Artrózis

Az artrózis (degeneratív ízületi betegség) ízületi fájdalommal és merevséggel járó idült ízületi elváltozás. A betegséget az ízületi porc és az alatta lévő csont elfajulása jellemzi.

|
Az artrózis a leggyakoribb ízületi betegség, és 70 éves korra bizonyos fokban a lakosság jelentős részében kimutatható. Előfordulása férfiaknál és nőknél egyforma arányú, bár férfiaknál hamarabb kezdődik. Az artrózis szinte minden gerinces állatban, például a halakban, kétéltűekben vagy madarakban is megfigyelhető. Észlelhető a vízben élő állatokban is, például delfinben vagy bálnában, és csupán az a két állatfaj mentes tőle, mely fejjel lefelé csüngve éli életének nagy részét, azaz a denevérek és a lajhárok. Mivel a betegség ennyire elterjedt az állatvilágban is, egyes szakértők úgy vélik, hogy az artrózis valamilyen ősi porcregenerációs mechanizmusból származhat.

Az artrózissal kapcsolatban számos hiedelem él a lakosság körében. Sokan az öregedés elkerülhetetlen részének tartják az őszülő hajhoz vagy a bőr változásaihoz hasonlóan. Mások úgy vélik, hogy nem okoz komoly korlátozottságot, és hogy nincs igazán hatékony kezelése. Bár az artrózis valóban gyakoribb idősebb korban, nem igaz, hogy egyszerűen az ízületek életkorral járó kopásáról van szó. A legtöbb betegben, különösen a fiatalabbakban, kevés panasz észlelhető, vagy egyáltalán nincs tünet, az idősebb betegek egy részében azonban súlyos mozgáskorlátozottság is kialakulhat.

A betegség okai

Az egészséges ízületekben a súrlódás olyan csekély, hogy kopás csak akkor fordul elő, ha az ízületet az átlagosnál jóval többet használják, vagy ha megsérül. Az artrózis leggyakrabban valószínűleg azoknak a sejteknek a szabálytalan működésével kezdődik, melyek a porc alkotórészeit állítják elő; ilyen alkotórészek például a kollagén (erős, rostos fehérje a kötőszövetben) és a proteoglikánok (azok a vegyületek, melyek a porc rugalmasságát adják). Később a porc túlzott növekedésnek indul, végül azonban elvékonyodik, és a felületén repedések jelennek meg. A porc alatti csontrétegben apró üregek képződnek, melyek gyengítik a csontot. Az ízület szélein csontkinövések jelennek meg; ezek a kis dudorok (oszteofiták) láthatók és tapinthatók. Zavarják az ízület rendes működését, és fájdalmat okoznak.

Végül a porc sima és síkos felszíne egyenetlen és lyukacsos lesz, és így az ízület nem képes zavartalan vagy sima mozgásra. Az ízület összes alkotórészének – a csont és az ízületi tok (az ízületet körülvevő szövetek), az ízületi hártya (az ízületet bélelő szövet), az ízületi szalagok és a porc – a működése különféle formában romlik, és ezáltal az egész ízület megváltozik. Az artrózisnak általában két alapvető fajtáját különböztetik meg: elsődleges (idiopátiás) artrózisról beszélünk, ha a betegség oka nem ismert, míg másodlagos artrózisról, ha az ok valamilyen egyéb betegség, például a Paget-kór, vagy az ízület fertőzése, deformálódása, sérülése vagy túlzott használata. Bizonyos szakmákban nagyobb a betegség kialakulásának veszélye, mert fokozottan igénybe veszik az ízületeket (például öntödei munkások, szénbányászok, buszsofőrök). Az edzett hosszútávfutóknál azonban nem nagyobb a betegség kockázata. Az elhízás szintén fontos tényező lehet az artrózis kialakulásában, de az erre vonatkozó bizonyítékok nem egyértelműek.

Tünetek

Az artrózis 40 éves kor körül sok embernél kimutatható a röntgenfelvételen, főként a teherviselő ízületekben (például a csípőben), panasz azonban viszonylag kevés emberben jelentkezik. A tünetek általában fokozatosan jelentkeznek, kezdetben csak egy vagy néhány ízületnél. A leggyakrabban érintett ízületek: az ujjak, hüvelykujj töve, nyak, derék, nagylábujj, csípő és térd. Az első jel a fájdalom, mely tornáztatás hatására rendszerint csak erősödik. A betegek egy részénél az ízület alvás vagy pihenés után megmerevedik, ez azonban az ízület mozgatásával kb. 30 percen belül megszűnik.

Ahogy az artrózisra jellemző károsodás folytatódik, az ízület egyre nehezebben mozog, és végül behajlított helyzetben rögzül. Az újonnan keletkező porc, csont és egyéb szövet miatt az ízület megduzzad, és mivel a porc felülete egyenetlen, az ízület mozgatáskor csikorog és ropog. A kézujjak végének ízületeiben gyakorta csontos dudor nő (ezek a ún. Heberden-csomók).

Az ízületek egy részében (például térd) megnyúlnak az ízületet körülvevő és megerősítő ínszalagok, s ezáltal a mozgás bizonytalanná válik. Az ízület érintésre vagy járáskor nagyon fájhat. A csípő viszont megmerevedik, és mozgási tartománya beszűkül. A mozgatás ennél az ízületnél is fájdalmas.

Az artrózis gyakran fejlődik ki a hátgerincben. Ennek leggyakoribb tünete a hátfájás. A hátgerinc ízületeinek kopása általában nem okoz komoly fájdalmat és merevséget. Ha azonban kiterjed a nyakra vagy a deréktájra is, és a csontkinövések nyomni kezdik az idegszálakat, akkor a beteg zsibbadást, szokatlan érzeteket, fájdalmat és gyengeséget tapasztal a lábában vagy karjában. Ritkán megesik, hogy a csontkinövés az agy hátsó részét ellátó ereket nyomja össze. A beteg ekkor látási problémákra, forgó jellegű szédülésre (vertigo), hányingerre és hányásra panaszkodik. Néha a csontkinövés a nyelőcsövet nyomja, és megnehezíti a nyelést.

Az esetek többségében az artrózis romlása a tünetek megjelenése után is lassan folytatódik, és a betegek nagy részénél bizonyos fokú rokkantság alakul ki. Néha azonban az ízületek leépülése megáll, sőt javulás áll be.

|
2002-11-06 19:22:20


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^