Stabil galvánkezelés a mai gyakorlatban

Az elektromosság tudatos alkalmazását a XVIII. századtól számítjuk, az elektromosság felfedezésétől. 1720-ban Gray felfedezi, hogy az emberi test vezeti az elektromos áramot, majd 1792-ben Galvani békakísérlete (izom-ideg ingerlése két féle fémmel) vitt közelebb a célszerű alkalmazáshoz. Volta mutatta ki, hogy két fém érintkezésekor az egyiken pozitív, a másikon negatív töltés keletkezik. Ő állította feszültségi sorrendbe a jó fémvezetőket: cink, ólom, ón, vas, réz, ezüst, arany, platina, szén. A feszültség annál nagyobb, minél távolabb állnak egymástól a sorban az érintkező fémek.

Az 1800-as években a galván-kezeléseknél már figyeltek az áramerősségre, áramsűrűségre, az időtartamra és az alkalmazás helyére. Megállapították, hogy galvánáram hatására ionok vándorolnak, a kolloid molekulák töltésüktől függően mozgásba jönnek. Ezt az ionvándorlást használta fel kutatásai során Deutsch Rezső magyar orvos, gyógyszerek bevitelére a szervezetbe. Ma az eljárás neve: iontoforézis.

Az 1900-as évek elején valósították meg a hidrogalván kezelést, amikor vízbe merülő elektonokon keresztül a kád-, illetve végtagfürdő vizébe vezették a galvánáramot. A nagyfrekvenciás elektromos áramok előállításával további kezeléstípusok valósultak meg: darsonvalizáció, rövidhullámú, mikrohullámú kezelések. Az első középfrekvenciás árammal végzett interferenciaáram-kezelés Nemee nevéhez fűződik.

A mai kutatások törekvése a kombinált áramformák alkalmazása. A készülékek nagysága, mozgathatósága a mai kor követelményeihez alkalmazkodik: többcélú, hordozható, a házi betegápolásban használható, a betegágyhoz vihető, egy állványon minden megtalálható (készülék, segédanyagok).

A történeti áttekintés után beszéljünk néhány alapfogalomról. Ha egy áramforrás pozitív és negatív töltésű pólusai közé egy félvezetőt helyezünk, a töltéskülönbség kiegyenlítődik. Az elektronok ilyenkor a pozitív pólus felé vándorolnak (itt van elektronhiány). Ha a szabad töltéshordozók egy irányba, a katódtól (-) az anód (+) felé haladnak, egyenáramról beszélünk (stabil galvánáramnak is nevezik).

Lüktető egyenáramnál a töltéshordozók szintén egy irányba haladnak, de az intenzitás változó (diadianamikus áramok). Váltóáram áramiránya időszakonként változik, s a töltéshordozók kis amplitúdójú rezgőmozgást végeznek.

Az elektroterápiát frekvencia szerint csoportosítják, kis-, közép-, és nagyfrekvenciás elektroterápiára. Kisfrekvenciás kezelések:

  • stabil galván
  • ingeráram kezelések.

A készülékek általában két részből, generátor és kezelő körből állnak. A generátorkörben alakítják át a hálózati áramot a kezeléshez megfelelően. A generátorkörből kilépő kábeleken, elektródokon és a köztianyagon át jut be az áram a kezelendő testrészbe. Az elektródok anyaga, formája és mérete különböző lehet. A köztianyag textil, szivacs, vagy maga a víz (hidrogalván-kezelés). Ezekre azért van szükség, mert a polaritásnak megfelelően az elektródáknál maró anyag (lúg "-", sav "+") válik ki, és a bőrrel érintkezve sérülést okoz. Az elektród és a bőr érintkezésekor lejátszódó folyamat az elektrolízis. Vannak országok, ahol a köztianyagot elektromos áramot vezető olajjal helyettesítik. Az elektródokat biztonságosan rögzítjük a kezelendő testrészre (testsúly, homokzsák, gumiszalag).

A kezelést elsősorban időtartama, kisebb mértékben az áram intenzitása befolyásolja. A mai közlemények a 20-30 perces kezelési időt javasolják. Az intenzitás beállítása mindig a beteg tűrőképességétől függ. Az áram hatására szúró, csípő érzés alakul ki a bőrön, ha ez égővé, fájdalmassá válik, azonnal szólni kell a kezelőnek. Az áramhatás az elektróda nagyságától függ: minél kisebb az elektróda, annál nagyobb az áramsűrűség. Két különböző méretű elektróda esetén a kicsi az aktív, a nagy az inaktív.

Az áram irányától függően longitudinális (a gerinc vagy a végtag hossztengelyében helyezkednek el az elektródok) és transessalis (a testrészt két vagy több elektróda veszi körbe) kezelésekről beszélünk. Longitudinálisnál az áram irányát az elektródok polaritása határozza meg (leszálló, felszálló).

A galvánáram fájdalomcsillapító, értágító, izomtónust normalizáló, egyes szerzők szerint csontosodást gyorsító hatású. Általában nem alkalmazzuk rosszindulatú daganatok esetében, csonthártya- és csontvelőgyulladás esetében(az érintett végtagon), protézisen, pacemakeren keresztülvezetve, sérült, gyulladt bőrfelületen.

Az általános tudnivalók után beszélhetünk a konkrét kezelésekről.

| energia, természetes, energia, galvánkezelés, galvánáram, áramforrás, töltéshordozó, fizioterápia
2002-07-29 11:04:52
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop