Rossz alkuk
A tavaly tavaszi (március 9.) szerencsétlen népszavazás után több alkalommal keseregtem nálam hozzáértőbb barátaimnak (barátnőimnek) - főként egészségügyi közgazdászoknak - arról, hogy ismét hiábavaló módon telt el két esztendő, elmaradt az egészségügy kívánatos átalakítása. Tudós kollégáim főként azzal vigasztaltak, hogy azért nem múlt el nyomtalanul az a két esztendő. Mind az egészségügyben dolgozók, mind a közvélemény jobban érti most már, miről is folyt, folyik a vita, így azután a jövőben remélhetőleg könnyebb lesz szakmai és nem politikai megközelítésben eljutni a szükséges változtatásokhoz. Hozzátették, hogy mind a szerkezetátalakítás, mind a gyógyszergazdálkodás terén történtek azért részlegesen pozitívumnak minősíthető lépések.
|
egészségügy, egészségpolitika |
Sajtószemle InforMed
|
Kétségtelen, hogy az egészségügy működik, és közismert alkalmazkodóképességével biztosítja a betegellátást. Megítélhető ez két oldalról is szélsőségesen. Egyfelől lehet hivatkozni a szakma magas szintű etikájára, másfelől némi cinizmussal ki lehet jelenteni, hogy persze élni kell, továbbra is a paraszolvencia működteti a rendszert. A két látszólag távoli megközelítés nagyon is harmonizál egymással, együtt igaz.
Mi akkor a gond?
A népszavazás elsöpörte a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, amelyek pedig jól-rosszul, de feltétlenül indokoltan fejezték ki azt a trendet, hogy az egészségügyi költségrobbanás miatt kiegészítő forrásra van szükség az ellátásban. Így maradhat meg a szolidaritás elve is. Lehet más megoldás is, de egyelőre világszerte ez a legjellemzőbb: a szolgáltatást igénybe vevők hozzájárulása jelenti a többletforrást.
Persze a vizitdíj ellen szavazva végső soron egy támogatással nem bíró, de csökönyösen erőltetett egészségpolitikára mondtak nemet a polgárok, a sajátosan politizáló Alkotmánybíróság segedelmével. Beváltak a borúlátó jóslatok. Hiába kötötte meg az MSZP a kompromisszumok - inkább rossz alkuk - egész sorát, hiába eszelték ki a több-biztosítós modell helyett a kezelhető többpénztárost, a népszavazás eredménye nemcsak az egészségügyi reformnak nevezett erőlködést, hanem a kormánykoalíciót is elsöpörte. A tárca elmúlt évi vezetésének józan, kollegiális, adott esetben a tűzoltást is vállaló stílusa viszonylagos megnyugvást teremtett a korábbinál - a gazdasági világválság miatt - lényegesen nehezebb körülmények között.
Fontos a kompromisszumkészség is. Csak a példa kedvéért. Felmerült, hogy a több-biztosítós modell esetén kötelező Egészségbiztosítási Felügyeletet szüntessék meg, miután nem jött létre ez a rendszer. Kétségtelen, hogy az előző vezetés egyik olyan intézkedése volt ez, amely bizonyította elszántságát - figyelmen kívül hagyva a szakértők többségének a véleményét. No meg a törvényi helyzet is más sorrendet kívánt volna. Mégis egyet kell érteni azzal a megközelítéssel, hogy vizsgáljuk meg, nem lehet-e reális, fontos szerepe az egybiztosítós-kiegészítő biztosításos rendszerben is a felügyeletnek.
Tovább >>
Kapcsolódó cikkek a Friss hírek és az Egészségpolitika rovatban olvashatók.
Mi akkor a gond?
A népszavazás elsöpörte a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, amelyek pedig jól-rosszul, de feltétlenül indokoltan fejezték ki azt a trendet, hogy az egészségügyi költségrobbanás miatt kiegészítő forrásra van szükség az ellátásban. Így maradhat meg a szolidaritás elve is. Lehet más megoldás is, de egyelőre világszerte ez a legjellemzőbb: a szolgáltatást igénybe vevők hozzájárulása jelenti a többletforrást.
Persze a vizitdíj ellen szavazva végső soron egy támogatással nem bíró, de csökönyösen erőltetett egészségpolitikára mondtak nemet a polgárok, a sajátosan politizáló Alkotmánybíróság segedelmével. Beváltak a borúlátó jóslatok. Hiába kötötte meg az MSZP a kompromisszumok - inkább rossz alkuk - egész sorát, hiába eszelték ki a több-biztosítós modell helyett a kezelhető többpénztárost, a népszavazás eredménye nemcsak az egészségügyi reformnak nevezett erőlködést, hanem a kormánykoalíciót is elsöpörte. A tárca elmúlt évi vezetésének józan, kollegiális, adott esetben a tűzoltást is vállaló stílusa viszonylagos megnyugvást teremtett a korábbinál - a gazdasági világválság miatt - lényegesen nehezebb körülmények között.
Fontos a kompromisszumkészség is. Csak a példa kedvéért. Felmerült, hogy a több-biztosítós modell esetén kötelező Egészségbiztosítási Felügyeletet szüntessék meg, miután nem jött létre ez a rendszer. Kétségtelen, hogy az előző vezetés egyik olyan intézkedése volt ez, amely bizonyította elszántságát - figyelmen kívül hagyva a szakértők többségének a véleményét. No meg a törvényi helyzet is más sorrendet kívánt volna. Mégis egyet kell érteni azzal a megközelítéssel, hogy vizsgáljuk meg, nem lehet-e reális, fontos szerepe az egybiztosítós-kiegészítő biztosításos rendszerben is a felügyeletnek.
Tovább >>
Kapcsolódó cikkek a Friss hírek és az Egészségpolitika rovatban olvashatók.
| egészségügy, egészségpolitika