Soványság
Amíg az elhízás mindig káros állapot, mert betegséget okoz, vagy legalábbis annak potenciális lehetőségét hordja magában, a soványság önmagában nem betegség. E tekintetben élesen el kell különítem azonban az állandó, alkati soványságot, és a lassú vagy gyors testsúlycsökkenést, a rohamos fogyást. Az alkatilag sovány emberek általában egész életükben, gyermekkoruktól kezdve soványak voltak, és azok is maradtak. Ritka kivételnek tekinthető csupán, ha az addig sovány ember 50 éves kora után egyszerre hízásnak indul.
Különleges jelentősége van az olyan testsúlycsökkenésnek (férfiakon és nőkön egyaránt), amely 40-50 éves koron túl hirtelen kezdődik; ebben az életkorban ugyanis az emberek többsége éppen ellenkezőleg, hízásra hajlamos. Ha a rohamosan fogyó (bármilyen életkorú) egyén gyakran szenved szomjúságérzésben, szájszárazságban, bőven fogyaszt vizet és nagy mennyiségű vizeletet ürít, okvetlenül forduljon orvoshoz, mert valószínű, hogy cukorbajos.
A felnőttkori rohamos vagy lassú lefogyást számos betegség okozhatja, de leggyakrabban rosszindulatú daganat tünete. Jóval a rákosan megbetegedett szerv speciális működészavara előtt a fogyás lehet az az első jel, amely a beteget orvoshoz irányítja. Figyeljen fel a beteg erre a jelre, és menjen orvoshoz lehetőleg addig, amíg nem késő.
Hízókúra
Hízókúrának elsősorban műtét után legyengült betegnél, a lábadozás időszakában van értelme. Hízókúra céljából általában gyakori kisebb étkezéseket tanácsolnak az orvosok. Az étrend tartalmazzon bőven cukrot, mézet, édességet és vajat, Hízókúrát gyógyszeres támogatással is lehet tartani. Erre a célra inzulint és más hormontablettákat vagy injekciót adagolnak, amelyek segítségével fehérjét takaríthat meg a szervezet. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az agyi testsúly-szabályozó központ az alkatilag sovány embereknél az eredményes hízókúra után sem változtat sokat működésén. Ez a magyarázata annak, hogy egy közönséges meghűlés vagy gyomorrontás következtében a sovány ember néhány nap alatt leadja azt a néhány kg-ot, amelyet hetekig vagy hónapokig tartó keserves hízókúrával szedett fel. Más a helyzet azoknál, akik súlyos betegség miatt vagy műtét után soványodtak le, és a lábadozás során szanatóriumban vagy otthon nyerték vissza az eredeti testsúlyukat.
Ezek az emberek az eredményes hízókúra után nem szoktak lefogyni. Hízókúra esetén mindig szem előtt kell tartani, hogy "ne essünk át a ló túlsó oldalára", ne váljunk egészséges sovány emberből potenciális beteggé, elhízottá.
Újabban a szanatóriumban kezelt tuberkulotikus betegeknél sem erőltetik túlzottan a hízást, csak addig, míg eredeti súlyukat vissza nem nyerték.
2002-11-18 10:26:07