Túlsúlyba kerülhet a felső vagy alsó végtag gyengülése, sőt, előfordul csak egy-egy izomcsoport bénulása is, és gyakran találkozunk olyan formákkal, amikor a gyengeséghez a mozgás-összerendezés vagy az egyensúly zavara társul. A megjelenési formák sokfélesége a betegség különböző okaira vezethetők vissza. Egyetlen közös dolog van: a féloldali bénulás tünete mindig valamely agyi problémára utal.

.

A féloldali bénulás tünete mindig valamely agyi problémára utal.

Legfontosabb oki tényezők:

1. Agydaganatok

2. A koponya és az agy sérülései:

• koponyatörés;
• agyrázkódás, agyzúzódás;
• sérüléseket követő belső vérzések.

3. Agyi erek betegségei:

• agyi embólia: a szívbetegeknél fordul elő gyakran, hogy a szívben képződött vérrögök, vagy ennek darabjai az agyi verőereket hirtelen elzárják;
• agyi trombózis: általában az agyi erek meszesedése miatt alakul ki;
• agyvérzés: a magas vérnyomás és az érfal valamely hibája felelős kialakulásáért.

Az agyi érbetegségek legfontosabb rizikófaktorai:

• cukorbetegség;
• dohányzás;
• elhízás;
• mozgásszegény életmód;
• fogamzásgátlók szedése;
• szívbetegségek;
• túlzott alkoholfogyasztás;
• magas koleszterinszint.

A kialakulás korai jelei lehetnek:

• féloldali zsibbadások, izomgyengeségek;
• beszédzavarok;
• látászavarok;
• fülzúgás;
• szédülések, amelyek még nem maradandó tünetek!

Ha ebben a stádiumban felkeresik kezelőorvosukat, akár a betegség kialakulása is megelőzhető, vagy a kialakult betegség terápiája hatásosabb, a gyógyulás gyorsabb és teljesebb lehet.

A betegség kezelésében a gyógyszerek mellett nagyon fontos a beteg mozgatása és gyengült izmainak erősítése. Fontos teendő a beteg helyes fektetése a kórházban és otthon is.

Legfontosabb szabályok

1. Az ingerek a beteg oldal felől érkezzenek. Az éjjeliszekrény, bejárati ajtó, látogatók például a jobb oldali bénult beteg esetén tőle jobbra legyenek!

2. Háton és mindkét oldalán fektethető a beteg, a lényeg az, hogy a beteg oldalát párnákkal támogassuk ki. (A felső végtagot nyújtott, az alsó végtagot enyhén hajlított helyzetben.)

A mozgásterápiát a lehető leghamarabb kell kezdeni. A célunk ezzel az, hogy az elpusztult mozgást irányító agysejtek feladatát átvegyék más sejtek vagy sejtcsoportok, így létrejöjjön a beteg mozgásának regenerációja. Eleinte passzív mozgatást alkalmazunk. Lényege a bénult izmok átmozgatása. Így akadályozható meg az ízületek bemerevedése, és a későbbi fájdalmas mozgás kialakulása. A mozgatást mindig a törzshöz közeli ízületeknél kezdjük és fokozatosan haladunk lefelé. Jellegzetes tartási rendellenességek alakulnak ki, és az ezzel ellentétes mozgásokon van a hangsúly.

Felső végtagnál:

• testhez szorított felkar;
• behajlított könyök;
• hashoz húzódó alkar;
• ökölbe szorított kéz.

Alsó végtagnál:

• nyújtott csípő és térd;
• lábfej lefeszítve.

Ennek megfelelően a kart nyújtott könyökkel felfelé és oldalra-hátra húzzuk, a kéz ujjait nyújtjuk és a csuklót hátrafelé feszítjük. A csípőt, a térdet és a bokát hangsúlyosan hajlítjuk.

Az aktív tornázást eleinte a beteg önmaga is segítheti az egészséges kezével, illetve lábával. Ezzel igen sokat segíthet magán! A további mozgásgyakorlatok menete az önállósodást kell hogy segítsék, mivel nagyon fontos, hogy a betegben megszüntessük a magatehetetlenség érzését. Ha általános állapota engedi, minél hamarabb ültessük fel, állítsuk fel és segítsük járását helyreállítani. A további aktív gyakorlatok a tartási rendellenességeknek ellentétesen történjenek mind fekvő-, mind ülő- és állóhelyzetben