Kép: Yajoo News

A betegség szövetkárosításban, részint méreganyag (toxin) termelésben nyilvánul meg, illetve a gombák bizonyos részecskéi (gomba antigének) allergiás megbetegedéseket is előidézhetnek. A gombás fertőzések egyre gyakoribbak, viszont a kezelési lehetőségek folyamatos bővülnek.

Napjainkban közel 70 ezerre tehető a megismert gombafajok száma. Közös jellemzőjük az ún. heterotrof táplálkozási mód, ami azt jelenti, hogy mivel klorofilt nem tartalmaznak, nem képesek szénhidrát és fehérje előállítására, így ezeket az anyagokat (élő és élettelen) környezetükből veszik fel.

Más élő szervezetekhez való viszonyuk alapján lehetnek szimbióták (amikor az együttélés mindkét fél számára hasznos) és lehetnek paraziták (élősködők). A gombák általában kedvelik a meleget, a sötétséget, a nedvességet. Növekedésükhöz nélkülözhetetlen az oxigén.

A gombafajok közül mindössze néhány száz okoz betegséget okozója. E gombákat gyakorlati szempontból négy nagy csoportba sorolják: fonalas gombák, élesztő- vagy sarjadzó gombák, penészek és dimorf gombák.

Az emberi megbetegedéseket okozó, mikroszkopikus méretű gombák egy része a normális szervezetben is jelen van, ún. opportunista kórokozó, de hajlamosító tényezők hatására betegséget okoznak. Más gombák megtelepedése viszont kóros - ezek az obligát parazita gombák.

Nem csak kozmetikai probléma

A gombás bőrfertőzések olyan gyakoriak, hogy sok beteg csupán kozmetikai kérdésként kezeli megjelenésüket. A bőrgombásodásra hajlamosító leggyakoribb egyéni tényezők közé tartozik a

• bőr savköpenyének gyengesége (pl. gyermekkorban, vagy alkatilag, vagy akár a túlzott fürdőszer használat következtében);
• a bőr párolgását nehezítő műanyag textíliák és cipők viselése (pl. nejlonharisnya, gumicsizma, edzőcipők állandó viselése);
• bizonyos hormonális tényezők (pl. terhesség, fogamzásgátló tabletták, menopauza, endokrin betegségek, cukorbetegség);
• gyógyszerek (antibiotikumok, szteroid gyógyszerek, daganatos betegségek kezelése);
• rossz helyi keringési viszonyok (érszűkület, mélyvénás trombózis utáni állapot);
• fokozott izzadás (nagy meleg, vagy elhízás miatt).

A leggyakoribb fertőzési források

A fonalas gombák leggyakrabban a bőrt, körmöt, hajszálat betegítik meg. A fertőzés forrása leggyakrabban a bőrön és szaruképleteken élősködő gombákkal fertőzött, lehámlott pikkelyek: fürdők, zuhanyzók, szállodai padlószőnyegek. A közvetlen kontaktus nem feltétele a fertőződésnek, ugyanis a gombák 1 évnél tovább is életképesek maradnak az emberi szervezeten kívül.

További fertőző források lehetnek a különböző tollal vagy szőrrel fedett állatok, de tulajdonképpen egész környezetünk, beleértve a talajt, a vizet, a levegőt, a növényeket, a különböző mesterséges építményeket. Az étel is lehet fertőző forrás: a mogyoró, kávé, kakaó, bizonyos pékáruk, erjesztett ételek és italok tartalmazhatnak gombákat, elsősorban penész- és élesztőgombákat.

Nyáron a bőrgombásodás is egyre időszerűbb probléma. Egyrészt nyáron valóban gyakoribb a gombás bőrgyulladás, a nagy meleg, a fokozott izzadás miatt, másrészt a ruházat "lazábbá" válásával, papucs, szandál viselésével zavaróan szembetűnhetnek a rejtegetett gombás bőr- és körömfertőzések.

A bőrgombásodás általános tünete a bőrpír, hámlás, váladékozás, viszketés, bár a megbetegedett terület helyétől és a kórokozó gomba fajtájától függően más és más képet mutathat.

Korpa

A hajas fejbőrön nagyon gyakori az egész fejbőrt, vagy ennek csak körülírt részét érintő korpásodás. A kórokozó gomba az egészséges felnőtt lakosság bőrének nagy részén tünetmentesen is megtalálható. Seborrhoeás alkat (fokozott faggyútermelésre való hajlam) esetén túlzott elszaporodása korpásodást okoz. A fejbőr zsíros-lemezes hámlásához súlyosabb esetben bőrpír és erős viszketés is társul.

Mivel alkati tényező is szerepel a tünetek kialakulásában, és a visszafertőződés lehetősége is fennáll, ajánlatos rendszeresen korpásodás elleni sampont használni. A boltokban és gyógyszertárakban számos ilyen készítmény kapható, ezek közül akár többet is kipróbálhatunk, amelyik beválik, ahhoz azonban érdemes hosszabb távon is ragaszkodni.

Makacs esetben erőteljesebb hatású készítményt rendelhet az orvos, és lehetőség van gyógyszeres kezelésre is. Fontos, hogy akinek a fejbőre korpásodásra hajlamos, annak a megfelelő készítményt heti rendszerességgel kell alkalmaznia a tartós tünetmentességhez.

Kopasz foltok a gyerek fején

Más típusú gomba okozza a főleg gyermekkorban jelentkező, egy vagy több kopasz folttal járó fejbőr gombásodást. Ez a gomba a hajszálakat betegíti meg és a hajszálak egyenletes vagy egyenetlen letöredezésével jár.

A fertőző forrás gyakran a ház kedvenc kutyája vagy macskája! Ha a gombásodás a bőr mélyebb rétegeit is érinti, a csomós beszűrődéssel járó folyamat a hajszálak teljes kilökődését idézheti elő. Ez az úgynevezett mélygombás forma - ma már szerencsére ritka - sajnos maradandó kopaszsággal jár.

Pattanásra emlékeztető csomók

A szakáll- és bajusztájon jellegzetesen többszörös pattanásra emlékeztető viszkető, majd fájdalmas gennyes csomó képződik. A teljes gyógyulás után nem szabad elfeledkezni a borotválkozáshoz használt eszközök, pamacsok kicseréléséről sem! Műfogsort viselőknél gyakori a szájzugok fájdalmas kipállása, melyet szintén gombák okoznak.

Hámló bőrpír a törzsön

A törzs bőrén a gombásodás általában kerekded, szélein hámló bőrpír formájában jelentkezik. Mivel a folyamat a szélek felé terjed, központi részén gyógyul, majd újrafertőződik, jellegzetes kokárda rajzolat alakul ki.

A testhajlatok (hónalj, lágyék, far, köldök, emlők alatti terület) bőrének gombás bőrgyulladása (kipállása) mindkét nemnél gyakori. Erősen viszkető, vörös elszíneződés, sokszor kirepedés, nedvedzés jellemzi. Hajlamosító tényező leginkább az elhízás, a fokozott izzadás és a cukorbetegség.

A tenyerek gombásodása leggyakrabban kertészeknél, földműveseknél alakul ki. Száraz, rendszerint aszimmetrikus tenyéri hámlás vagy viszkető hólyagosodás formájában indul, megbetegítheti a körömágyat és ráterjedhet a körmökre is.

Háziasszonyoknál, kismamáknál, ápolónőknél, cukrászoknál pedig a kézujjak közti terület kirepedésével járó fertőzés tekinthető "szakmai ártalomnak". A kórokozó itt rendszerint sarjadzó gomba. Nemritkán a láb gombásodása ráterjed a kézre, ilyenkor általában a "domináns" oldali kéz válik érintetté, ez az úgynevezett "két láb-egy kéz betegség.

A napgomba

A törzs bőrén jelentkező gombásodás leggyakoribb formája a napgomba, kozmetikai jelentősége miatt a betegek sokszor keresik fel a szakrendeléseket. Általában a háton, mellen, karokon alig hámló barnás foltok jelennek meg, a foltok később térképszerűen összefolyhatnak.

Napozás, szoláriumozás hatására a barna gombatelepek "lehullanak" és helyükön fehér foltok alakulnak ki. A gomba ugyanis gátolja a bőrpigment képződést és míg a foltok újra pigmentálódnak, 1-2 hónap is eltelhet.

A vissza pigmentálódás ütemét sajnos nem tudjuk gyorsítani, ezért csak azt tudjuk javasolni, hogy a kezelés még a napozási szezon előtt történjen meg.

A napgombásodás tüneteinek kialakulásában csakúgy, mint a fejbőri korpásodásnál, alkati tényezőknek is szerepük van. Tehát a tartós tünetmentességhez heti rendszerességgel végzett fenntartó kezelésre is szükség van, a tünetmentes periódusokban is!

A láb gombás fertőzése (más néven atlétaláb) avárosi lakosság közel 30 százalékát érinti. Rendszerint a lábujjak közötti viszkető hámlással vagy hólyagosodással kezdődik, később a bőr elfehéredik, felázik, kireped.

A fertőzés ráterjedhet a talpakra, lábhátra, lábkörmökre. A hámhiányos területek gennykeltő baktériumokkal felülfertőződhetnek, bakteriális bőrfertőzés, orbánc kiindulási pontjaivá válhatnak. Az idültté váló fertőzés kezelés nélkül nem gyógyul meg, a beteg a környezetét is folyamatosan fertőzheti.

Körömgomba

A kor előrehaladtával egyre gyakoribb panasz a lábköröm gombásodás, amely a lakosság körülbelül 3-15 százalékát érinti. A körmök fertőződése vagy a szabad szél, vagy a körömágy felől indul meg.

Kezdeti stádiumban a körömlemez egy részének elszíneződése, enyhe megvastagodása, töredezése látható. A teljes körömlemezt érintő folyamatnál a köröm egésze felpuffad, megvastagodik, alapjáról törmelék emeli fel, morzsalékonnyá válik, a kórokozóktól függően sárgásan, barnásan vagy zöldesen elszíneződhet.

A hajlamosító tényezők ugyanazok, mint lábgomba esetén: a zárt cipő (edzőcipő, bakancs, gumicsizma), fokozott lábizzadás, műanyag zokni, cukorbetegség, alsó végtagi keringési zavar. Az óvatlan manikűrözés, pedikűrözés miatti körömágysérülés és a műköröm is elősegítheti kialakulását.

A gombás köröm nemcsak esztétikai probléma, hanem komolyabb szövődmények kialakulásával is járhat.