Kromoszómák, gének öröklődése

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.

orvosi, Nobel-díj, kromoszóma, gen, öröklődés, Nobel-díj | Gyógy-ír   Kisalföld
Orvosi Nobel-díj: 1933

1933-ban az orvosi-élettani Nobel-díjat Thomas Hunt Morgan, az Egyesült Államokban dolgozó zoológus kapta "a kromoszómák örökléshordozó szerepének felismeréséért". Lényegében Morgan kromoszómakutatási eredményei alapozták meg a modern genetikai diagnózist. De mi is a kromoszóma?

A kromoszóma a sejtmaggal rendelkező szövetekben a sejtmag örökítő anyaga, mely hosszabb vagy rövidebb fonalszerű testecskékbe szerveződik. A kromoszómák száma egyes élő sejtekben változó, de kisebb-nagyobb variációkkal az azonos fajhoz tartozó élőlények minden sejtjében egyforma. A sejtekben minden kromoszóma párosan fordul elő. A sejt teljes kromoszómakészlete két egyforma kromoszómasorozatból áll. Csak az érett ivarsejtek tartalmaznak egy sorozatot. A megtermékenyítés során a két szülőtől származó egy-egy sorozat teljes garnitúrát hoz létre. A sejtek osztódásakor a kromoszómák hosszukban kettéhasadnak s ezekből ismét teljes értékű kromoszómák alakulnak ki.

A genetika fejlődése azzal indult meg, hogy a természettudósok ismét rábukkantak Gregor Mendel Ágoston-rendi szerzetes (1822-1884) öröklődési törvényeire. Mendel borsóvirághibrideken végezte örökléstani megfigyeléseit, de újszerű felfedezései egy időre teljesen feledésbe merültek. A sejtkutatások során egymástól teljesen függetlenül három botanikus talált rá Mendel törvényeire és ez lett a kísérleti öröklődéskutatás kiindulópontja. Az amerikai W. S. Sutton 1903-ban felállította azt az elméletet, hogy a párokban megjelenő kromoszómák az öröklési anyag hordozói. Thomas Hunt Morgan amerikai zoológus a Drosophylia melnogaster (ecetmuslica) légynemzetséggel folytatott kutatásai során erre bizonyítékot is szolgáltatott.

Morgan 1907 óta vizsgálta a szapora és könnyen tenyészthető ecetmuslica óriáskromoszómáit. Rendszeresen tanulmányozta a kromoszómák finomszerkezetét s ezt összehasonlította a hibrideknél (keresztezett egyedeknél) megjelenő jegyekkel. Kutatásai azt mutatták, hogy nem a kromoszóma az öröklődés végső eleme. 1909-ben Wilhelm Johannsen dán botanikus bevezette az öröklődés anyagi hordozójára a gén fogalmát. Morgan és kutatócsoportja ezt a tételt fejlesztette tovább. Felismerte a gének kapcsolódását, valamint azt is, hogy a sejtosztódás során a kromoszómák kromoszómadarabok leszakadásával és kicserélődésével kereszteződnek s ez az utódokban új kombinációk megjelenésének forrása. Igazolta azt a feltevést, hogy a gén egy igen kicsi része a kromoszómáknak és minden örökletes jegyhez egy génpárnak kell tartoznia.

1926-ban Morgan eljut génelméletének megfogalmazásáig, mely lehetővé teszi az öröklődési jelenségek egzakt matematikai követését. A gén elmélete című könyve alapmunka, melyben mindazt összefoglalta, amit szabadszemmel és egyszerű mikroszkóppal végzett vizsgálattal ki lehetett mutatni. A modern molekuláris genetika Morgan munkájának továbbfejlesztése.

| orvosi, Nobel-díj, kromoszóma, gén, öröklődés
2002-07-29 11:12:04
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop