Mitrális billentyű prolapszusban a billentyű vitorlája a kamra-összehúzódások alkalmával a bal pitvarba csapódik, és néha kialakul visszaáramlás, melynek során kis mennyiségű vér kerül a pitvarba.

A kéthegyű (mitrális) billentyű elégtelensége (mitrális inszufficiencia) esetén a vér a mitrális billentyűn keresztül minden bal kamra összehúzódás alkalmával visszaáramlik a bal pitvarba.

Az aortabillentyű szűkülete (sztenózis) esetén az aortabillentyű nyitott állapotban is a normálisnál szűkebb marad, ami megnöveli az ellenállást a bal kamrából az aorta felé irányuló véráramlással szemben.

Az aortabillentyű-elégtelenség (aorta inszufficiencia) során a bal kamra minden egyes elernyedésekor - amikor normálisan az aortabillentyű teljesen zárva van - az aortabillentyűn keresztül visszaáramlik a vér (regurgitáció) a bal kamrába.

A restriktív kardiomiopátia a szívizombetegségek azon csoportja, amelyben a kamrák fala merevvé válik, bár nem szükségszerűen vastagodik meg; és a szívütések közötti normális telődést akadályozza.

A dilatált kongesztív kardiomiopátia a szívbetegségek azon csoportja, amelyben a kamrák megnagyobbodnak, de képtelenek a szervezet számára szükséges vér kilökésére, ami szívelégtelenséghez vezet.

Sok mindent lehet tenni a fizikai aktivitás elviselhetőbbé tételére, az életminőség javítására és az élet meghosszabbítására, de a szívelégtelenségben szenvedő betegek számára általában nincs valódi kezelés. A terápiának három sarkalatos pontja van: az alapbetegség gyógyítása, a szívelégtelenséget rontó egyéb tényezők megszüntetése és magának a szívelégtelenségnek a kezelése.

A kompenzálatlan szívelégtelenségben fizikai aktivitás során az emberek fáradtnak, gyengének érzik magukat, mert az izmaik nem kapnak elegendő mennyiségű vért. A dagadás szintén sok tünetet okoz. A nehézségi erő mellett az ödéma helyét és mértékét az is befolyásolja, hogy a szív melyik része károsodott elsősorban.

A szervezetnek számos lehetősége van a szívelégtelenség kompenzálására. A legelső, rövid időn belül (perceken vagy órákon belül) jelentkező válasz a vészreakció, amit a mellékveséből a véráramba felszabaduló adrenalin (epinefrin) és noradrenalin (norepinefrin) okoz.

A tünetek rendszerint önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy az orvos a szívelégtelenség diagnózisát felállítsa. A következő leletek erősítik meg a diagnózist: gyenge és gyakran szapora pulzus, csökkent vérnyomás, a kóros szívhangok egyes fajtái, megnagyobbodott szív, duzzadt nyaki vénák, folyadék a tüdőben, megnagyobbodott máj, gyors súlynövekedés és duzzadt has vagy lábak. A mellkasröntgenen a megnagyobbodott szív és a tüdőben összegyűlt folyadék látható.