Védett természet?

Mint minden országban, így nálunk is léteznek nemzeti parkok. Látszatra nagyon sokan őrködnek e természeti értékeink felett, az ember azt is gondolhatná, minden rendben van, környezetünket és természeti kincseinket nem fenyegeti veszély. Ám a gyakorlat mást igazol: a levegő és a vizek szennyezése folyamatos, s nagyon sok természeti értékünk semmisült meg az utóbbi tíz évben.Ezért cikkünkben a teljesség igénye nélkül megpróbálunk áttekintést adni arról a folyamatról, mely az élővilág pusztulásához vezet, illetve bemutatjuk a még fellelhető ritka értékeinket, miközben betekintünk a természetvédők munkájába.

| Ideál - Reforméletmód magazin 2004 ;16(6):63-64   Celsus Kft. | Váczi, G.
Nemzeti parkjaink területén a szakminisztérium, illetve az állami alkalmazásban álló természetvédők próbálják védeni az élővilágot. Szerencsére egyes vidékek (Ramsari-területek) nemzetközi védelmet is élveznek, s mindenhol tevékenykednek egyesületi formában szerveződött alternatív természetvédők is.

Ám időnként mindez oly kevés!

Nemrég például olasz éttermek számára gyilkolták le ritka madaraink tucatjait, és két éve az egyik nemzeti parkunk területén állami vezetők lőtték halomra a vadkacsákat...

Visszafordíthatatlan folyamatok

Földünk legfontosabb természeti kincsei az oxigént adó erdők, az élethez nélkülözhetetlen édesvizek és a földben lévő szén-, illetve olajkészletek.

Nálunk 1730-tól a legjövedelmezőbb exportcikk volt az akkor még csak a fákból előállítható hamuzsír. Egy fa fél százalék hamuzsír-alapanyagot tartalmaz. Ennek a mennyiségnek csak tizedét tudták hasznosítani a kelmefestő, üveggyártó, szappanfőző üzemekben. Az erdőket a zsíros haszon érdekében letarolták, a bennük otthonos állatok életét ellehetetlenítették, de tevékenységükkel az éghajlat megváltozásához is hozzájárultak.

A másik, lényegében napjainkban is folytatódó természetpusztító tevékenység, a folyók és a tavak szabályozása még a reformkorban kezdődött, persze nem természetpusztító szándékkal, hanem hasznosítható - művelhető - szárazföldi területek megszerzése és az árvízvédelem érdekében.

A legnagyobb átalakításon a Tisza ment keresztül: 114 kanyarulatát átvágták, s ezzel az eredetileg 1462 km hosszasan kígyózó folyómedret 960 kilométeresre kurtították. A szabályozás következtében a folyók beágyazódnak medrükbe, vizükkel nem tudják elérni árterületüket. A Tisza szabályozásával 2,5 millió hektár terület került szárazra, s tűnt el szinte egyik napról a másikra Európa legjelentősebb állatparadicsoma. A beavatkozás a többi folyót sem kímélte: a Duna, az Ipoly, a Maros, a Zala, a Dráva, a Rába (és élővilága) is megszenvedte az átalakításokat (csonkítást, vízerőmű-építéseket és a vízhez telepedő ipart), és ugyanígy járt hazánk legjelentősebb természeti kincse, a Balaton is. 1818-25 között például a természetes vízszintingadozás szabályozásával 51 000 holdnyi vízterülete került szárazra, ennyivel lett kisebb a tó. Akár a Tiszánál, kezdetben itt is a termőterület nyerése és a hajózhatóság érdekében alakították át a környezetet, így tudták megépíteni a Budapestet a tengerparttal összekötő vasútvonalat is. A hamuzsírért kivágott erdők, a partszakasz kövezése, a Kis-Balaton elkülönítése, az ősi mikroklíma eltűnése, a vízutánpótlás megszüntetése, a betelepített hattyúk, a rengeteg turista és a telektulajdonosok partszakasz-feltöltései miatt a mai Balaton már szinte halott, elpárolgásra ítélt víztömeg.

Természeti értékeink, s ezzel önmagunk elpusztítása párhuzamosan folyt, s folyik a Föld kincsinek felszínre hozásával.

Az előző századokban a szén meghatározó energiaforrássá vált, elégetésével sikerült is megváltoztatni bolygónk éghajlatát, gondoljunk az üvegházhatásra! A huszadik században a kőolaj kitermelése és elégetése csak tetézi a földi katasztrófát, az állatok és a növények többsége képtelen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, a felmelegedéshez, s egyszerűen elpusztulnak. Ezt segítik egyes ellenálló fajok - pl. a parlagfű - elszaporodása, az idegen fajok betelepítése, de a mutáns élőlények megjelenése is.

Nyolc halálos bűn...

Konrad Lorenz, a híres természetvédő "A civilizált emberiség nyolc halálos bűne" című könyvében foglalta össze azokat az egymástól megkülönböztethető, jóllehet mégis szoros okozati összefüggésben lévő folyamatokat, amelyek nem csak kultúrákat, hanem magát az emberiséget mint fajt bukással fenyegetik. Tehát az emberiség nyolc halálos bűne:

  • a föld túlnépesedése
  • a természetes élettér elpusztítása
  • a technológia fejlesztése - versenyfutás önmagunkkal
  • a mély érzelmek, indulatok eltűnése, elpuhulás, intolerancia
  • genetikai széthullás
  • a tradíciók lerombolása
  • az emberiség egyre erősebb dogmásítása
  • az atomfegyverkezés

Fellelhető ritkaságok

A Tisza megzabolázása után visszamaradt árterén még fellelhető a jellegzetes élővilág, melynek megőrzésére elsősorban a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága hivatott. Védett terület például a híres puszta, az Ecsedi-láp, a holtágak, ligeterdők, kubikerdők, hullámtéri nedves rétek, mocsárrétek és a víz élővilága.

A térség legféltettebb kincse a tiszavirág, mely nem növény, hanem egy, a jégkorszak előtti időkből származó, sárgás színű, kérészféle ősrovar. Lárvaként három évig él a márgás agyagban, majd kikelés után a hímek rögtön a nőstények keresésére indulnak, érzékelőszerveikkel szinte felszántják a víz színét. Mikor rájuk találnak, rozettás virágra emlékeztető alakzatban körbeveszik őket. Rövid nászukat az év leghosszabb napjaira időzítik, s miután gondoskodtak az utódokról, azonnal elpusztulnak. Ma Európában már csak a Tiszában és néhány mellékfolyójában él.

Az emberi beavatkozás nem minden esetben jár negatív következményekkel: a Tisza vidékén például az állatvilág megmaradását segítette a mesterséges Tisza-tó vagy a Láz-bérci-víztározó kialakítása is. Utóbbi terület védelméért, illetve a Felső-Tisza jobb oldali partvidékének, a Zemplén, a Bükk, a Mátra és a Cserhát természeti értékeinek megőrzéséért már a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága a felelős.

A pusztai terület kiemelkedő természeti értéke a túzok és a nappali ragadozómadár-állomány, a Borsodi-dombságon a császármadár, a Taktaközben a vízimadarak, különösen az íbiszféle batla, a Zemplénben a fekete gólya s a még (már) nem őshonos, ide tévedő farkasok.

A nemzeti parkhoz tartozik Hollókő is, illetve a fölötte magasodó, szinte egészében megmaradt vár. A falu 1989-től az UNESCO jóvoltából a világörökség része, emiatt is különleges védelmet élvez szinte minden szöglete.

A tiszai térségben működő alternatív természetvédők, például az E-misszió és a figyelmét erre a vidékre is ráirányító nemzetközi természetvédelmi szervezet, a WWF a veszélyeztetett erdő- és növénytársulások megóvásáért száll síkra. Megpróbálják fenntartani a természetes önszabályzó rendszereket, és megújítani a már lepusztulóban lévőket. Az E-misszió kiadványaival, programjaival igyekszik megnyerni a honpolgárokat a természetvédelem ügyének, hiszen tudják, ez közös ügyünk, s csak összefogással érhető el a siker.

Szinte mindegyik természetvédő egyesület alapvető célja a szemléletformálás, de az érdekérvényesítés, a rehabilitációs programok megvalósítása és a kutatás is.

A WWF hazai szervezete az egész országot górcső alá veszi, talán nincs is olyan terület, melynek értékeire, gazdagítására ne figyelnének. Célirányos programjaik többek közt őshonos állatok újratelepítésére irányul. Ragadozó védelmi programjuk keretében például önfenntartó hiúzpopulációt szeretnének megtelepíteni az Északi-középhegységben, s ennek érdekében nem csak a megfelelő életfeltételeket teremtik meg, de az ott lakó embereket is felkészítik a hiúzok elfogadására. A kisvizek és kistavak védelmére készített programjuk már főleg a lakosság felvilágosítását szolgálja, hiszen ezeket az értékeinket is csak az ember veszélyezteti, például a nádasokba kirakott szeméttel, a békák agyonverésével, a virágok letarolásával. Erdővédő programjukkal pedig a földbirtokos gazdákat szeretnék meggyőzni, hogy területükön az ökológiai egységbe illő, a helyi állatvilágnak is életet adó faféleségekből hozzák létre faültetvényeiket.

A természet (és az ember) megóvását az embertől, az emberi tevékenységtől azért is nehéz megvalósítani, mert mindenki egyben áldozat (természet) és kártevő, tehát része a természetpusztító gépezetnek.

A Föld egyetlen fajt szolgál, az állatok és a növények egyszer megcsodált szépségek, máskor elfogyasztott táplálékok, vagy kísérleti alanyok, a természet ásványkincsei pedig kiaknázandó, átalakítandó javak. Sajnos emiatt a Földet megóvni a próbálkozások ellenére sem lehet...

Váczi Gábor

|
2004-05-26 23:03:52