A háziporatka Régóta ismert tény, hogy a házipor is okozhat hasonló tüneteket, mint a virágpollen. Ezt a megfigyelést már a múlt században leírták orvosi szakfolyóiratokban, de csak az 1960-as években jöttek rá, hogy a háziporban levő atka váltja ki az allergiás reakciót. Az utóbbi évek kutatásai igazolták, hogy önmagában a lakáspor nem allergizál, tehát atka nélkül nem okoz tüneteket.
Házipor atka
A háziporatka szabad szemmel nem látható ízeltlábú. (Tulajdonképpen nagy szerencse, hogy nem látjuk, mert az elektronmikroszkópos felvételeken a Spielberg-filmek szörnyeihez hasonlít.) A háziporatka mint ízeltlábú, igen népes családba tartozik, s legalább negyven közelebbi rokona van. Az atka az egészséges embernek egyáltalán nem okoz tünetet, sőt teljesen veszélytelen rá. Bizonyos értelemben véve még hasznosnak is mondható, mert eltakarítja a szemetünket.
Allergológiai szempontból két atkafélének van jelentősége a valódi háziporatkának és a lisztatkának, amelyet inkább vidéken találunk a lakásporban.
Az atka élettartama meglehetősen rövid: általában 8-10 hétig él. A nőstények 40-50 tojást raknak le, a tojásból kb. 20 nap alatt lesznek kifejlett példányok. Kedvezőtlen körülmények között elpusztulnak. Kedvelik a párás közeget, a 70-80 százalék relatív páratartalom és a 23-25 C körüli hőmérséklet a legkedvezőbb számukra. Az atka elsősorban a matracokban, a kárpitban és a szőrben található meg.
Tápanyagforrása az emberi hámszövet, a köröm, a szőr, de ugyanúgy kedveli az állati szőröket és tollakat is. Sőt, az atka táplálkozásához szükségesek apró, mikroszkopikus méretű gombák is, melyek a matracokban, heverőkben találhatók. Egy négytagú család már bőséges élelemforrása lehet az atkáknak, hiszen az ember naponta 1-2 gramm hámot veszt. Megdöbbentő adat, hogy 1 gramm házipor 15 ezer atkát tartalmazhat.
A közép-európai időjárást figyelembe véve, általában a nyár végén és ősz elején észlelhetjük a legnagyobb koncentrációt, télen viszont csökken a számuk az alacsonyabb nedvességtartalom miatt. Ha mesterségesen növeljük a páratartalmat - mint azt általában javasolni szokták a légúti betegségben szenvedőknek -, a számuk ismét emelkedhet.
Természetesen van összefüggés a tisztaság és az atkák mennyisége között, azonban, ahol ember lakik, különösen ahol még állatot is tartanak, előbb-utóbb megjelennek. Sokáig azt tartották, hogy alapos porszívózással vagy kémiai kezeléssel megszüntethető a probléma. Sajnos, ez nem így van. Ma már egyértelműen bizonyított, hogy az allergiát elsősorban az atka széklete okozza, amely cementszilárdságúra megkötve állandóan porlik a lakásban. Nem elég tehát az atkákat elpusztítani, hanem a székletet is el kell távolítani. Hagyományos takarítás után az erős ízelt lábakkal kapaszkodó atkáknak általában 70-80 százaléka a textilszálakon marad. Valószínűleg csak igen nagy teljesítményű porszívóval távolíthatnánk el őket. Sokféle porszívóügynök járja az országot, méregdrága gépeket ajánlva azzal, hogy ezek igazán hatásosak az atka ellen. Nem szabad bedőlnünk nekik. Amikor arról beszélnek, hogy porszívójuk akár 4-5 kg port is kiszív 20 cm mélyről, akkor jusson eszünkbe, hogy az atkák általában a textilnemű felületén találhatók, a hatásos védekezéshez tehát nem elegendő a porszívózás. A hagyományos vegyszerek csak igen rossz hatásfokkal működnek.
Szerencsére ma már vannak jó atkaölő szerek, amelyek nemcsak az atkát pusztítják el, hanem az atka székletét is feloldják a textilszálakról.
A Magyarországon kapható készítmények közül hatékony az Acatosan, és úgy tűnik, ugyanolyan hatásos az új Dizinpure-10 nevű vegyület is: alkalmazásuk után több hónapig atkamentes marad a lakás. Nem kell méregdrágán felszedni a padlószőnyeget és parkettázni, nem kell kidobni régebbi bútorainkat, nem kell a lakást rideg, üres kaszárnyává változtatni. Az igazi porfogókat azonban legjobb eltávolítani. A szobákat érdemes úgy berendezni, hogy lakályosak, de egyben szellősek is legyenek. A tollas ágyneműt célszerű műszálasra cserélni. Figyelembe véve az atka szaporodási feltételeit, törekedjünk arra, hogy minél szárazabb legyen a levegő. A hálószobában tehát elegendő - az alváshoz egyébként igen egészséges -20 C is. A lakás atkátlanítása mindenképpen szükségszerű feltétele a jó terápiának, hiszen gyakran tartózkodunk otthon.
Néha kénytelenek vagyunk olyan helyen tartózkodni, ahol tekintélyes lehet az atkakoncentráció. Ez a helyzet váratlan panaszokat okozhat a már régóta tünetmentes, gyanútlan betegnél. Ezért ha a rég látott vidéki rokonokhoz utazunk, és feltehetőleg a ,,tiszta” szobában fogunk aludni, ahol ki tudja, mikor takarítottak utoljára, akkor feltétlenül vigyük magunkkal a gyógyszereinket.
Az atka csak bizonyos magasságokban képes élni, így a magas hegyekben vagy mélyen a tengerszint alatt nem található meg. Nyári terveik kidolgozásánál az atkára allergiások - ha tehetik - vegyék figyelembe.
Végül fel kell hívni az aulára érzékeny betegelv figyelmét, hogy allergiájuk az édesvízi rákokra is kiterjedhet, mivel ezek rendszertanilag egy családba tartoznak az atkákkal, és vannak közös allergénjeik. Nem egy esetben számoltak be a betegek arról, hogy garnélarák fogyasztása után fulladtak vagy csalánkiütésük lett. Más állatfaj atkája, vagy a természetben található egyéb atkák is okozhatnak allergiás reakciót. Ezt a tényt érdemes figyelembe venni annak, aki atkára érzékeny, és - mondjuk - élelmiszerraktárban akar dolgozni, mert itt igen sok, a háziporatkával rokon atka élhet.
Az elmondottak alapján érzékelhető, hogy az atka által okozott allergiás betegségben szenvedők viszonylag eredményesen kiiktathatják életükből az allergén forrást, s ezzel jobb közérzetet biztosíthatnak maguknak.
Az állati szőrök
Az egész évben ható allergének másik jelentős csoportja a különböző állati szőrök és az állatról lehulló korpa. Leggyakrabban a macska és a kutya szőre okoz panaszt, de nem elhanyagolható más házikedvenceké sem, például a tengerimalacé, az aranyhörcsögé, az ugróegéré vagy a fehér patkányé. Régebben gyakori volt a lószőrérzékenység, ma ritkább, hiszen a bútorok kárpitanyagát már más anyaggal bélelik. Igaz, az újabban egyre divatosabbá váló lovaglás ismét előtérbe hozhatja ezt a problémát. A szarvasmarhaszőr-allergia igen ritka, leginkább a tehéntejre allergiások között fordul elő, mert keresztallergia léphet fel. Faluhelyen gyakori a nyúlszőrallergia is. Nem is gondolnánk rá, de a rókabunda, nercstóla szintén kiválthat allergiás reakciót. Ugyanez vonatkozik egyéb állati szőrmékre, például a hálószobában leterített báránybundára, amely tartós orrfolyást és szemgyulladást okozhat az arra érzékenyeknek.
Macskaszőr, mint allergén
A szőr általában a klasszikus allergiás reakció útján idézi elő a beteg panaszait, néhány esetben azonban a folyamat nem visszafordítható, és tartós károsodást okozhat a betegben. A szőrön kívül az állatok nyálában és vizeletében is vannak olyan fehérjetermészetű anyagok, amelyek allergiát válthatnak ki. Manapság a macskaszőr az egyik legjelentősebb és legagresszívebb allergén.
Nem nehéz elképzelni, hogy a macskák naponta mennyi szőrt hullajtanak el, hiszen szabad szemmel is látható a textilfelületeken, a bútorokon. Még az utcán tartózkodó ember ruházata is mérhető mennyiségű állati szőrt, különösen macskaszőrt tartalmaz. Ezek után elképzelhető, hogy a zárt lakótérben található szőr milyen koncentrációban fordul elő. Az állati szőrökre érzékeny betegek nagy többségének a nyílt téren azonban nincsenek panaszai, csak a lakásban, ahol együtt él kedvencével, és a parányi szőrdarabkákat naponta belélegzi. Az állatok ,,bundája” kiválóan közvetíti a különféle allergéneket, például a nyálból és a vizeletből származókat, ezekkel tehát éppúgy kapcsolatba kerülhet a beteg, mint az állat szőrével vagy korpájával.
Kutyaszőr, mint allergén
A kutya vagy macska fajtája nem lényeges, hiszen az allergiát kiváltó fehérjekomponens mindegyikben egyforma. Ezért felesleges a dobbermant más kutyára cserélni: a tacskó szőre ugyanúgy panaszt fog okozni. Nagyon helytelen, ha az aranyhörcsögre allergiás beteg azt gondolja, hogy elég az állatot a másik szobába költöztetni. Az állati szőrre érzékeny betegeknek nincs más választása: el kell ajándékoznia a kérdéses állatot. Ezután célszerű végiggondolnia, vajon milyen állati szőr lehet még a lakásban. Ezeket kivétel nélkül hermetikusan el kell zárni: a farkasbundát, a nercet, de még a nyúlszőrkalapot is.
Sokszor intelligens emberek is tétováznak, és nem tartják be a kapott tanácsokat, inkább szenvednek. Szélsőséges példát is említhetek: egy macskaszőr-allergiás, ekcémás és asztmás gyermek szinte hetente került kórházba, sajnos mindig súlyos állapotban. A szülő ugyanis macskát tenyésztett, és nem volt hajlandó belátni, hogy gyermeke szempontjából az az egyetlen megoldás, ha ezzel felhagy.
Nem ritka, hogy az iskolákban, óvodákban, bölcsődékben személyiségfejlesztő céllal különböző kis állatokat, például aranyhörcsögöt tartanak. Sajnos nehéz meggyőzni a pedagógusokat arról, hogy az allergiás gyermekek érdekében el kell távolítani az állatot. Sok példát lehetne felhozni állattartás miatt megromlott szomszédi kapcsolatokról is. Előfordult, hogy az állati szőrre allergiás gyermek szülei bírósági pert indítottak szomszédjuk ellen. Ez természetesen ritka eset, de a kölcsönös együttélés szabályait figyelembe véve, mindenkinek alkalmazkodnia kell embertársaihoz. Olyankor, amikor a szomszéd vagy gyermeke allergiás kedvenc állatunkra, meg kell találnunk a módját, hogyan segítsünk nekik problémájuk megoldásában.
Ha az állati szőrökre allergiás beteg vendégségbe készül, jobb, ha előre tájékozódik. Nem minden esetben zárják el ugyanis az állatot, ezért nem árt, ha gyógyszert visz magával, vagy megváltoztatja a találkozó helyét.
A madártoll
Az allergológusok sokáig azt gondolták, hogy a madártollon lévő háziporatkák okozzák az allergiás tüneteket. Ma már laboratóriumi vizsgálatokkal egyértelműen bizonyították, hogy a toll önmagában is előidézhet klasszikus allergiás reakciót.
Magyarországon elsősorban a liba- és kacsatoll szokott tüneteket kiváltani, amelyekkel a párnákat és takarókat töltik, újabban egyes kabátokat is tollal béleltek.
Az allergiás beteg éjjelente fullad, szeme begyullad és folyik az orra. Itt is csak egyetlen megoldás létezik: a tollas ágyneműt ki kell cserélni szintetikusra. Hasonlóan a libatollhoz, bármelyik madár tolla előidézhet allergiát. A csirke és más szárnyasok által okozott allergia elsősorban vidéken gyakori. A betegnek tanácsos elkerülni az állatot, tehát ne ő takarítsa a csirkeólat, háziasszonyként ne ő kopassza meg az ebédre szánt baromfit. A tollallergiás beteg otthonában ne tartson énekes madarat, papagájt, sőt kitömött madarat sem. Vadászkalapjáról, vagy legújabb kalapkölteményéről távolítsa el a tollat, mert is panaszokat válthat ki.
Gyakran kérdezik, hogy aki allergiás a madártollra, fogyaszthatja-e az állat húsát. Nagyon ritkán észlelünk olyan allergiát, amikor a hús is kivált panaszokat. Így emiatt teljesen felesleges diétázni a betegnek, mert kicsi a valószínűsége annak, hogy allergiás tünetek lépjenek fel a jó kacsapecsenye után.
A valódi allergiás reakción kívül a madár tolla, széklete más immunválaszt kiváltva - súlyos tüneteket is okozhat. Ha a beteg hosszú időn keresztül belélegzi a madár székletének porát vagy atoll részecskéit, tartós károsodás alakulhat ki a tüdejében. Ilyen esetben csakis egyetlen megoldás van: meg kell szüntetni a kiváltó okot, akár munkahely-változtatás árán is. Érthető, hogy a pályaválasztás elé kerülő allergiás gyermeket az allergológus óva inti attól, hogy madár- és díszhal-kereskedésben vagy baromfifeldolgozó üzemben helyezkedjen el, de a tolltisztítói munkakör sem igazán neki való.
Gombaallergének
Senki se gondoljon az üzletekben kapható sampinyonra, még kevésbé a vargányára, mert nem ezekről lesz szó, hanem az úgynevezett penészgombákról. A penészgombák nemcsak a lakásban találhatók meg, hanem kinti környezetünkben is: a korhadó fákban, a rothadó avarban.
Hogyan allergizál a penész? Akárcsak a virágok, a penészek is termelnek sajátságos pollent, melyet spórának nevezünk. Amikor belélegezzük a levegőben szálló spórát, allergiás reakció léphet fel. A levegőben található spóra mennyisége nagymértékben függ az időjárástól: késő nyáron és kora ősszel éri el a maximumot.
A gombák a meleg, párás környezetet kedvelik, így érthető, hogy a rosszul szellőző lakásokban előbb-utóbb előbújik a penész. Néha magunk is hozzájárulunk ehhez párásítási szokásainkkal.
Megmagyarázhatatlan az a tévhit, amit a legtöbb beteg tudni vél és terjeszt, hogy az állandó párologtatás megelőzi a légúti megbetegedéseket. Közép-Európában - szerencsére - olyan jók a klimatikus viszonyok, hogy gyakori szellőztetéssel a téglalakásokban, de még a panelházakban is elérhetjük azt az optimális páratartalmat, ami a nyálkahártyánknak szükséges. Ha naponta többször szellőztetünk, éjszakára pedig a fűtést 20 C-ra állítjuk, akkor reggelre nem érezzük kiszáradtnak a torkunkat.
A cserepes virágok mértéktelen felhalmozásával szintén hozzájárulunk a penészek megtelepedéséhez a lakásban. Néha egész kis trópusi dzsungelt alakítunk ki arra gondolva, hogy a növénytartás egészséges. Valóban az, de csakis mértékkel. A legtöbb virágföld penésszel szennyezett, és a növény károsítása nélkül nem nagyon tudjuk a gombákat körtani, érdemes tehát már eleve mesterséges földet vásárolni.
Mi a teendő, ha a lakásban penészesedést: észlelünk? Mindenképpen el kell távolítanunk a gombákat.
Ha a szoba falán kiüt a salétrom, meg kell keresnünk az okát: a szigetelési hiányosságot vagy más problémát. Addig is célszerű minél kevesebbet tartózkodni abban a szobában. A fürdőszobában észlelt penészt egyszerűen formalinnal megszüntetjük, és ha a helyiségnek nincs saját szellőzése, akkor egész napra hagyjuk tárva-nyitva az ajtaját.
A penész nemcsak a klasszikus allergiás reakciót tudja előidézni, hanem - hasonlóan a madár székletéhez, tollához - súlyos gyulladásos tüdőelváltozást is okozhat. Szerencsére ez igen ritka. Ha megteszünk mindent azért, hogy lakásunk penészmentes legyen, akkor ezen betegségek kialakulását is megelőzhetjük.
Oldalak: 1
Kósa, L.; Allergia SubRosa Kiadó
2002-12-01 16:28:45
Metakereső
Főoldal
)
)
)
Levél a szerkesztőségnek 
