Hirdetés
Emlékezés Preisich Péterre (1921-2005)
Preisich Péter, a magyar gasztroenterológia egyik neves képviselője 2005 okt. 13.án örökre eltávozott körünkből. A Preisich család, széles értelemben jelentős emberekkel ajándékozta meg a magyar szellemi életet: Kornél a XX. század első évtizedeiben híres gyermekorvosnak számított és fia, Gábor, Budapest főépítésze, a Városrendezési osztály vezetője volt.
Preisich Péter budapesti polgári családban született és a Berzsenyi Gimnáziumban érettségizett 1939-ben. A numerus clausus miatt nem vették fel az egyetemre, és az elkövetkező három évben a Weiss Manfréd gyárban dolgozott és „villámfelszerelő” segédlevelet szerzett 1942-ben. Azután munkaszolgálatra hívták be és Erdélyben valamint a Kárpátokon túl szolgált. Szerencséjére a kolozsvári katonai börtönben ült, amikor az oroszok 1944 őszén felszabadították Erdélyt.
Még azon év decemberében elkezdhette orvosi tanulmányait a kolozsvári Egyetemen, amit aztán Budapesten fejezett be 1949-ben.
A következő évben bevonultatták a Néphadseregbe, majd két évig Leningrádban tanult a katonaorvosi Akadémián. A katonaságtól csupán 1956-ban válhatott meg, és így 1957–ben, 36 éves korában kezdhette el orvosi kiképzését. Három évet töltött tanársegédként az I. sz. Belklinikán, ami akkor a legjobb magyar belgyógyászatnak számított . Prof. Rusznyákkal az élen a legkiválóbb magyar orvosok dolgoztak ott. Politikai okokból nem hosszabbították meg a szerződését, és 1959 –ben új munkahelyet kellett keresnie.
Dr.Wittmann István meghívására a Vas utcai Balassa János Kórházba került , ahol Wittmann vezetése mellett adjunktusként kapcsolódott be a gasztroenterológiába. A Rusznyák iskola után gasztroenterológus szakember és ezen belül az endoszkóp mestere lett, aki már európai nevet is szerzett magának. A vékonybél biopsziás vizsgálatai szolgáltak alapul a kandidátusi kinevezés elnyerésére. Értekezésének címe: ”Adatok a vékonybélhártya kórélettanához” volt, és 1967–ben védte meg értekezését.
Preisich Pétert még abban az évben osztályvezető főorvosnak nevezték ki a Rókus Kórház II. sz. belgyógyászatára. Rendkívül jó nevű, patinás kórház volt a Rókus, és hosszú történelemre tekintett vissza. Itt egy jól működő endoszkópos laboratóriumot alakított ki, és emellett az osztály gasztroenterológiai profilú belgyógyászat volt.
1971-ben a Pető Intézet felnőtt betegeinek belgyógyászati kezelésére kapott megbízást. Preisich 25 évig látta el munkáját.
1979-ben a Rókus kórház egész osztályát, orvoskarával együtt áthelyezték a kistarcsai újonnan épült Flór Ferenc Kórházba. Ott az I. sz. Belgyógyászat-Gasztroenterológia osztályvezetője lett. Itt is főleg a felszívódási zavarok iránt érdeklődött, továbbá a gyomorrezekció után keletkezett ún. csonk-karcinoma volt másik kutatási területe. Ebben a témában ő irt először több esetről szóló beszámolót az Orvosi Hetilapban. A 80 –as években évi 4-5000 endoszkopiát végeztek az osztályon. Akkoriban a heveny gyomor-bélrendszeri vérzések kérdései kötötték le érdeklődését. Ő szervezte meg először Magyarországon az ún. vérző részleget a heveny gasztrointesztinális vérzések ellátására, 1986–ban. Ezzel a vérző betegek ellátása egy kézbe került, egységes elvek alapján történt, ami sokat javított a gyógyulási esélyeken.
Akadémiai doktori értekezését is ebből a tárgykörből írta: ”A felső gyomor-béltraktusból eredő masszív vérzések” címmel, amelyet 1988-ban védett meg.
Preisich a hazai viszonyok között úttörőként foglalkozott a lézer gasztroenterológiai alkalmazásával.
Preisich Péter 1990 dec. 31–ével ment nyugdíjba. A következő 5 év folyamán továbbra is bejárt a Pető Intézetbe, kétszer hetenként Gödöllőn folytatott gasztroenterológiai szakrendelést és ugyancsak heti két alkalomra, endoszkópizálásra szerződtették a Tárogató Úti Kórházba.
Tudományos közleményeinek száma meghaladta a 120-at. Hét könyvben volt szerkesztő illetve társszerző.
Alapító tagja és örökös főtitkára volt a Magyar Gasztroenterológiai Társaság endoszkópos szekciójának.
A Magyar Gasztroenterológiai Társaság valamint a Flór Ferenc Kórház orvosi kara nem feledkezett meg hosszú, sikeres és eredményes pályájáról, és díszes keretek között, tudományos ülés keretében ünnepelték 75. születésnapját.
A magyar egészségügyi hatóságok is méltóan honorálták munkásságát: 1972 ben kitüntették a Munka Érdemrend ezüst fokozatával. 1982–ben a Hetényi Géza emlékéremben részesült. Megkapta a Pro Optimo Merito in Gastroenterologia címet, és tulajdonosa lett a Semmelweis Emlékéremnek is. 1997–ben jelent meg „Mögöttem a XX. Század” című önéletrajzi könyve.
84. születésnapján hunyt el, s vele a magyar orvostudomány kiváló képviselője távozott az élők sorából.
Dr. Emed Alexander
Haifa, Israel.
Még azon év decemberében elkezdhette orvosi tanulmányait a kolozsvári Egyetemen, amit aztán Budapesten fejezett be 1949-ben.
A következő évben bevonultatták a Néphadseregbe, majd két évig Leningrádban tanult a katonaorvosi Akadémián. A katonaságtól csupán 1956-ban válhatott meg, és így 1957–ben, 36 éves korában kezdhette el orvosi kiképzését. Három évet töltött tanársegédként az I. sz. Belklinikán, ami akkor a legjobb magyar belgyógyászatnak számított . Prof. Rusznyákkal az élen a legkiválóbb magyar orvosok dolgoztak ott. Politikai okokból nem hosszabbították meg a szerződését, és 1959 –ben új munkahelyet kellett keresnie.
Dr.Wittmann István meghívására a Vas utcai Balassa János Kórházba került , ahol Wittmann vezetése mellett adjunktusként kapcsolódott be a gasztroenterológiába. A Rusznyák iskola után gasztroenterológus szakember és ezen belül az endoszkóp mestere lett, aki már európai nevet is szerzett magának. A vékonybél biopsziás vizsgálatai szolgáltak alapul a kandidátusi kinevezés elnyerésére. Értekezésének címe: ”Adatok a vékonybélhártya kórélettanához” volt, és 1967–ben védte meg értekezését.
Preisich Pétert még abban az évben osztályvezető főorvosnak nevezték ki a Rókus Kórház II. sz. belgyógyászatára. Rendkívül jó nevű, patinás kórház volt a Rókus, és hosszú történelemre tekintett vissza. Itt egy jól működő endoszkópos laboratóriumot alakított ki, és emellett az osztály gasztroenterológiai profilú belgyógyászat volt.
1971-ben a Pető Intézet felnőtt betegeinek belgyógyászati kezelésére kapott megbízást. Preisich 25 évig látta el munkáját.
1979-ben a Rókus kórház egész osztályát, orvoskarával együtt áthelyezték a kistarcsai újonnan épült Flór Ferenc Kórházba. Ott az I. sz. Belgyógyászat-Gasztroenterológia osztályvezetője lett. Itt is főleg a felszívódási zavarok iránt érdeklődött, továbbá a gyomorrezekció után keletkezett ún. csonk-karcinoma volt másik kutatási területe. Ebben a témában ő irt először több esetről szóló beszámolót az Orvosi Hetilapban. A 80 –as években évi 4-5000 endoszkopiát végeztek az osztályon. Akkoriban a heveny gyomor-bélrendszeri vérzések kérdései kötötték le érdeklődését. Ő szervezte meg először Magyarországon az ún. vérző részleget a heveny gasztrointesztinális vérzések ellátására, 1986–ban. Ezzel a vérző betegek ellátása egy kézbe került, egységes elvek alapján történt, ami sokat javított a gyógyulási esélyeken.
Akadémiai doktori értekezését is ebből a tárgykörből írta: ”A felső gyomor-béltraktusból eredő masszív vérzések” címmel, amelyet 1988-ban védett meg.
Preisich a hazai viszonyok között úttörőként foglalkozott a lézer gasztroenterológiai alkalmazásával.
Preisich Péter 1990 dec. 31–ével ment nyugdíjba. A következő 5 év folyamán továbbra is bejárt a Pető Intézetbe, kétszer hetenként Gödöllőn folytatott gasztroenterológiai szakrendelést és ugyancsak heti két alkalomra, endoszkópizálásra szerződtették a Tárogató Úti Kórházba.
Tudományos közleményeinek száma meghaladta a 120-at. Hét könyvben volt szerkesztő illetve társszerző.
Alapító tagja és örökös főtitkára volt a Magyar Gasztroenterológiai Társaság endoszkópos szekciójának.
A Magyar Gasztroenterológiai Társaság valamint a Flór Ferenc Kórház orvosi kara nem feledkezett meg hosszú, sikeres és eredményes pályájáról, és díszes keretek között, tudományos ülés keretében ünnepelték 75. születésnapját.
A magyar egészségügyi hatóságok is méltóan honorálták munkásságát: 1972 ben kitüntették a Munka Érdemrend ezüst fokozatával. 1982–ben a Hetényi Géza emlékéremben részesült. Megkapta a Pro Optimo Merito in Gastroenterologia címet, és tulajdonosa lett a Semmelweis Emlékéremnek is. 1997–ben jelent meg „Mögöttem a XX. Század” című önéletrajzi könyve.
84. születésnapján hunyt el, s vele a magyar orvostudomány kiváló képviselője távozott az élők sorából.
Dr. Emed Alexander
Haifa, Israel.
2006-08-17 20:14:59