Hasonló módon zajlanak, mint az újszülöttkorban, s a teendők is hasonlóak,
azonban egy jelentős különbség mégis van. A csecsemők, különösen az idősebb
csecsemők már nem vagy már nem csak szopnak. Ez rontja a védekező képességüket
a bélfertőzések ellen.
Ugyanis az anyatej tartalmaz olyan ellenanyagokat, amelyek
megvédik vagy segítik a csecsemőt főleg a baktériumok okozta bélfertőzések elleni
védekezésben. (Egyébként az újszülöttkornál említett galambok által Salmonellával
fertőzött baba anyatej hiányában már nem szopott: ez is egy döntő érv a szoptatás
mellett.)
A baktériumok által okozott bélfertőzések között itt lehet megemlíteni a vérhas-,
és a nálunk szerencsére nem jellemző kolera megbetegedéseket és az
egyre gyakoribb, Campylobacter jejuni nevű baktérium által okozott bélfertőzést,
hasmenést.
Hogyan diétáztassuk a csecsemőt?
Kétfelé kell választani a diéta megtervezését. Hányás esetén, még ha
ez hasmenéssel társul is, előbb a hányást kell megszüntetnünk. Ezt úgy
érhetjük el, hogy lehetőséget adunk a gyomor regenerálódására, pihentetésére.
Ilyenkor, amíg a hányás biztonsággal meg nem szűnt, nem tudunk a hasmenést fogó,
a toxikus anyagokat megkötő diétás ételeket (vizes sárgarépa, krumplipüré -
saját főzőlevükkel összetörve - reszelt alma, Oriza) adni, mert ezek még nehezen
emészthetők a gyomornak. Ilyenkor a cél, hogy folyadékhoz és kalóriához
juttassuk a beteget. Erre a célra a legjobban megfelelőbb a cukros tea,
de ekkor még citrom nélkül. Csak ha már 5-6 órája nem hányt a csecsemő,
akkor lehet óvatosan, fokozatosan kipróbálni ezek adását.
A bélfertőzésben szenvedő baba ne kapjon tejet vagy tejcukrot tartalmazó
tápszert, ugyanis a tejcukor felszívódása sérül legelőször.
A gyorsabb gyógyulás érdekében, s hogy ne legyen visszaesés, ezt a szigorú
diétát a megszokott állagú székletig meg kell tartani.
Nem fog-e éhezni a csecsemő? Ha sikerül elég cukros teát itatni, majd
a fenti ételekből adni, akkor nem. Viszont ha sietünk a diéta feloldásával,
tovább húzódik a betegség. Lehet, hogy egy darabig szívesen eszik a baba - míg
az elhibázott ételek nyomán az ismételten fellépő hascsikarások miatt
el nem megy a kedve az evéstől -, de miután nem tudja megemészteni és felszívni
a tápanyagokat, hiába eszik, valójában éhezni fog.
Hányás esetén hol szokták a legtöbb hibát elkövetni? Tapasztalatom szerint
a legtöbb szülő tudja, hogy a hányáskor folyadékot veszít a csecsemő, ami
igen veszélyes lehet. Fél, hogy kiszárad a baba, ezért rögtön a hányás után
jól megitatja. Szerencsés esetben teával, de sajnos néha azt tapasztalom, hogy
tartósítószert tartalmazó gyümölcslével vagy tejjel. Emiatt viszont rövid időn
belül újra hányni fog - ezzel azt lehet csak elérni, hogy nemcsak az ivásszünet
miatti folyadékhiány következik be, hanem még az igen fontos, a szervezet vegyhatásáért
felelős Na-ionokat is veszít a gyermek, sőt a gyomorváladékkal további folyadékot
is kihány.
Ha ezt elég "következetesen" csináljuk, ebből az ördögi körből ki sem tudunk
törni, a gyomornak nincs ideje megnyugodni, és egyenes következmény lesz a kiszáradás,
a kórházba szállítás. Tapasztalatom szerint a kiszáradás veszélye miatt kórházba
került csecsemők a következő módon végül is elkerülték az infúziót, a vénába
juttatott cukros, sós folyadék adását:
1. A hányást követő 1-1,5 órában még teát se adjunk. Ennyi időt ki lehet bírni
étlen-szomjan - pláne ha ez éjszaka van, amikor amúgy sem szokott enni a csecsemő.
2. Ha ismétlődik ez idő alatt a hányás itatás nélkül is, akkor onnan számítsuk
az 1-1,5 órát.
3. Az előzőleg elkészített - decinként 2 kk cukrot és egy csipetnyi sót tartalmazó
- hideg teából adjunk egyelőre csak 1-2 kávéskanállal. Várjunk 10-15 percet
és ismét adjunk 1-2 kávéskanál teát. Így ismételjük 1-2 órán keresztül, s csak
utána, ha megszűnt a hányás, adjunk eleinte kicsit több teát, majd egyre gyakrabban.
Ne adjuk a nagyobb csecsemőnek a kezébe a poharat vagy cumisüveget, mert
akkor nagyobb mennyiséget ihat egyszerre, ami növeli a hányás veszélyét. A szülő
is csak kanállal adja a teát, mert így jól láthatóa mennyiség és követhető,
hogymennyit ivott a gyerek!
Mit ehet a beteg csecsemő?
Mint általában a beteg gyermekeknek, nekik is rosszabb az étvágyuk, a sok köhögéstől
és a lenyelt, felköhögött váladék miatt könnyen hánynak. Ezért ilyenkor nem
szabad erőltetni a szopást, az evést. Rá lehet bízni a babára, hogy mennyit
és mit akar enni.
Arra viszont törekedni kell, hogy folyadékhoz és könnyen emészthető tápanyaghoz,
kalóriához jusson. Erre a célra nagyon jól megfelel a máskor nem kívánatos cukros
tea vagy forralt vízből készített cukros limonádé.
Ne készítsék a teát vagy a limonádét tartósítószert tartalmazó citromlével,
hanem csak friss citrom levével.
A cukor emésztése, felszívása, hasznosítása nem igényel komoly munkát az emésztőszervektől,
nem terheljük a beteg csecsemőt. Szerencsére az esetek nagy részében ők maguk
igen jól érzik ezt, s étvágytalanságuk mellett azért elég sok teát, limonádét
isznak meg, ami fedezi kalóriaszükségletüket.
Az természetes, hogy ilyenkor az egyéb tápanyagok (fehérje, zsír) bevitele
elégtelen, de a gyermek gyógyulásával párhuzamosan az étvágya is visszatér,
szinte jobb is lesz, mint a betegség előtt, pótolja a veszteségeit.
Oldalak: 1
Molnár, Z.; Legyen egészséges a gyermekünk! 1997; SubRosa Kiadó
2003-01-07 11:21:35