Első a példa, aztán jön a szabály

szülés, oxigénhiány, csecsemő, koraszülött | Népszabadság   Népszabadság
A "problémás" szülések gyakori következménye, hogy a csecsemő az átmeneti oxigénhiány miatt agykárosodással jön a világra. A szülési oxigénhiányos agykárosodás (infantilis cerebralparesis, CP) folyománya akár önálló mozgásra képtelen állapot is lehet, ez a súlyos végkifejlet azonban Dévény Anna speciális mozgásterápiájával az esetek többségében elkerülhető. Az egyedülálló Dévény-módszer legutóbb a terápiát alkalmazó alapítvány tb-támogatásának átmeneti megvonása kapcsán került reflektorfénybe.

Dévény Anna és munkatársai nagyon sok családnak adták vissza azt a reményt, amely egy agysérült csecsemő láttán már-már végleg veszni látszott. A Dévény-módszert, amelyet DSGM néven ismer a szakirodalom, az eljárás létrehozója sem tartja csodaszernek, inkább egy olyan lehetőségnek, amely a mozgásfunkciók helyreállításával megteremtheti a teljes(ebb) élet feltételeit.

- Mindig táncosnő szerettem volna lenni, de alkati adottságaim ezt lehetetlenné tették. A tanítás azonban számomra is reális lehetőség volt. Ritmikussportgimnasztika-szakedzői és gyógytornász-diplomát szerezve először a SOTE Neurológiai Klinikájára kerültem, ahol 20 évig foglalkoztam agy- és idegsérültek tornáztatásával. Ezzel párhuzamosan mesterem, Kovács Éva iskolájában művészi tornát is oktattam - idézi fel a kezdeteket. Dévény Anna 1976-ban kezdte meg azt a munkát, ami a mai eredményekhez vezetett: a mindenféle testnevelés alól felmentett gyerekek (köztük agysérültek) számára kellett foglalkozásokat tartania. Már negyedik éve folytak az iskolarendszerben zajló kurzusok - amelyek eredményeként látványos kéziszer-gyakorlatok bemutatásáig jutottak az eredetileg korlátozott mozgásképességű tanítványok - a média figyelmét is felkeltették. Vitray Siker című műsorában Dévény Anna kapta a legtöbb közönségszavazatért járó díjat - "az adás napja volt az utolsó nyugodt pillanat az életemben" - emlékszik most -, és a rehabilitáció "hivatalos" intézményrendszere felől azonnal megindultak a támadások, egyúttal pedig megkezdődött a betegek máig tartó, végeláthatatlan rohama.

- Akkor még a ma összefüggő rendszerbe foglalt DSGM-módszer töredékeit sem ismertem. Csupán Berczik Sára (a magyar művészi torna megteremtője) analitikus gimnasztikáját próbáltam a gyógytornában hasznosítani. Az ortopédeseteknél - amikor az idegrendszer ép - viszonylag könnyebb eredményt elérni. Az agysérülést szenvedettekkel más a helyzet. Amikor ők is beálltak az órákra, kiderült: mozgásproblémáik csak úgy javíthatók, ha izomzsugorodásaikat kezem erejével segítem leküzdeni. Ennek módja kezdetben az ízületek hosszirányú nyújtása, illetve a szövetekből oxigént felszabadító jegelés volt.

A Dévény-féle terápia első műhelye egy 25 négyzetméteres, szobányi helyiség volt a Belvárosi Ifjúsági Házban. A beteg gyermekükkel érkező, reménykedő szülők rendre megtöltötték a Molnár utcát, s gyakran még a Váci utcai iskola tornaterme is szűknek bizonyult. Az eredményeknek híre ment, s a páciensek özönlését a hivatalos kételyek sem csillapították.

- Berczik Sárától azt tanultam: első a példa, aztán jön a szabály. A valóságotnem lehet az elmélethez igazítani. ("Az eredmények nem vonhatók kétségbe, a további vizsgálatok után bizonyára kikristályosodnak azok a pontok, amelyek a hatásmechanizmust magyarázzák" - írja ugyanerről dr. Frenkl Róbert, a DSGM-et ismertető könyv lektora.) Minden bizonnyal ennek a szemléletnek köszönhető, hogy két évtizedes kitartó kísérletezés után kezünkben van a kulcs a szülési oxigénhiányos agysérülések gyógyításához - mondja Dévény Anna.

- Döbbenetes volt tapasztalni, hogy nem úgy működik a mozgatórendszer, mint ahogy addig gondoltam. Ilyenkor nincs támpont a továbblépéshez. A régi elmélet megdőlt, az újat még ki kell találni. Szerencsére sosem voltam türelmetlen. Azzal biztattam magam: ha a zseniális Semmelweis a kézmosás fontosságát sem tudta elfogadtatni kortársaival, akkor mit akarok én. Amit mi csinálunk, az gyökeresen eltér minden eddigi mozgásrehabilitációtól, nem csoda, ha a szakmai közvélemény nehezen barátkozik meg vele.

A módszer továbbfejlesztésében mindig szerephez jutott a véletlen is. 1984 januárjában Dévény Anna egy súlyosan sérült kislányt kezelt, s miközben megpróbálta a gyerek medencéjét a helyére fordítani, a keze lecsúszott, és a gerincre tévedt. - Tudtam, hogy a centrális sérülés az egész vázizomzatra kiterjed, mégsem jutott soha eszembe addig, hogy a törzs izmait is kezeljem. Ennél a kislánynál próbáltam meg először az izmok alá férkőzve az izomlefutásra merőleges irányú nyújtást alkalmazni, s végül ez lett a legnagyobb "ütőkártyánk", a speciális, manuális technika alapja.

A tapasztalatokból leszűrt következtetés: a negatív irányba átépült izom-ín-kötőszövet rendszer normál szerkezete ezzel a speciális terápiával visszaépíthető. - Eleinte csak a hypoton (kórosan csökkent izomtónusú, "ernyedt") kisgyerekeknél tapasztaltam, hogy a módszerrel lábra állíthatók. Találkoztam egy két és fél éves kislánnyal, aki derékon felül tökéletesen mozgott, közlekedni viszont csak a fenekén csúszva tudott. Kolléganőmmel közösen kézzel többször végigvizsgáltuk a gyerek izmait, hogy rájöjjünk a szokatlan tünet okára. Másnap az anyuka felhívott, hogy a gyerek felállt. Ebben az esetben ez a cse-kély hatás, amit a manuális "szemrevételezés" jelentett, elég volt a normális izomfunkciók beindításához. Hat-nyolc kezelés után a kislány önállóan járt.

A spasztikus (görcsös, merev, bénulásban szenvedő) gyermekeknél - akik az agysérülés folytán károsodottak másik nagy csoportját alkotják - eleinte csak javulásokat hozott a módszer, gyógyulást nem. - Azt gondoltam, hogy a hypotónia, amely az idegrendszer kora, ősi képződményeinek, az alsóbb agyi központoknak a sérülése nyomán alakul ki - könnyebben regenerálódik, mint az agykérgi defektus miatti görcsös bénulás. Úgy tanultam, és addigi tapasztalataim is azt mutatták, hogy ami a kéregben elpusztul, azt nem lehet regenerálni. Könyvemben is azt írtam: a másfél évesnél fiatalabb hypoton gyermek teljesen meggyógyulhat a kezeléstől, a spasztikusaknál sajnos csak állapotjavulás várható. Időközben azonban egy kolléganőm elhozta hozzám két hónapos unokáját, aki műhibás szülés következtében nagyon merev állapotban volt. Ez a gyerek a spasztikusaknál eddig tapasztaltak ellenére meggyógyult a kezelések hatására, ugyanúgy, mint az a baba, aki 20 perces klinikai halál után mutatott hasonló tüneteket, s ma tökéletes a mozgása. Ebből kiderült, hogy a spasztikus sérüléseknél már az első hetekben meg kell kezdeni a kezelést. A manuális technika korai bevetésével az ilyen csecsemők 75-80 százaléka is gyógyítható. Nálunk olyan gyerekek álltak talpra, akiknek máshol tolókocsit jósoltak. Az élet nagy ajándékának tartom, hogy ennek a kulcsát megtalálhattam. Sajnos mindig léteznek olyan halmozottan súlyos károsodottak, akiken nem lehet segíteni. Ez az esetek 20-25 százaléka.

Maga a módszer, amely a mozgásfunkciókat helyreállítja (vagy - ha korábban nem is működtek - létrehozza) a manuális technikán alapul. A sikeres gyógyítás elmélete megkapóan egyszerű. Az agy sérülése károsíthatja a test motorikus működéseit. A legkisebb mozgási defektus is deformálja az izmot. A sokoldalú műszerként használható emberi kéz finom beavatkozásaival oldani lehet az izomzat kontraktúráit (letapadásait, torzulásait). A rendellenes izomhelyzetet kézi erővel normalizálni lehet, de ehhez "bele kell nyúlni" az izomba. A kóros helyzetű izom ugyanis rossz irányba húz, s ezt a beteg önmaga nem tudja korrigálni. A legfontosabb: ha az izmokat, illetve az idegrendszer perifériájaként felfogható inakat manuálisan stimuláljuk, attól - az összeköttetés kétirányúsága miatt - maga a sérült agyi rész is (re)habilitálódik.

- Soha nem szabad azt hinni, hogy mindent tudunk. Minden nap hozhat új tapasztalatokat, amelyek szükségképpen az elméleteket is módosíthatják. A kéz, a láb, a törzs izmai után ma már a beszéd, a nyelés, a rágás, az arcmimika helyreállítása, a nyálzás megszüntetése is megoldható, s ez bizonyára még mindig nem a végállomás.

Dévény Anna - saját bevallása szerint - boldog és elégedett. Egyre ismertebb módszerét posztgraduális képzés formájában gyógytornászoknak tanítja, az általa kiképzett kiváló oktatógárdával együtt. A perinatális intenzív centrumokban egyre több orvos ismerkedik a CP korai gyógyításának ezzel a hatékony technikájával. Bár maga nem lehetett táncosnő, ma mégis mozgáskurzusokat vezet az Operaház táncművészeinek és a Balettintézetben felnövő új generációknak.

A heti 500 pácienst kezelő, a gyermekgyógyítás mellett a felnőttrehabilitációba is bekapcsolódó Dévény Anna Alapítvány nevetségesen kevés pénzből működik, tavalyi költségvetése 17 millió forint volt (ebből 7,5 milliót a tb adott). - Ezzel a módszerrel dokumentálhatóan meg lehet gyógyítani amúgy egész életükben kezelésre és ellátásra szoruló gyerekeket. Töredékére lehet csökkenteni felnőtteknél a traumatológiai utókezelés idejét és költségeit. Maga a módszer "ingyenes műfaj": nem kell hozzá sem műszer, sem gyógyszer, csak a terapeuta tudása. Remélem, előbb-utóbb az állam is felismeri, hogy megtérül a nekünk juttatott támogatás. Sosem fogadtam el senkitől hálapénzt, soha nem volt más a célom, mint a gyógyítás. Csak annyit szeretnék: ne akadályozzák, hogy megpróbáljam tenni a dolgom, hagyják, hogy segíthessek kihozni minden sérült testből a maximumot.

| szülés, oxigénhiány, csecsemő, koraszülött
2002-07-10 13:39:00


Web Design & Development Prowebshop