A pitvari ektópiás ütés soron kívüli (extra) szívdobbanás, amit a pitvari elektromos aktivitás a normális szívműködést megelőzően idéz elő (ektópiás ingerképzés). A pitvari ektópiás ütés egészséges emberekben is létrejöhet járulékos ütésként; ritkán okoz tüneteket. Alkalmanként előidézheti illetve súlyosbíthatja alkohol, olyan megfázás elleni gyógyszer, ami izgatja a szimpatikus idegrendszert (mint pl. az efedrin vagy a pszeudoefedrin) vagy pedig az asztma gyógyítására használt gyógyszerek.

Az átvilágítás folyamatos röntgenvizsgálat, amely a szív összehúzódásait, és a tüdőkben a levegő ki- és beáramlását mutatja a képernyőn.

A szívblokk során a pitvar és a kamra között elhelyezkedő pitvar-kamrai csomón az elektromos impulzus késve jut keresztül. A szívblokk foka első-, másod- és harmadfokú lehet attól függően, hogy a vezetés a kamrákra enyhén, illetve időszakosan késleltetett, vagy teljesen megszűnt.

Szívbetegség gyanúja esetén két irányú (szemből és oldalról) mellkas-röntgenfelvételt kell készíteni. A mellkasröntgen a szív nagyságát, alakját, valamint a tüdőben és mellkasban futó ereket ábrázolja. A kóros alakú szívárnyék, szívnagyság vagy egyéb kóros jelek (például mészlerakódás a szívizomszövetben) könnyen felismerhetők.

A pozitronemissziós tomográfia (PET) során a szívizomsejtek számára szükséges tápanyagot adnak be a vénába, amelyet pozitronnak nevezett részecskéket sugárzó anyaggal jelöltek.

A mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) olyan technika, melynek során erős mágneses erőteret használnak a szív és mellkas részletes vizsgálatához. Ez az igen drága és igényes vizsgálati módszer jelenleg még feljövőben van a szívbetegségek diagnosztikájában.

Az izotópvizsgálat során parányi méretű radioaktív részecskéket (izotóp) fecskendeznek be a vénába. Ez kisebb sugáradagot jelent, mint a legtöbb röntgenfelvétel. Az izotóp gyorsan eloszlik az egész szervezetben, így a szívben is. Ezt követően a sugárzást gammakamerával rögzítik. A képet képernyőre vetítik és mágneslemezen tárolják későbbi elemzés céljából.

A kóros szívritmus vagy a szívizom elégtelen vérellátása esetleg csak rövid időszakokban és előre kiszámíthatatlan körülmények között jelenik meg. Ezek kimutatásához az orvos folyamatos ambuláns EKG-vizsgálatot használ, melynek során a betegre kis elemes eszközt (Holter-monitor) helyeznek fel, amely 24 órán keresztül rögzíti az EKG-t. Amíg a beteg az eszközt viseli, felírja panaszai és tünetei idejét és jellegét.

Elektrofiziológiai vizsgálatokkal a súlyos ritmus- vagy elektromos vezetési zavarokat vizsgálják. A kórházban az orvos apró elektródát vezet fel vénán, ritkán artérián keresztül közvetlenül a szívbe, hogy magában a szívben regisztrálja az EKG-t, és így pontosan meghatározhatja a szív elektromos vezetőrendszerét.Alkalmanként maga az orvos provokál kóros szívritmust a vizsgálat alatt, hogy megfigyelje, vajon az alkalmazott gyógyszer meg tudja-e állítani a ritmuszavart, vagy a műtéti beavatkozástól várható-e eredmény. Ha szükséges, az orvos gyorsan visszaállíthatja a normális ritmust a szívre gyakorolt elektromos ütéssel (kardioverzió). Bár az elektrofiziológiai vizsgálatok behatoló (invazív) beavatkozások, és általános érzéstelenítésre van szükség, az eljárás nagyon biztonságos, 1:5000 a halálozás kockázata.

A terhelés alatti állóképesség felvilágosítást nyújt a szívkoszorúér-betegség vagy egyéb szívbetegség meglétéről és súlyosságáról. A terheléses állóképességi vizsgálat (stressz-teszt) az egyén EKG-ját és vérnyomását terhelés alatt rögzíti, és felfedheti a nyugalomban nem észlelhető problémákat.