Művese vagy transzplantáció?
Miért kevés a veseátültetés Magyarországon, s miért aránytalanul sok a méregdrága művesekezelés? Az Állami Számvevőszék most keresi a választ a kérdésre. Több, általunk megkérdezett ember tudni véli: komoly érdekek mozgatják rossz irányba a rendszert.
Betegszervezetek, illetve transzplantáló orvosok szerint Magyarországon a szervátültetésre szoruló betegek töredéke kerül várólistára, s a nemzetközi gyakorlattól eltérően elenyésző az élő donoros átültetések aránya. Szalamanov Zsuzsa, a Magyar Transzplantáltak Egyesületének elnöke szerint azért, mert a betegek félnek a beavatkozástól, nem akarnak listára kerülni. Családtagjaikat is féltik egy esetleges döntési helyzettől, amennyiben szervfelajánlásáról lenne szó. Az elnök úgy ítéli meg, hogy a helyzet valamelyest javul, hiszen míg korábban évi 4-5 élő donoros beavatkozás volt, tavaly már 18. Az orvosok azonban másképp vélekednek. Mind a szegedi, mind a debreceni transzplantációs klinikán azt gondolják: nem véletlen, hogy több mint hatezer ember van vesedialízisen (vesefunkciót pótló kezelés), s ebből mindössze 600-700 várólistán. Évente összesen csupán 300 veseátültetés történik, egy-egy transzplantáció az egészségpénztárnak 4,2 millió forintjába kerül.
A várólistára kerülés szabályai világosak: mindenkit elő kell terjeszteni, majd a bizottságok döntenek a már kivizsgált betegek sorsáról. A kizáró okok is világosak. Hetven év fölött nem lehet transzplantálni, illetve néhány krónikus betegség is akadály. Ezek azonban a páciensek többségét nem érintik.
Tovább >>