Mikor a legnagyobb a szívhalál veszélye?

Az OPTIMIZE-HF programot 259 egyesült államokbeli kórházban végezték. Ezekbe a kórházakba 2003. március és 2004. december között összesen 48 612 szívelégtelen beteget vettek fel.

A betegek átlagéletkora 73,1 év, a szív pumpafunkcióját tükröző, szívultrahang vizsgálattal vizsgálható, úgynevezett ejekciós frakciós értékük átlagosan 39% volt. A betegek 46%-ánál a szívelégtelenség korábbi szívinfarktus talaján alakult ki. A betegek 3,8%-a hunyt el kórházban.

Többvariációs analízissel összesen 18 változót azonosítottak, melyek 77%-os pontossággal előrejelezték a kórházi elhalálozást.

A kockázatot legjobban előrejelző tényezők a vese kiválasztó működését jelző, vérben mérhető érték (kreatinin) kórosan magas szintje, és a felső (szisztolés) vérnyomásérték alacsony volta. Mindkét tényezőnél találtak egy küszöbértéket, ami felett már nem észleltek változást - a vér kreatinin szint esetén a kockázat 3.5 mg/dl felett már nem fokozódott, a vérnyomás esetén pedig 160 Hgmm felett már nem csökkent tovább.

További prognosztikai tényezőnek tekinthető az idősebb életkor, a szaporább szívműködés és a vérben mérhető alacsony nátrium szint. Fontos, hogy azoknál a betegeknél, akik otthonukban, a kórházi felvétel előtt meghatározott gyógyszeres kezelésben részesültek, a halálozási kockázata 16, illetve 23%-kal kisebb volt a többiekéhez viszonyítva.

A gyógyszereknek a halálozást csökkentő hatását már több korábbi vizsgálatban is igazolták, mégis azt tapasztalták a szerzők, hogy ezeket mégsem alkalmazták a kívánatos gyakorisággal. Közleményükben kiemelik, hogy további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy minden rászoruló beteg bizonyosan megkapja ezeket a gyógyszereket.

A szakemberek, vizsgálati eredményeik alapján egy rizikófelmérő pontrendszert dolgoztak ki, mely segítségre lehet azon betegek kiszűrésében, akiknél legnagyobb a kórházi elhalálozás kockázata, és akik leginkább rászorulnak az intenzív megfigyelésre és a sürgős beavatkozásokra.