Hirdetés
Professzor a trónteremben - Beszélgetés Frühling Jánossal
Professzor kollégái számára ő "a János", ha pedig a Frühling nevet firtatják, azt válaszolja, hogy "szüleim az Osztrák-Magyar Monarchiában születtek". Belgiumban, amely a történelem egy bizonyos szakaszában a monarchiához tartozott, ő válhatott a franciaajkú orvosi akadémia első olyan "örökös főtitkárává", aki nem ott született. Szombaton a brüsszeli Akadémiák Palotájának tróntermében abból az alkalomból köszöntik a tudós orvost, hogy - miután idén betöltötte 75-ik életévét - tisztségét átadja utódának.
- 1937-ben beleszületem a II. világháború nyitó akkordjaiba, aztán át kellett élnem a vad 1944-45-ös holokausztot - idézi fel az MTI-Pressnek. - A faji gyűlölet után a szociális gyűlölet, a sztálinizmus következett. Apám gyakorló kapitalista volt, aki 1949-ben Nyugatra távozott, ez számomra nem volt jó ajánlólevél. A mai Semmelweis Egyetem elődjéről polgári származásom miatt egy időre el is távolítottak. Ezt nem akartam még egyszer kockáztatni, 1956-ban elhagytam az országot.
Az amerikaiak több száz magyar egyetemistának biztosítottak Rockefeller- és Ford-ösztöndíjat, így Frühling János Bécsben folytathatta orvosi tanulmányait.
- Ott ismerkedtem meg egy francia anyanyelvű belga lánnyal, aki germanisztikát tanult. Ő lett a feleségem, így kerültem Belgiumba - folytatja a történetet Frühling János, akit 1963-ban felvettek az Institut Bordet - az onkológiai intézet - izotóp osztályára. - Albert Claude-tól, a későbbi Nobel-díjastól tanultam meg a három alapkérdést: mit, miért és hogyan akarunk elérni? Azt is ő mondta nekem, hogy egy dolgom lesz a pályámon: többet és jobban dolgozni, mint mások.\r\n
\r\nKezelt nagyhercegnőt, közembert\r\n
\r\nFrühling János előbb tanársegéd, adjunktus, 1969-től az izotóp laboratórium vezetője lett, majd 1983-ban, noha nem is pályázott a posztra, kollégái őt jelölték orvosigazgatónak. Nem mondott le a gyógyításról és az oktatásról sem, közben 1995-től az orvosi akadémia levelező, majd rendes tagjává választották. Kiszámította: 1963-tól 2006-ig 175 ezer beteggel volt kapcsolata.
- Különösen fontosnak tartom a személyes kontaktust, beszélgetést - mondja.
Egyaránt kezelt nagyhercegnőt és közembert, köztük sok magyart. Számos kitüntetése mellett büszke arra is, hogy az utcán sokan felismerik, köszöntik volt betegei közül.A professzor 2002-ben érte el a nyugdíjkorhatárt, ekkor - szavai szerint "sajnálatosan korán" - el kellett búcsúznia a kórházi munkától, viszont aktív szerepet vállalt a tudományszervezésben. 2000-től lett a francia ajkú Brabant tartomány orvosi kamarájának alelnöke, majd elnöke, 2005 januárjában pedig a 155 tagú belga orvosakadémia örökös főtitkárává választották. Az 1841-ben született intézmény szabályainak korszerűsítésében fontos szerepet játszott, gyakorlatias megfontolásból ő maga kezdeményezte, hogy a hatékonyság érdekében az "örökös" főtitkár lépjen vissza posztjáról a 75 éves kor elérésével. Elégedettséggel tölti el, hogy utódját már megválasztották: ő a munkát elvégezte, átadhatja a stafétabotot.
Az Akadémiák Palotájában sorra kerülő szombati ünnepséget, mint bejelentették, megtiszteli jelenlétével Fabiola anyakirályné, az előző uralkodó özvegye is. Amikor pedig rá, Frühling Jánosra kerül a sor, nemcsak a gyógyító technológia, így a nukleáris medicina csodálatos haladásáról fog beszélni - mint ő maga jelzi -, hanem arról is, hogy világszerte nagy kérdéssé vált: mi lesz az orvosok és az orvoslás jövője.
Vélemény szerint romlik a képzés minősége, és bármilyen nagyszerű eszköz a komputer, nem elég a gyógyításhoz. A számítógép gyakran túlzott szerepet kap - a személyes kapcsolat rovására. Az is aggasztja, hogy kevesebb pénz jut a kutatásra és a szociális ellátásra. - Hovatovább mindenfelé csak a gazdagok tudják megfizetni a legjobb gyógyszereket, a legjobb ellátást, a többieknek pedig kevesebbel kell beérniük - hívja fel a figyelmet a professzor.\r\n
\r\nIlyen elitje egyetlen bevándorló csoportnak sincs\r\n
\r\nMilyen szerepet tulajdonít életének alakulásában a "magyar szálnak"? A válasz messziről indul.
- Megmondom őszintén, már akkor, amikor túléltem 1944-45-öt, gyerekként úgy fogalmaztam magamnak, hogy ez egy futballmeccs volt Hitler és közöttem - és én nyertem 1:0-ra - húzza alá. - Ha úgy vesszük, mindig élt bennem egyfajta dac, Ausztriában, Belgiumban is meg akartam mutatni társaimnak, mit érünk mi magyarok. A Belgiumba érkezett magyar menekültek közül kilencből lett professzor francia nyelvű egyetemeken. Ilyen elitje egyetlen bevándorló csoportnak sincs. Persze Belgium nagyon demokratikus, liberális állam, ahol mindenkinek joga van a sikerre...
Már ismert kutatóként Frühling János 1979-től rendszeresen tartott előadásokat Magyarországon, tudásának átadásával és minden más lehetséges módon is segítette a magyar onkológus szakmát, kollégáit. Az MTA 2001-ben külső tagjává választotta, a szülőhaza magas állami kitüntetéssel is elismerte hozzájárulását. Belgiumi magyar professzortársaival együtt javaslatokat is kidolgozott a magyar egészségügy átfogó reformjára, ezeket öt magyar egészségügyi miniszternek is elküldték
- Egy sem válaszolt - jegyzi meg a tudós, és szomorúan konstatálja, hogy a magyar egészségügy helyzete két évtizede romlik. Az is bántja, hogy manapság Magyarországot Európában "rosszfiúvá kiáltották ki", véleménye szerint rajta kívánnak példát statuálni a többieknek, miközben más, erősebb európai országok mulasztásai következmények nélkül maradnak.
Munkás életét Frühling János sajátos öttusaként összegezi: klinikai gyógyítás, tudományos kutatás, oktatás, orvosigazgatói, végül kamarai és akadémiai, orvosszervezési munka, mindig a lehető legteljesebb odaadással. Innen a pályáját övező elismerések, egészen a szombati tiszteletadásig.
Persze az ünnepség után is benéz majd eddigi munkatársaihoz, de már ritkábban - így több időt szentelhet az övéinek. Pontosan úgy, ahogy előre megtervezte. Tudományos alapossággal, gyakorlatiasan, mint mindig.
Az amerikaiak több száz magyar egyetemistának biztosítottak Rockefeller- és Ford-ösztöndíjat, így Frühling János Bécsben folytathatta orvosi tanulmányait.
- Ott ismerkedtem meg egy francia anyanyelvű belga lánnyal, aki germanisztikát tanult. Ő lett a feleségem, így kerültem Belgiumba - folytatja a történetet Frühling János, akit 1963-ban felvettek az Institut Bordet - az onkológiai intézet - izotóp osztályára. - Albert Claude-tól, a későbbi Nobel-díjastól tanultam meg a három alapkérdést: mit, miért és hogyan akarunk elérni? Azt is ő mondta nekem, hogy egy dolgom lesz a pályámon: többet és jobban dolgozni, mint mások.\r\n
\r\nKezelt nagyhercegnőt, közembert\r\n
\r\nFrühling János előbb tanársegéd, adjunktus, 1969-től az izotóp laboratórium vezetője lett, majd 1983-ban, noha nem is pályázott a posztra, kollégái őt jelölték orvosigazgatónak. Nem mondott le a gyógyításról és az oktatásról sem, közben 1995-től az orvosi akadémia levelező, majd rendes tagjává választották. Kiszámította: 1963-tól 2006-ig 175 ezer beteggel volt kapcsolata.
- Különösen fontosnak tartom a személyes kontaktust, beszélgetést - mondja.
Egyaránt kezelt nagyhercegnőt és közembert, köztük sok magyart. Számos kitüntetése mellett büszke arra is, hogy az utcán sokan felismerik, köszöntik volt betegei közül.
Az Akadémiák Palotájában sorra kerülő szombati ünnepséget, mint bejelentették, megtiszteli jelenlétével Fabiola anyakirályné, az előző uralkodó özvegye is. Amikor pedig rá, Frühling Jánosra kerül a sor, nemcsak a gyógyító technológia, így a nukleáris medicina csodálatos haladásáról fog beszélni - mint ő maga jelzi -, hanem arról is, hogy világszerte nagy kérdéssé vált: mi lesz az orvosok és az orvoslás jövője.
Vélemény szerint romlik a képzés minősége, és bármilyen nagyszerű eszköz a komputer, nem elég a gyógyításhoz. A számítógép gyakran túlzott szerepet kap - a személyes kapcsolat rovására. Az is aggasztja, hogy kevesebb pénz jut a kutatásra és a szociális ellátásra. - Hovatovább mindenfelé csak a gazdagok tudják megfizetni a legjobb gyógyszereket, a legjobb ellátást, a többieknek pedig kevesebbel kell beérniük - hívja fel a figyelmet a professzor.\r\n
\r\nIlyen elitje egyetlen bevándorló csoportnak sincs\r\n
\r\nMilyen szerepet tulajdonít életének alakulásában a "magyar szálnak"? A válasz messziről indul.
- Megmondom őszintén, már akkor, amikor túléltem 1944-45-öt, gyerekként úgy fogalmaztam magamnak, hogy ez egy futballmeccs volt Hitler és közöttem - és én nyertem 1:0-ra - húzza alá. - Ha úgy vesszük, mindig élt bennem egyfajta dac, Ausztriában, Belgiumban is meg akartam mutatni társaimnak, mit érünk mi magyarok. A Belgiumba érkezett magyar menekültek közül kilencből lett professzor francia nyelvű egyetemeken. Ilyen elitje egyetlen bevándorló csoportnak sincs. Persze Belgium nagyon demokratikus, liberális állam, ahol mindenkinek joga van a sikerre...
Már ismert kutatóként Frühling János 1979-től rendszeresen tartott előadásokat Magyarországon, tudásának átadásával és minden más lehetséges módon is segítette a magyar onkológus szakmát, kollégáit. Az MTA 2001-ben külső tagjává választotta, a szülőhaza magas állami kitüntetéssel is elismerte hozzájárulását. Belgiumi magyar professzortársaival együtt javaslatokat is kidolgozott a magyar egészségügy átfogó reformjára, ezeket öt magyar egészségügyi miniszternek is elküldték
- Egy sem válaszolt - jegyzi meg a tudós, és szomorúan konstatálja, hogy a magyar egészségügy helyzete két évtizede romlik. Az is bántja, hogy manapság Magyarországot Európában "rosszfiúvá kiáltották ki", véleménye szerint rajta kívánnak példát statuálni a többieknek, miközben más, erősebb európai országok mulasztásai következmények nélkül maradnak.
Munkás életét Frühling János sajátos öttusaként összegezi: klinikai gyógyítás, tudományos kutatás, oktatás, orvosigazgatói, végül kamarai és akadémiai, orvosszervezési munka, mindig a lehető legteljesebb odaadással. Innen a pályáját övező elismerések, egészen a szombati tiszteletadásig.
Persze az ünnepség után is benéz majd eddigi munkatársaihoz, de már ritkábban - így több időt szentelhet az övéinek. Pontosan úgy, ahogy előre megtervezte. Tudományos alapossággal, gyakorlatiasan, mint mindig.
2012-04-27 10:53:34