A vaginizmus a hüvely alsó harmadának kontrollálhatatlan, görcsös összehúzódása. Megnehezítheti, esetenként akár lehetetlenné is teheti a hímvessző behatolását a hüvelybe. Bár öszszetett problémáról van szó, jó hír, hogy mégis kezelhető.
A vaginizmusnak különböző fokozatai vannak.

Enyhébb megnyilvánulásakor az érintett nő még képes felhelyezni magának egy tampont, az intim együttlét pedig fájdalommal jár.

Súlyosabb esetekben nem csak a szexuális kontaktus lehetetlen, hanem még a nőgyógyászati vizsgálat is!

„Típustan"

A vaginizmusnak több fajtája is lehet:

• szituatív: helyzethez kötődik, a görcsösség reflexszerűen jelentkezik, abban a pillanatban, amikor valamit be akarnak vezetni a vaginába
  
• permanens: huzamosabb ideig tapasztalható, a szituációtól független az összeszűkülés
  
• elsődleges: izoláltan keletkezik, vagyis nincs összefüggésben más testi panaszokkal
  
• másodlagos: ebben az esetben a vaginizmus valamilyen betegséghez, fájdalomhoz kapcsolódóan alakul ki, például egy hüvelybe kapott korábbi injekció emlékének hatására

Okok és összefüggések

Különösen az elsődleges vaginizmusnál tanácsolják a nőgyógyászok pácienseiknek, hogy problémájuk orvoslása érdekében – mivel annak lelki okai lehetnek – keressenek fel pszichoterapeutát.

A „vaginizmuskutatáshoz" kapcsolódó tanulmányok többsége is a lelki háttér megtalálásának fontosságára helyezi a hangsúlyt.

A legkülönbözőbb hipotézisek léteznek azzal kapcsolatban, hogy miként alakul ki a vaginizmus. Inkább mókás, mintsem megalapozott az az elképzelés, miszerint vaginizmustól sokszor azok a nők szenvednek, akiknek hosszú ideig hiányzott az életükből a szexualitás, és vágyaik teljesülésének hatására, az örömtől alakul ki hüvelygörcsük.

Ugyancsak indokolatlan az a feltevés is, mely szerint a probléma hátterében a férfiak iránti gyűlölet, avagy leszbikus beállítódás áll, illetve nemi erőszak következménye.

FONTOS! A vaginizmust ritkán váltja ki egyetlen traumatikus élmény, kialakulása sokkal inkább hosszabb folyamat következménye.

Megint mások úgy vélik, hogy a probléma elsősorban azokat a nőket érinti, akik lelkileg elhatárolják magukat embertársaiktól, felelősségteljes állásban dolgoznak, gyakran kell nemet mondaniuk, és még szexualitásuk felett is ellenőrzést akarnak gyakorolni.

Helytelenül feltételezik azt is, hogy a hüvely összeszorulása a szüzesség elvesztésétől vagy a teherbe eséstől való félelem testi megnyilvánulása. Hasonlóképpen a tudat alatti elutasítást sem lehet mindig az okok közé sorolni.

Szintén hiba azt hinni, hogy a vaginizmus gyökerei a korai tinédzserkorban keresendők, mert ekkor történtek az első kellemetlen élmények, például a tampon felhelyezésének nehézségei.

Mindazonáltal a helytelen szexuális nevelés valóban fontos szerepet játszhat: a terápiák során ugyanis gyakran kiderül, hogy a szülők a szexualitást helytelenül „piszkos", „fájdalmas", „elítélendő" dologként állították be gyermekük előtt.

A leggyakrabban előforduló gond az, hogy a nők egyszerűen nem mernek semmit a vaginájukba helyezni, fogadni, szorongásuk pedig fóbiává alakul át. Sokan még hüvelyük környékének megérintését, illetve tükörben való megnézését is visszataszítónak tartják...

Ilyen esetekben egyértelműen lelki problémáról van szó, hiszen az érintettek rendellenesen viszonyulnak saját nemiségükhöz. Amikor túllépnek ezen, s elfogadják testük ezen részét is, a behatolás rövid időn belül nehézségek nélkül megtörténhet!

A vaginizmust gyakran a szülőkkel – főleg az apával – való rossz kapcsolattal is magyarázzák, ám nagy a valószínűsége annak, hogy ez nem lehet a kiváltó ok.

A realitás talaján állva...

Van néhány általános jellemző, amely valóban felelőssé tehető a vaginizmus létrejöttéért.

A leggyakrabban előforduló ok, hogy a nők, különösen testi fejlődésük időszakában, gyermek- és tinédzserkorukban hosszabb időn keresztül folyamatosan stressz alatt álltak, amitől feszültté és görcsössé váltak. Egy bizonyos idő elteltével azután gyakran tudatosodik az érintettekben, főleg az elsődleges vaginizmusnál, hogy voltaképpen nemcsak a medencéjüket, hanem testüket sem tudják ellazítani.

A vaginizmus kialakulását elősegítő, még feltérképezetlen, ám jóllehet egyáltalán nem ritka jelenség az olyan korai és intenzív önkielégítés, amit a mielőbbi orgazmus elérése érdekében, a hüvelyi izomzat rendszeres és erős megfeszítése kísér. Ha valaki kezdettől fogva e módszert részesíti előnyben, úgy járhat, hogy később, amikor nemi izgalmat érez, az összehúzódás már automatikusan bekövetkezik.

Egy másik gyakori ok a mindennapos és hoszszabb ideig tartó vizelet-visszatartás. Ez a probléma sok esetben már gyerekkorban kezdődik, amikor a kislány, hogy az iskolában ne kelljen kimennie a vécére, egy teljes délelőtt feszíti az izmait. Néha a vizelet visszatartásának gyakorlása szándékolt, például, ha a gyermek szégyenérzetből nem akar az ágyba pisilni.

JÓ TUDNI! A tapasztalatok szerint az elsődleges vaginizmus gyökerei általában a korai pubertáskorból vagy még korábbi időszakból erednek.

Ha az izom-összehúzódás konkrét helyzetekben és reflexszerűen következik be , például orvosi vizsgálat vagy aktus során, a pszichológusok rendszerint tudat alatti „védekezésről" beszélnek. Ezekben a szituációkban a védekezés oka nehezen meghatározható, és a vaginizmust erős fájdalmak kísérik.

Az izmok fájdalomra adott reflexes összerándulása testünk különböző részein alapvetően természetes jelenség. Így a másodlagos vaginizmus akkor alakul ki, amikor a fájdalom sokszor ismétlődik, például a vagina többszöri injekciózása nyomán.

Kezelési módok

Felelőtlenség azt ajánlani egy vaginizmusban szenvedő nőnek, hogy szexuális érintkezés előtt igyon alkoholt, vagy vegyen be nyugtatószert. Kevéssé hatásos az operatív úton történő hüvelytágítás is. Szerencsére a vaginizmus többféle módon is sikeresen gyógyítható.

Hagyományos módszerek

Gyakran a legkézenfekvőbb megoldásnak a pszichoterápia látszik. Mivel a probléma meglehetősen sokrétű, a megterhelő múltba fordulás helyett tanácsosabb a kezelést a jelenben, az öszszeszorult vaginális izomzatnál kezdeni. Tekintettel arra, hogy a vaginizmusnak nincs konkrét terápiája, az érintett nő alapvető feladata, hogy megtanulja vagináját lassan és fokozatosan ellazítani, így a rossz beidegződést ki lehet iktatni.

A hüvelyizomzat tudatos és váltakozó megfeszítése és elernyesztése után ajánlatos a gyakorlást előbb a saját ujj, majd a hüvelybe illeszthető speciális – egyre nagyobb átmérőjű – segédeszköz használatával folytatni. A gyakorlás üteméről minden érintett érzései szerint maga döntsön!

Mivel a vaginizmus más testtájak feszültségével is összefüggésben lehet, érdemes egy-két általános lazítótechnikát is megtanulni, alkalmazni. (Például az autogén tréninget.)

A külső ösztönzést igénylőknek ajánlható a csoportterápia, ahol a résztvevők kölcsönösen motiválhatják egymást.

Szakember segítségére akkor van szükség, ha komoly lelki sérülés következménye a vaginizmus, és a páciens nincs olyan állapotban, hogy bármit is a vaginájába helyezzen, ezért nem is képes önállóan a vaginatréningre.

A professzionális viselkedésterápia egyik formája a partnerterápia, ami szintén sikert hozhat. E gyógymód során először a partnerkapcsolat problémái és az egyén gondjai kerülnek górcső alá, majd ezt követően eljön a vaginatréning ideje is, ami voltaképpen a hímvessző behelyezésére való felkészülést jelenti.


Legújabb kezelési módok

A leghatékonyabb eljárás a hibás reflex felszámolására a vaginatréning. Szintén ígéretes és mellékhatásoktól mentes kezelési forma a tantra jóga is. Segítségével a páciens megtanulja izmait kontrollálni, a stresszt és szorongást oldani.

S. Gy.

Helyes úton...

A vaginizmus nem pusztán szexuális eredetű probléma, habár negatívan befolyásolhatja a nemi életet. Ugyanakkor a lelki háttér kizárólagosságának hangsúlyozása nem feltétlenül jó, mivel hatására sokan kétségbeesnek, hamis következtetéseket vonnak le, és elvesznek a részletekben, az alapvető problémák elemzése helyett.

Téves feltételezés...

..., hogy a hímvessző behatolásakor a hüvely izmai annyira összeszorulhatnak, hogy a szeretkező pár képtelen lesz szétválni. A hímvessző ugyanis egy idő után elernyed, és könnyedén kicsúszik. Ellenben tárgyakkal – például vibrátorral – ez megtörténhet. Ilyen esetben az eltávolításhoz orvosi beavatkozásra van szükség.

Felelősen...

Az aktív nő felelősséget visel azért, amit tesz, ugyanakkor vállalja a kockázatot is, hogy hibát követ el, sőt talán bűnt is. Ha egy nő az önmagának szabott törvények alapján cselekszik, kénytelen vállalni a felelősséget is hibáiért és esetleges tévedéseiért.

Leválás...

A vaginizmus egy idő után elkülönül az eredeti okoktól, és önálló problémává válik, ezért azok felderítéséhez idő és szakember segítsége kell. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy a „túlpszichologizálás" ártalmas lehet!