A pánikbetegség a leggyakoribb szorongásos tünetegyüttes, amellyel az orvosi
gyakorlatban találkozni lehet. Mely tünetekről is van szó?
Minden előzmény és bevezető nélkül, váratlanul fellépő szorongásos tünetek
jellemzik magát az úgynevezett pánik rohamot. Erős vagy felgyorsult szívdobogásérzés,
mellkasi fájdalom, légzési nehézségek élménye, levegő után kapkodás, remegés,
verejtékezés, bőrpír, forróságérzés, bizonytalan szédülés, hányinger fellépése
jellemzi a testi tünetek oldaláról. Pszichés tünetei között a megőrüléstől,
illetőleg a haláltól való félelem szerepelhet.
A fenti tünetek tehát hirtelen, másodpercek alatt lépnek fel, mintegy tíz perc
alatt elérik maximális intenzitásukat, majd egy órán belül meg is szűnnek. Természetesen
rendkívül kínzóak, és aggodalomra, félelemre adnak okot -, hiszen súlyos szervi,
testi elváltozás gyanúját keltik.
Egy-egy roham lezajlása után már az előrevetített, szorongás rontja a közérzetet,
a hangulatot, hiszen egy újabb roham jelentkezési ideje kiszámíthatatlan. Éppen
ezen előrevetített szorongásnak lehet a következménye az, hogy a betegség házhoz
köti az ember: a pánikrohamtól való félelem ugyanis megakadályozza, hogy bátran
közlekedjenek az utcán, gond nélkül bevásároljanak, egyedül intézzék el dolgaikat.
Nem egy szorongó beteg csupán hozzátartozói kísérettel, vagy félve a gyalogos
közlekedéstől kerékpárral, autóval, vagy egyéb közlekedési eszközzel meri elhagyni
lakását.
Érthető, hogy ez mind saját maga számára, mind pedig környezetének is rendkívül
kellemetlen, kínzó, nehezen elviselhető lehet. Ezen az úgynevezett agorafóbián
túlmenően a betegség másik lehetséges következménye a depresszió. A kialakult
rossz hangulatnak a szorongásoktól, a bizonytalanságtól való félelmen túl oka
a személyes korlátozottság, az állandósult betegségélmény- és esetleg a környezet
rosszallása is.
Amint az utóbbi évtizedben kiderült, a pánikrohamoknak jól megmagyarázható
biológiai háttere van: mégpedig az agy bizonyos területein lévő hormonok egyensúlyának
megbomlása tehető értük felelőssé. Erre a felborult hormonális egyensúlyra,
ennek visszabillentésére irányulnak a terápiás beavatkozások is.
A megfelelő ideig és dózisban alkalmazott speciális pánikbetegség-ellenes és
hangulat-stabilizáló készítmények kedvezően befolyásolják a tüneteket. Amennyiben
a beteg mozgásköre már korlátozottá vált, úgy ezen túlmenően célszerű pszichoterápiás,
viselkedésterápiás gyógykezelés bevezetése is.
Az érintetteknek és a hozzátartozóknak is tudniuk kell: a pánikbetegség betegség,
a gyógyszer pedig okának megszűntetését célozza. E gyógyszerelésben pedig -
hasonlóan a depressziós jellegű kórképekhez - hosszútávú gyógykezelés szükséges.
Sokszor több évig tartó folyamatos gyógyszerszedés indokolt a teljes tünetmentességhez
- a normális életvitel fenntartásához. Ez azt jelenti, hogy átlagban 4-6 hét
alatt kialakul a stabil gyógyszerhatás, és tünetmentesség, azonban ha ekkor
sor kerülne a gyógyszerelhagyásra, kiújulna a betegség. Jó együttműködés páciens
és kezelőorvosa közt a gyógyulás záloga.
Következményei - szövődött betegségek
Azok között a szorongó emberek között, akik nem részesülnek a megfelelő gyógykezelésben
- akár mert saját maguk sem betegségként értékelik problémájukat, akár, mert
nem akarják mások tudomására hozni panaszaikat, vagy azért, mert nem tudják,
hova, kihez forduljanak -, mégis sokan vannak, akik önmagukat "gyógykezelik",
öngyógyítják.
Maga a szorongás lehet jól körülírt pszichés betegség, illetve annak része
(mint például a korábban taglalt pánikbetegség is), de lehet egy adott személyiségre
jellemző reakciómód is. Azonban a szorongásnak akármilyen oka van, mindenképpen
enyhítést szokott megkívánni.
A szorongásoldásra a leggyakoribb öngyógyító megoldás az alkoholfogyasztás.
Rögtön szeretném hangsúlyozni, hogy rendkívül rossz lépés! Mellékhatásai (az
idegrendszer károsítása, és a belső szervek, különösen a máj állapotának romlása)
súlyosak és kedvezőtlenek, nagy a hozzászokás veszélye -, és csupán pillanatnyi
hatása van (ekkor is mellékhatásokkal kisérve). Tehát a szorongás alapvető okát
nem szünteti meg, ugyanúgy, mint a nem kellő javaslat alapján megválasztott
és adagolt nyugtatók. Ezekről hasonló mondható el, mint az alkoholról. Mind
magának a szorongásnak, mint a rá szedett-alkalmazott gyógyszereknek, készítményeknek
újabb nem kívánatos következménye lehet depresszió.
A következményes alulhangoltság, a saját tünetegyüttesével adódik hozzá a korábbi
tünetekhez, rontván a helyzetet. Sajnos, maguk a szorongók is felelőssé tehetők,
hogy a legkülönbözőbb utakon-módokon beszerzik nyugtatóikat -, ugyanakkor az
észlelő orvos felelőssége és kötelessége a szorongás tüneteinek felismerése,
okának tisztázása, a jól megválasztott terápia bevezetése.
Tehát: első lépés a tünetek azonosítása, és annak eldöntése, fennáll-e, és
ha igen, milyen szorongásos kórkép?
Amennyiben ez tisztázódott, úgy a megfelelő terápia beállítása következik.
A régi típusú nyugtatók ma már nem számítanak korszerűnek- A szorongás gyógyításának
megközelítése sokkal komplexebb lett: megengedhetetlenné vált, hogy a mindennapi
életvitel minőségét rontó gyógyszereket szedjen az ambulánsan kezelt beteg.
(Természetesen a betegség súlyos fázisában, amikor esetleg egy kórházi gyógykezelésre
is sor kerülhet, ismét mások lehetnek az alkalmazott készítmények.) A cél a
szorongás megszüntetése, a normális életvitel és munkaképesség helyreállítása,
ez pedig a korszerű gyógyszerekkel, és szakorvos irányításával ma már jól kivitelezhető.
Metakereső
Főoldal
)
Levél a szerkesztőségnek 
