Savbázis egyensúly

A laza rostos kötőszövet (mesenchyma) a szervezet egyik legfontosabb szerkezeti eleme: a véredények és a szervek sejtjei között közvetít. A hajszálerekből kijutó tápanyagok és oxigén e szöveten keresztül jut el a célsejtekhez, és a sejtek anyagcseretermékei is így kerülnek vissza a vérbe. Vegetatív idegvégződések, különféle immunsejtek is találhatók benne. Felnőttek esetében e támasztóés szállítószövet mindegy 18 kg-ot nyom, így akár az emberi test legnagyobb szervének is tekinthető. Bonyolult felépítésű, fehérjékből és cukorláncokból álló rostos rendszer, folyadéktartalma (sejt közötti folyadék) meglehetősen nagy. Fő feladata a véredények és a szervek sejtjei közötti kétirányú anyagtranszport, melyet különféle idegi és hormonális mechanizmusok segítségével szabályoz, és így a pillanatnyi körülményekhez igazítja a szervezet fizikaikémiai egyensúlyát.

anyagcsere, ph, savbázis, táplákozás, étrend, bázis, sav, Infectio, fertőzés | Ideál - Reforméletmód magazin   Celsus Kft. | Köteles, F.; Varsányi, P.
A szervezet számtalan problémája köszönhető a savbázis háztartás (pH) eltolódásának. A krónikus betegségek többsége sokat javulhatna, ha erre a tényre is kellően odafigyelnénk. Most lássuk az elméleti hátteret és a megoldást dióhéjban. SZERVEZETÜNK ALAPRENDSZERE

A laza rostos kötőszövetet és a beleágyazott, erősen specializálódott szervi sejteket egy rendszernek, "sejtkörnyezet vagy alaprendszernek" is tekinthetjük, mivel itt játszódik le minden alapvető szabályozó folyamat. Vegetatív beidegzésének köszönhetően az alaprendszer egységesen reagál a szervezetet ért ingerekre, közvetlenül szabályozza a beleágyazott hajszálereket, ezen keresztül a sejt közötti tér víztartalmát és a benne található anyagok mennyiségét. Számos betegségtünetként számontartott folyamat csupán a mesenchyma egyensúlyi állapot visszaállítását célozó erőteljes reakciójának köszönhető. Mivel az idegvégződések, a kapillárisok és nyirokkapillárisok is a kötőszövet közvetítésével kommunikálnak a szervek sejtjeivel, a szükségessé váló szabályzófolyamatok mindig a kötőszövet állapotától függnek.

Az ilyen komplex és univerzális rendszer zavarai komoly problémákat okozhatnak az egész szervezetben. A legtöbb krónikus megbetegedés a kötőszöveti funkciók megváltozásával jár, hétköznapi szóhasználattal élve "salakfelhalmozódásnak" köszönhető. A sejtek megfelelő működéséhez óhatatlanul szükség van rendszeres "megtisztulásra". Ha tartós terhelés lép fel (páldául krónikussá váló gyulladás), az egész alaprendszer reagál rá, így számos távoli hatás (például gyulladt fog térdfájást okozhat) könnyen megérthető. A krónikus gyulladás túlterheli az alaprendszer szabályzómechanizmusát, míg maga sokszor rejtve marad, úgyhogy a beteg a kiváltó problémáról (gócról) sokszor nem is tud. Lassan másodlagos tünetek fejlődnek ki: fájdalmak, szívritmuszavar, allergiák stb. Ha azután az eleve túlterhelt szabályozórendszert még egy, normális esetben veszélytelen külső hatás (akut fertőzés, stressz) éri, könnyen összeomlik a szervezet öngyógyító és önszabályozó képesssége.

HA MEREV LESZ A SZABÁLYOZÁS

Az anyagcsere, táplálék és környezeti mérgek (nehézfémek, kemikáliák) vagy hibás fehérjék (például szénmonoxidhemoglobin a dohányosoknál) tartós jelenléte is okozhatja az alaprendszer "megmerevedését": ilyenkor szerkezete megváltozik, ami a szabályzóképességek erőteljes csökkenését vonja maga után. Jó példa erre a rejtett "túlsavasodás": számos anyagcsere folyamat jár bizonyos savak hirtelen, nagy mennyiségű termelésével. Ezt a vese nem képes azonnal kiválasztani, ezért átmenetileg a kötőszövetben tárolódik el. A nyugalmi időszakokban e "raktározott" savak is eljutnak a vesébe, és javarészt kiválasztásra kerülnek. A modern étrend az egészségesnél jóval több savas táplálékot (hús, tejtermékek, cukor stb.) tartalmaz, ezért idővel savtúltengés lép fel a szervezetben, emiatt a salakanyagok kiürülési ideje 14 napról akár 1 évre is meghosszabbodhat.

Emiatt szervi elváltozások, elfajulások léphetnek fel és károsodik az immunrendszer is: kandidiázis, fertőzések, allergiás reakciók, tumorképződés jelentkezik. Életmódváltoztatás, rendszeres méregtelenítés híján az alaprendszer fokozódó elsalakosodásakor szöveti oxigénhiány lép fel, emiatt egyes immunsejtek gyulladáskeltő hormonokat szabadítanak fel, ezáltal a kapillárisok és a kötőszövet elszállítási kapacitása tovább romlik.

A SAVBÁZIS KERINGÉS

A gyomor speciális sejtjei vízből és a konyhasó kloridjából sósavat termelnek, míg a szabadon maradó nátriumionok széndioxiddal közömbösíthető lúgos nátriumbikarbonátot alkotnak. Minél több sósav képződik a gyomorban, annál több bázis (lúg) jön létre. Amikor a savas gyomortartalom a vékonybélbe kerül, a hasnyálmirigy és az epehólyag erősen bázikus emésztőnedvei semlegesítik azt, így végül a bázisokból és a sósavból ismét konyhasó, víz és széndioxid képződik. Mivel a semlegesítés az ételek bő savtartalma miatt több lúgost igényel, a szervezet a bázisok tartalékolására kényszerül, ehhez azonban több lúgos élelmiszerre van szükség. Az egészséges, teljes értékű táplálkozás bázisképző (K, Ca, Na, Mg) gyümölcsökben és zöldségfélékben gazdag.

A KRÓNIKUS TÚLSAVASODÁS

Az egészséges szervezet kellően felkészült a folyamatosan termelődő savak semlegesítésére: kiválasztásuk a vesén kívül a tüdőn, a beleken és a bőrön át is lehetséges. A lényeg a folyamat sebességében rejlik: teljesen kiválasztódnake a termelt savak, vagy eltárolódnak (például köszvény esetén a húgysavkristályok)? Látens acidózisnak (rejtett elsavasodás) Sander nyomán azt nevezzük, amikor a vér lúgosító kapacitása kimerülőben van, de kémhatásváltozás még nem mutatható ki. Ez az állapot és az emiatt bekövetkező csontvesztés nem egyenlő a kifejlődött acidózissal. Sok krónikus betegnél mérhetően csökken a szervezet közömbösítő kapacitása, emiatt koncentrációs problémák, krónikus kimerültség, gyakori neuralgiák, krónikus gyulladások, allergiák, fogszúvasodás, töredező haj és körmök, gyomorégés, izom és ízületi panaszok, reuma lép fel. Tumoros betegségeknél is szinte mindig kimutatható a savasodás, ezért terápiás lépésként alapvető fontosságú a savbázis egyensúly visszaállítása.

MI AZ OKA?
  • A túlsavasodás elsősorban a táplálkozásból és az életvitelből fakad, lényegében 3 fő oka van:
  • Fokozódó savbevitel: manapság egyértelműen több savképző élelmiszert fogyasztunk, mint régen. A gyorsételek (sok energia, kevés ásványi anyag) és a késői vacsora növeli a szervezet savasságát.
  • Csökkent bázisbevitel: egyre kisebb arányban szerepelnek a táplálékban semleges vagy bázikus élelmiszerek, illetve a savas esők hatására a talaj és az ott termelt zöld ségek és gyümölcsök ásványianyag tartalma is csökken.
  • Csökkent savkiválasztás: régebben a testi munka során a verejtékkel és a légzéssel jelentős menynyiségű sav került ki a szervezetből, ennek mértéke a modern civilizációk életmódjából fakadóan csökkent.
A NAPI SAVBÁZIS RITMUS

Sander 1953-ban egy speciális módszert dolgozott ki a szervezet savbázis egyensúlyának meghatározására, ami később feledésbe merült. Az utóbbi években az eredeti módszert továbbfejlesztették: egy tesztnapon a beteg 5 vizeletmintát (6, 9, 12, 15 és 18 órakor) gyűjt, étkezni a 6., a 12. és a 18. órai mintavétel után szabad. A mintákat egy speciális, elsősorban a táplálkozási szokásokra koncentráló kérdőívvel a laborba küldik, ahol az egyszerű kémhatásmérésen túl a közömbösítő pufferkapacitást is vizsgálják. Egészséges emberek esetében a reggeli vizeletben kerülnek kiválasztásra az éjjel felhalmozódott savas anyagcseretermékek, továbbá minden étkezés után 2-3 órával bázikus többlet keletkezik a szervezetben, ezt a 9 órai mintában lehet kimutatni. A 12, illetve a 15 órai próba hasonló a 6 és 9 óráshoz, majd a 18 órai mintában ismét a savas anyagcseretermékek dominálnak. Savbázis rendellenességek esetén a görbe "kisimul", a lúgos csúcsok eltűnnek vagy kisebbé válnak. A minták kémhatásából számítható átlagérték önmagában is jellemzi a szervezet állapotát. A legtöbb betegnél a görbe savas irányba eltolódott, a hullám kisimulása pedig a csökkent szabályozásra utal, ami a rejtett vagy látható túlsavasodás jele (anyagcserezavarok, reumatikus problémák, gyomorbél panaszok, szívkeringési zavarok).

MIVEL KEZELHETŐ? 1. A táplálkozás megváltoztatása
  • Több zöldség, gyümölcs, burgonya, nyers tej, tejszín, szójatermékek, tojássárgája, ásványvíz, gyógyteák fogyasztása ajánlott. Relatíve semleges a teljes őrlésű lisztből készült kenyér és tészta, a vaj, a magok, a zöldbab és a borsó.
  • A savas, illetve savképző élelmiszerek (hús, kolbász, sajtok, édességek, sütemények, alkohol és kávé) mennyiségének csökkentése.
  • Az étkezési szokások megváltoztatása: fontos az alapos rágás és nyállal való elkeverés, a nyugodt étkezés, a minél kevesebb zsíros táplálék, nem szabad túl sokat és túl későn enni, kerülni kell a stresszt és minél többet kell mozogni.
2. Bázikus készítmények

Sok beteg esetében a diéta önmagában már nem elegendő, vagy a napi terhelések nem küszöbölhetők ki teljes mértékben, ilyenkor jöhet szóba a kiegészítők használata:

Sander keveréke: 10 egység Naphosphoricum, 10 Kbicarbonicum, 100 Cacarbonicum, 200 Nabicarbonat.

Rauch keveréke: Nabicarbonicum: 85, Cacarbonicum: 60, Kbicarbonicum: 10, Kcitricum: 15, Mgcitricum: 20, Naphosphoricum 10 egységnyi. Adagolás mindkét esetben: naponta 13szor 1 teáskanálnyi keverék 1/4 l vízzel. A keveréket nem szabad közvetlenül az étkezések előtt és után bevenni, és lehetőleg egész napra egyenletesen elosztva kell fogyasztani. Az újabb vizsgálatok statisztikailag kimutathatóan is alátámasztották a bázikus sók pótlásának fontosságát gyomorgés, teltségérzés, felfúvódás, végtagi és ízületi fájdalmak, izompanaszok, szívdobogásérzés, fáradtság, kimerültség és viszketés esetén. A vér sűrűsége is kimutathatóan javul, ami a szívinfarktus és szélütés megelőzésében lehet fontos.

3. További természetes gyógymódok
  • Célzott helyettesítés: megfelelő labordiagnosztika elvégzése után a hiányzó ásványi sóval gazdagítani kell az étrendet. A leggyakrabban cink, magnézium, kálium, kalcium, réz és szelénhiánnyal lehet találkozni.
  • Béltisztítás: kandidás vagy más fertőzések (baktériumok, élősködők) esetén jól átgondolt oki terápia szükséges, különben a belekben is jelentős savképződés játszódik le. A megfelelő diagnosztika után a terápia a következő részekből álljon: célzott gyógyszerezés a kórokozókkal szemben, béltisztítás kolonhidroterápiával, a bélflóra regenerálása, egyéni diéta, az emésztés stabilizálása.
  • Regulációs terápia: a blokkolt anyagcsereutak felszabadítása (akupresszúra, neurálterápia, böjt...) a naturmedicina területe, döntő fontosságú lehet a savképződés elkerülése érdekében.
  • A savak és mérgek kivezetése: a veséken (bőséges ivás!), a tüdőn, a bőrön és a beleken keresztül. Súlyos esetekben szóba jöhet például a Mayrféle béltisztító kúra, ami minden tisztulási utat serkent.



A cikkben szereplő természetgyógyászati módszerek nem a tényeken alapuló orvostudomány eredményein nyugszanak és nem feltétlenül azonosak az InforMed szerkesztőségének álláspontjával.
| anyagcsere, PH, savbázis, táplákozás, étrend, bázis, sav, Infectio, Fertőzés
2002-07-25 11:57:36
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop