Egy Miamiban készült tanulmány szerint javítható a gerincsérültek járóképessége
Gerincvelő-sérülést szenvedett patkányok normális járófunkcióik 70 százalékát visszanyerték egy három részből álló kezelés után. A University of Miami School of Medicine kutatója, dr. Mary Bartlett Bunge áttörésnek tartja az eredményeket.
– Merőben új út lesz valószínűleg járható az emberi gerincvelő sérüléseinek kezelésében – mondja a kutatónő, aki arra a kérdésre azonban, mikor kezdődhetnek meg a klinikai kísérletek, nem válaszolt.
A gerincvelő az agy és az izmok közt idegsejtek hálózatának segítségével viszi az üzeneteket. Kémiai jelzések általában megakadályozzák, hogy ezek az idegek újra kifejlődjenek, ami bénuláshoz vezet, ha a hálózat baleset következtében megsérül.
A kutatás célja az idegsejtek újratermelése és újbóli összekötése volt.
A Miamiban készült tanulmányban állatok százain kísérleteztek, melyeknél a gerincvelő mellkasi szakaszát zúzták meg. Ilyenkor az alsó végtagok bénulnak meg, ez az Egyesült Államokban élő mintegy 243 ezer gerincsérült betegnél a legáltalánosabb károsodás.
A kutatók Schwann-sejteket ültettek át a regenerálódás helyéről, a környéki idegekből, áthidalva a gerincvelő sérült területét, hogy elősegítsék az idegnyúlványok újratermelődését. Ezek a sejtek állítják elő az idegrostokat egymástól elválasztó myelin hüvelyt is.
Korábbi kutatások során már sikerült új idegrostok kifejlődését elérni a sérült területeken, ám ezek túl hamar abbahagyták a növekedést.
A kutatók ezért a beültetéseket más kezelési formákkal kombinálták. Ilyenek voltak a ciklikus AMP-injekciók, ez a közvetítő molekula arra ösztönzi az idegsejteket, hogy növesszék összekötő rostjaikat. A másik kiegészítő kezelés a Rolipram volt, ez megakadályozza a ciklikus AMP lebomlását. Minél tovább marad életben a ciklikus AMP, annál hatásosabban működhet.
A Rolipramot a német Schering AG antidepresszánsként fejlesztette ki, jelenleg folynak a sclerosis multiplex elleni lehetséges gyógyszerként való alkalmazásának kísérletei.
Nyolc hét elteltével a kezelésben nem részesült patkányok meg tudtak ugyan tenni néhány lépést, de nem tudták lábaikat folyamatosan egymás elé helyezni. A kezelésben részesült állatok azonban a járásképesség 70 százalékát visszanyerték, ami döbbenetes javulásnak számít.
Nagy eredmény, hogy, a kutatók szavaival „a hátsó végtagok tudták, mit csinálnak az elülsők”.
A hármas kezelésben részesített állatoknál több szövet volt található a gerincvelőben, mint a kezeletleneknél, ami arra utal, hogy megállt az ilyen sérüléseknél általános szövetpusztulás folyamata. A beültetett területen 500 százalékos volt az idegrostok számának növekedése is.
Metakereső
Főoldal
)
Levél a szerkesztőségnek 
