Szülés

Amikor a kórházban a szülés időpontja közeledik, vagy áthelyezik az anyát vajúdószobából a szülőszobára, ami egy, csak szülések számára fenntartott kis szoba, vagy a LDRP-ben (lásd fent) maradhat. Az intravénás kanül még bennmarad. Az apa, vagy más kísérő rendszerint az anyával maradhat.

| MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
A szülőszobában a nő fél-ülő helyzetben helyezkedik el, a hátát párnával vagy háttámlával támasztják meg. A fél-ülő helyzet jól kihasználja a gravitációt: a magzat lefelé irányuló nyomása segíti a szülőcsatorna és a gát (a hüvelybemenet és a végbélnyílás közötti terület) fokozatos tágulását, csökkentve ezzel a repedés veszélyét. Ezenkívül ez a helyzet csökkenti az anya hátában és a medencéjében a terhelést. Néhány nő a fekve szülést részesíti előnyben; ez a helyzet azonban elhúzódóbb szülést eredményezhet, és gyakrabban van szükség segítségre is. A szívfrekvencia rendellenességei is gyakoribbak a fekve szülők körében, mint a ferde helyzetben szülők között.

Ahogy a szülés halad előre, az orvos vagy a szülésznő hüvelyi vizsgálatot végez, hogy ellenőrizze a magzat fejének helyzetét. Az anyát megkérik, hogy igyekezzen préselni minden egyes összehúzódásnál, átsegítve ezzel a magzat fejét a medencén és tágítva mind jobban a hüvelyt, amíg a fej mind nagyobb része meg nem jelenik. Amikor 4-5 centiméter megjelent a fejből, az orvos vagy a szülésznő a kezét a magzat fejére helyezi a összehúzódás alatt, hogy kontrolálja azt, és szükség szerint lassítson egy kicsit az előrehaladáson. A fejet és az állat kisegítik a hüvelyből, hogy megóvják az anyai szöveteket a repedéstől. Ezek a manőverek jelentősen megkönnyítik a szülést.

A fogók (a harapófogóhoz hasonló fém eszközök, lekerekített végekkel, amelyek körülfogják a magzat fejét) segítenek az orvosnak a magzat kihúzásában, és viszonylag biztonságosan alkalmazhatók. Normál esetben ritkán használják; inkább csak akkor, amikor az anya az epidurális érzéstelenítés miatt nem képes préselni, amikor a kitolási szak progressziója nem megfelelő, vagy amikor magzati distressz áll fenn.

Ha a hüvely tágulása nem elegendő a magzat számára és a gátrepedés valószínű, az orvos epiziotómiát, gátmetszést végezhet (a gát és a hüvely szöveteinek bemetszése). Ez az eljárás a szülés megkönnyítését és a repedés elkerülését célozza, ugyanis sokkal könnyebb egy rövid, éles metszést összevarrni, mint egy erősen repedezett sebfelületet. A területet helyileg érzéstelenítik. Ha a záróizom, ami a végbelet zárva tartja (rectalis sphincter) az epiziotómia vagy a szülés kapcsán sérül, jól gyógyul, ha az orvos azonnal összevarrja.

A fej világrajövetele után a test oldalra forog, oly módon, hogy a két váll egymás után könnyen világra jöjjön. A test többi része már gyorsan kicsúszik. A nyákot és a folyadékot leszívják az újszülött orrából, szájából és torkából. A köldökzsinórt két helyen leszorítjáks, és a két leszorítás között átvágják, megakadályozva ezzel a vérzést mindkét oldalról. Ezután az újszülöttet könnyű meleg takaróba csavarják, és az anya hasára vagy melegített mózeskosárba teszik.

A megszületés után az orvos vagy a szülésznő a kezét óvatosan az anya hasára teszi, hogy ellenőrizze a méh összehúzódását. A szülés utáni első vagy második összehúzódás során általában megszületik a méhlepény, amelyet kis mennyiségű vér is követ. Rendszerint az anya egyedül is képes a méhlepény kipréselésére. Amennyiben ez nem következik be, és a vérzés nagyfokú, az orvos vagy a szülésznő az anya hasának lefelé nyomásával segíti a méhlepény leválását és világrahozatalát. Amennyiben a méhlepény hiányos, az orvos vagy a szülésznő kézzel távolítja el a bennmaradt részeket. ((Magyarországon ezt a beavatkozást csak szakorvos végezheti.))

Amint a méhlepény megszületett, az anyának oxytocint adnak, és masszírozzák a hasat, hogy elősegítsék a méh összehúzódását. A méh összehúzódása alapvető a további vérzés megakadályozására, mely a méhlepény tapadási helyéről származhat.

Az orvos összevarrja az epiziotómia vágását és az összes többi esetleg sérült szövetet a méhnyakon és a hüvelyben. Az anya ezután a megfigyelő szobába kerül, vagy LDRP-ben marad; az újszülött, amennyiben nem igényel további ellátást, az anyával marad. Rendszerint az anya, az újszülött és az apa 3-4 óráig együttmaradnak egy meleg, külön szobában, hogy a kötődés kialakuljon. Sok anya szereti rögtön a szülés után megkezdeni a szoptatást. Később a gyermeket a kórház nővérei veszik át. Számos kórházban kérésre a gyermek az anyjával együtt maradhat (rooming in). A LDRP-vel működő kórházaknál ez alapvető. A rooming in megoldásnál a gyermeket kérésre megetetik, és megtanítják az anyát ellátni a gyermekét, mielőtt hazavinné. Ha az anyának pihenésre van szüksége, a gyermeket odaadja a nővéreknek.

Mivel a szövődmények, különösen a vérzés, a szülést követő négy órán belül léphetnek fel (a szülés negyedik szakasza), ezért az anyát ez idő alatt gondosan figyelik.

| szülés
2002-11-06 12:40:06


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^