A Los Angelesi Shrine Auditorium színpadán, az Oscar-díjak átadásakor úgy tűnt,
Kim Basinger csak azért olyan izgatott, mert az ő neve is ott szerepelt a jelöltek
- és a díjazottak - között.
Ám a színésznő számára a nyilvános szereplés nem volt mindig könnyű feladat,
bár már több mint 30 mozi- és TV-film áll a háta mögött.
A díjátadás előtt egy talkshow-ban Kim Basinger felidézte azt az időszakot,
amikor nap mint nap meg kellett küzdenie pánikrohamaival és agorafóbiájával,
ami szinte lehetetlenné tette, hogy közönség előtt mutatkozzon. Egyszer annyira
súlyossá vált a helyzet, hogy négy hónapig ki sem mozdult otthonról.
Az agorafóbia vagy tériszony egyik szélsőséges formája, ha valaki már ki sem
bír lépni az otthona kapuján, vagy egy bizonyos körzeten kívül nem képes mozogni.
Az orvostudomány szerint az agorafóbia a nyílt vagy közterületektől (nagy terek,
bevásárlóutcák, tömeg) való beteges irtózás. Az ilyen helyekről nehezen lehet
elmenekülni vagy itt nehéz segítséget találni, ha jelentkezik a pánikroham.
A pánikroham ennek a beteges irtózásnak a rövid de fokozott érzékelése, amelyet
fizikai tünetek sora - légzési zavarok, szapora pulzus, szédülés, hányinger
- kísér. Akikre egy ilyen pánikroham tör rá, azok gyakorta azt hiszik, szívinfarktusuk,
vagy egyéb rohamban fellépő betegségük van.
"Képzeljük csak el: ott ülünk nyáron a csúcsforgalomban, és egyszercsak azt
vesszük észre, hogy mintha valami gond lenne a légzésünkkel, a pulzusunkkal.
'Most jól vagyok, vagy történt valami?' - kérdezzük magunktól ilyenkor," vázolta
a helyzetet Charles Melville, a téma szakértője.
"Minél többet gondolkodunk azon, hogy valami nincs rendben, a szív természetesen
egyre szaporábban kezd el verni, az adrenalinszint megemelkedik. Ez az ördögi
kör addig forog, amíg valódi pánikroham lép fel," mondta Melville.
A tériszonyban szenvedőknél a pánikbetegség sokkal intenzívebb. Ok annyira
tartanak a pánikrohamoktól, hogy szinte menekülnek minden nyilvános, szabad
területrol, és inkább messze elkerülik az ilyen szituációkat.
Melville-nek van néhány otthonhoz kötött betege is, akiket gyakran felkeres.
Ok képtelenek munkába járni, de sokan még a postaládáig sem mernek kimenni.
A National Institute of Mental Health adatai szerint 3-6 millió amerikai szenved
élete valamely szakaszában pánikbetegségben, egyharmaduknál pedig agorafóbia
is jelentkezik. A betegek többsége nő, a nemek aránya megközelítőleg 3:1.
Sok tériszonyos beteg számol be arról, hogy nyilvános helyen pánikrohamok törtnek
rá. Ezek után az ilyen nyílt helyeket már automatikusan a pánikrohamokhoz társítják,
tudtuk meg Barbara Rothbaumtól, az Emory Klinika specialistájától.
A főként fiatal felnőttkorban kialakuló pánikbetegség pontos okai ismeretlenek.
A pszichológusok többsége genetikai okokat sejt a jelenség hátterében.
Melville szerint páciensei nagy részének már gyermekkorban voltak szorongásos
problémái. Kim Basinger például irtózott az iskolától, és annyira félénk volt,
hogy az anyja külön megkérte tanárait, hogy nyilvánosan ne feleltessék.
Szerencsére megfelelő kezeléssel az esetek 70-90 százaléka gyógyítható, és
a korán megkezdett terápiával megelőzhető, hogy a pánikbetegség agorafóbiává
fejlődjön.
Az antidepresszánsok - Prozac, Paxil, Zoloft, Luvox - enyhítik a szorongást,
de naponta kell szedni őket, és hatásuk sem jelentkezik azonnal. A nyugtatók
is eredményesek lehetnek; ezeket csak alkalmanként kell használni.
Ugyancsak sikeresnek bizonyult a pszichoterápia egyik formája, az úgynevezett
kognitív viselkedésterápia, amelynek segítségével a páciensek képesek megszabadulni
a pánikrohamokhoz vezető káros gondolataiktól.
A terápia részeként a betegeket fokozatosan szoktatják hozzá a rettegést okozó
szituációkhoz, először a terapeuta vagy egy másik páciens társaságában, majd
egyedül. A kezelés egyetlen hibája, hogy sok időt emészt fel, és éppen ezért
igen sokba is kerül.
Újabban pedig a virtuális valóság alkalmazása a legnagyobb ígéret az agorafóbiások
kezelésében, hiszen biztonságos és olcsó módszer. A virtuális térbe egy kis
képernyőkkel felszerelt sisakon keresztül léphet be a páciens. A virtuális környezetben
könnyen modellezhetők az olyan helyzetek, mint az autóvezetés vagy a séta a
nyílt utcán.
A kutatók eddig a virtuális valóságot a magasságiszony kezelésére, illetve
a repüléstől való félelem leküzdésére próbálták ki, mondta Rothbaum.
Megjelent: Cox News Service
Oldalak: 1
Kim, L. L.; The New York Times Health News Service Medincorp
2002-07-31 20:28:52
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
