A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj. A Nobel-díjat minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján osztják ki Stockholmban.

1904-ben az orvosi Nobel-díjat Ivan Petrovics Pavlov orosz fiziológus kapta, a következő indoklással: "Az emésztés élettanával kapcsolatos munkásságának elismeréséül, amellyel e területen az ismereteket lényegesen átalakította és bővítette."

Pavlov (1849-1936) egy tízgyermekes papi család első gyermekeként, apja példájára a papi hivatást választotta, s a rjazanyi teológián kezdte el felsőiskolai tanulmányait. 1870-ben a kor szellemi légköre és természettudományos érdeklődése miatt elhagyta választott hivatását és Szentpétervárra ment, állatfiziológiát, kémiát, majd orvostudományt tanult. 1884-86 között Németországban járt tanulmányúton és a híres Carl Ludwig fiziológus mellett is dolgozott Lipcsében. 1891-ben, amikor Pavlov már tanulmányai és utazásai során is bizonyította, hogy kiváló kísérletező, megbízták a szentpétervári Kísérleti Orvostudományi Intézet élettani részlegének beindításával.

Míg pályája kezdetén a szív és a vérkeringés idegi szabályozásának kutatásával foglalkozott, életének főműve és 1904-ben Nobel-díjjal jutalmazott kutatási területe az emésztés idegrendszeri szabályozása lett. 1897-ben kiadott "Az emésztőmirigyek munkája" című könyvével Pavlov nagy szakmai feltűnést keltett, s híressé vált kutyakísérletei szakmai körökben egyre ismertebbek lettek.

Az emésztőszervek mirigyeinek működésén mutatta be a feltétlen és feltételes reflexek kiváltását. Sipolyokat alkalmazott az állatok gyomrán, hasnyálmirigyén és nyálmirigyén. Az ezeken kiürülő mirigyváladékkal bizonyította az emésztés idegi befolyásolását. A szájba kerülő táplálék izgatja a szájban lévő idegvégződéseket, s erre természetes feltétlen reflexműködésként beindul az emésztőnedvek elválasztása.

Ugyanakkor a nyálelválasztást mesterségesen is ki lehet váltani, távolról, bizonyos külső ingerkombinációk ismétlésével, ami a feltétlen reflexszel összekapcsolódik, például ha a kutya megpillantja a táplálékot, már megindul az emésztőmirigyek működése, hiszen a látvány érzékelése összekapcsolódik a táplálkozással. Ezt a nem specifikus ingert feltételes ingernek, s a nyálelválasztást feltételes reflextevékenységnek minősíti.

Ilyen feltételes reflex kialakulásához vezetett, ha az etetés előtt a kutyák csengetést hallottak, akkor megindult az emésztőmirigyek feltételes reflexműködése már a csengőszóra is.

1903-ban a madridi nemzetközi orvoskongresszuson Pavlov beszámol kísérleti eredményeiről és felvázolja a reflexkutatás útját. A feltételes reflexek kialakulásának mechanizmusát a magasabb rendű idegtevékenységgel kapcsolatban is leírja. Elméletet állít fel az alvás és a hipnózis élettani magyarázatára. Megteremti a mechanisztikus pszichológia alapjait, az inger-válasz modellt, s kizárólag az objektíve megfigyelhető és mérhető viselkedést teszi az értékelés alapjává. Központi szerepet kap a környezethez való alkalmazkodás és a mélylélektani magyarázatoktól eltekint. Felállítja az idegrendszeri folyamatok jellegére (erősség, egyensúly, mozgékonyság) támaszkodó alkati típusokat, kísérleti módszert dolgoz ki a neurózisok létrehozására és élettani módszert ajánlott az elmebetegségek tüneteinek értelmezésére és gyógyítására.

Az 1917-es forradalom után is folytathatja kísérleteit. 1935-ben a moszkvai élettani kongresszuson megkapja a "princeps physiologorum mundi" (a világ fiziológusainak fejedelme) díjat. Miután a lelki jelenségeket reflexélettani felfogása alapján értelmezte, fontos szerepet játszott a szovjet filozófia materialista ideológiájában.

Köztiszteletnek örvendve halt meg 1936-ban, az akkor Leningrádnak nevezett Szentpéterváron.