(MTI-Press) - Az első, Magyarországon született lombikbébi már elmúlt 15 éves. Ma már évente mintegy kétezer baba jön világra, hozzá hasonló módon. Sokak szerint lehetnének akár tízszer ennyien is, ha jutna elég pénz a beavatkozásra. Valóban csak a pénz számítana?
Csak pénzkérdés, és gyerekhez jutna az a körülbelül 20 ezer magyar pár, akik utódért áhítoznak, de természetes úton nem számíthatnak a gyermekáldásra - állítják sokan. Többnyire ezt gondolják azok is, akik aggódnak a magyar népesség krónikus csökkenése miatt, mert szerintük a lombikbébi program segítségével jelentősen lehetne mérsékelni a népesség fogyatkozását.
- Valóban mindez csak a pénzen múlik? - kérdeztük dr. Urbancsek Jánost, a SOTE I-es számú szülészeti és nőgyógyászati klinika asszisztált reprodukciós osztályának osztályvezető docensét.
- Tény, hogy sok múlik az anyagiakon, de korántsem minden. A lombikbébi programban történő részvételt ugyanis szigorú szakmai, jogi és etikai szabályok határolják be. Tudjuk, hogy a gyerekre vágyóknak 10-12 százaléka csakis a meddőségi kezelésekben bízhat. Ezek a kezelések többfélék és a lombikbébi program csak utolsó lehetőségként jöhet számításba, tehát a végállomást jelenti ezen az úton - szögezi le a docens.
Az 1997-es egészségügyi törvény, majd az azt követő, egy évvel későbbi miniszteri utasítás szabályozza a meddőségi vizsgálatok és beavatkozások menetét. Tehát nem csupán elhatározás, igény és szándék kérdése, hogy a meddőnek nyilvánított nő a gyógyszeres kezelést vagy egyéb, mesterséges technikát vesz igénybe. Kétségtelenül a "legdivatosabb", legkorszerűbb lehetőség a lombikbébi program nálunk is, mióta 1989-ben hazánkban is megszületett az első ilyen baba.
A klasszikus módszer az évek során rendkívül sokat fejlődött. Többek között az intracitoplazmikus spermium injekciót is alkalmazzák, amelynek lényege, hogy a hímivarsejtet mikroszkópikus eljárással fecskendezik be a petesejt plazmájába. Ezzel a módszerrel el lehet érni, hogy a férj gyenge életképességű ivarsejtjeinek is megtermékenyítő hatásuk legyen. Sőt, ma már alkalmazzák a lézeres embriókeltetést is, amikor a túl vastag burkon kis nyílást vágnak, hogy könnyebben ki tudjon bújni az embrió. A különféle korszerű, mikromanipulációs eljárások mindegyikének az a célja, hogy magasabb terhességi és gyermekszületési számot érjenek el.
- Az orvostudományon tehát nem múlik a siker. Mivel a költségekről is szó esett, meg kell mondani, hogy nem olcsó eljárásról van szó. Az egészségpénztár öt próbálkozást finanszíroz, de csak a kezeléseket téríti, a gyógyszert döntően a pároknak kell megvenni, ami esetenként 100-150 ezer forintba is belekerülhet - tájékoztatott Urbancsek doktor.- A nemzetközi gyakorlat ettől némileg eltér: három kezelést fizet az egészségbiztosító, de teljesen, tehát a gyógyszert is beleértve. A gyógyszeren kívül 2-300 ezer forint egy kezelés, amely csak a legritkább esetben elég. A tapasztalatok szerint az esély mindössze 30 százalék. Évente általában 6-7 ezer pár vesz részt a programban, mintegy 2 ezer gyerek születik e módszerrel. Ez az évi születések számához viszonyítva mintegy 2 százalék. Hogy ez sok vagy kevés, az nézőpont kérdése. Van olyan szomszédos ország, ahol kétszer ennyi lombikbébi születik.
-A program bővítésének szorgalmazói azt állítják, hogy 3-4 milliárd forintnyi többlet-ráfordítással nálunk meg lehetne tízszerezni a lombikbabák születését.
- Ez akkor lenne igaz, ha csak a pénz számítana. De már szó volt orvosszakmai, jogi és etikai problémákról. Meghatározott vizsgálatsor előzi meg a döntést minden esetben, hogy indokolt-e a költséges technológia, vagy más úton is elősegíthető a nő teherbe esése. Ezekben a vizsgálatokban a pár mindkét tagjának részt kell vennie. A döntés előtt a meddőség tényleges okát hitelt érdemlően meg kell állapítani és eszerint kell az orvosnak optimális javaslatot tenni a kezelésre. Alapelv, hogy a legkevésbbé kockázatos, legegyszerűbb, legolcsóbb olyan kezelést végezzük, amely még azonban reális eséllyel kecsegtet a terhesség létrejötte szempontjából. Bár a nyugati világban terjed egyfajta üzleti szemlélet e területen, és sok szakember is hajlamos a meddőség és a lombikbébi program közé egyenlőségjelet tenni, ennek ellenére a szervezeten kívüli megtermékenyítés nem válhat a meddőség egyetlen kezelési módjává - állítja meggyőződéssel a doktor.
A jogszabályok szerint csak házaspárok, illetve élettársi kapcsolatban élők vehetnek részt a programban, ez utóbbiaknak közjegyző előtt kell vállalniuk az utódot. Érvényben vannak "sántító", nehezen értelmezhető jogi fogalmak is. Ilyen például a dajkaanyaság kérdése. Ez nálunk tiltott, holott igény lenne rá. Ugyanakkor a petesejt adományozása megengedett, de a donornak anonimnak kell maradnia, és nem kaphat anyagi ellenszolgáltatást. Ez a "fából vaskarika" tipikus esete, ugyanis ennek értelmében csakis rokon, családtag jöhet számításba donorként, de, ha a rokonság köréből való a donor, akkor nemigen maradhat anonim.
- Újabban parlamenti körökben is szóba került a lombikbébi program és az abban részt vevő nők fokozott támogatásának igénye...
- A program bővítését, - ahogy már említettem - a jelenlegi finanszírozási rendszer nem teszi lehetővé. Ami a nők védelmét illeti, az természetes, ugyanolyan jogokat kell élvezniük, mint a hagyományos úton teherbe eső nőknek.
A meddőség nem szégyenbetegség, nem társadalmi megbélyegzést, hanem támogatást igényel. Az viszont eltúlzott igény, hogy őket már a kivizsgálás időpontjától kezdve védelem illesse meg. Annak ellenére, hogy valóban sok és sokféle vizsgálat, ellenőrzés, kezelés kíséri ezt az eljárást, idő és türelemigényes, de sehol a világon nem biztosítanak emiatt kivételezett helyzetet számukra - zárja a beszélgetést az osztályvezető docens.
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
