen javulhatna az emberek egészségi állapota, ha a munkáltatók együttműködésére is számítani lehetne, hiszen elég nagy felelősség terheli őket a különféle betegségek kialakulásában.

Gondoljunk csak arra, mennyi foglalkozás van ma még, amely megnyomorítja az embert, de a kiszolgáltatottság, a szüntelen stressz, a sokszor tíz-tizenkét órás egyoldalú terheléssel járó ülő- vagy állómunka, az egész napos ülés a számítógép képernyője előtt szintén egyenesen vezet a különféle betegségekhez. A pénz hajszolása közben úgy tűnik, mintha a dolgozókról egyre inkább megfeledkeznének.

Eőry a legfontosabb feladatnak az emberek szemléletének a megváltoztatását tartja. Ha egy beteg úgy megy el egy természetgyógyászhoz, hogy nyitott a koncepciójára, tehát elfogadja, hogy holisztikus (a holisztikus szemlélet az emberi szervezetet környezetével egységben vizsgálja) szemmel fogja nézni a világot, akkor előbb-utóbb észreveszi a globális fogyasztás közben keletkező egyre növekvő szennyező hulladékot, amely tönkreteszi a környezetét. (A Danone-termékek bojkottjában a Győri Keksz- és Ostyagyárral szimpatizálók tudatában már megjelent a globalizáció árnyoldala.)

Ha az embereknek meg tudjuk magyarázni, hogy a természetgyógyászat a természettel való összhangot jelenti, ha első lépésként meg tudjuk győzni őket, hogy a napi hajsza után ne a televízióhoz üljenek, hanem menjenek ki a levegőre, sétáljanak, lazítsanak, regenerálódjanak, akkor már meg is teszik az első lépéseket az egészséghez vezető úton.